Több mint két évvel vagyunk a magánnyugdíj-pénztári rendszer szétverése után. A Ténytár a kezdetektől nyomon követte a változtatásokat, így most a megmaradt magánnyugdíjpénztárak 2013-as hozamainak nyilvánosságra kerülése apropóján összegezzük, ami az elmúlt három évben történt a nyugdíjrendszerben.
A kormány szerint meg kell védeni a nyugdíjakat az azokat eltőzsdéző magánnyugdíjpénztáraktól, ezért az elmúlt 3 évben semmilyen módszertől nem riadtak vissza, hogy visszazsarolják az embereket az állami nyugdíjrendszerbe, ami majd jól megvédi őket a tőzsdecápáktól.
Mi úgy gondoljuk, cinikus az állami nyugdíjrendszer megbízhatóságáról beszélni akkor, amikor az elmúlt 3 évben változott az indexálás, a korhatár, elvették a magánnyugdíj-pénztári megtakarításokat, és mind ez idáig nem hozták létre a beígért egyéni számlás rendszert sem.
Megtévesztő eltőzsdézett pénzekről beszélni akkor, amikor az adatok szerint a megmaradt manyupok reálkamatot hoznak a bennmaradt kisebbségnek, miközben az állami kasszába beolvasztott nyugdíjvagyont feléli a kormány. A 2013-as adatok alapján tehát újra le kell szögeznünk, hogy az eltőzsdézett vagyonokról szóló propaganda nettó hazugság, a megmaradt magánnyugdíjpénztárak az állami nyugdíjrendszernél jobban teljesítenek.
Előzmények
A nyugíjügy kirobbanásakor a kormány az emberek eltőzsdézett pénzéről, veszteséges magánnyugdíjpénztárakról, és rosszul menedzselt pénztárakról beszélt, amikor azt mondta: „Ha a manyupok állampapírba fektettek volna minden pénzt, ma 700 milliárddal több lenne a számlákon.” Akkor kiszámoltuk, hogy a kormány számításai nem csupán hibásak, hanem szöges ellentétei a valóságnak, ahogy az a lenti táblázatból részletesen látszik is.
Nem tisztünk eldönteni, hogy a kormánynyak csupán nem telik kockás füzetre, vagy tudatosan félrevezet, de az egyik eshetőség nyilvánvalóan fennáll.
Manyup einstand I.
Magyarországon 2011-ig a magánnyugdíj-pénztári szektor hárommillió magyar állampolgár több mint háromezer milliárd forintnyi vagyonát kezelte. Matolcsy György, akkori nemzetgazdasági miniszter elsőként 2010. november 24-én mondta: „Elveszíti jogosultságát az állami nyugdíjra az, aki úgy dönt, hogy magánnyugdíj-pénztári tag marad". A nyilvánvalóan zsarolás hatására a nyugdíjrendszer második pilléréből, az ún. kötelező magánnyugdíjpénztárakból a tagok 96.8 százaléka visszalépett az állami nyugdíjrendszerbe.
Kormányunk cinikusságát jól mutatja, hogy a „nyugdíjvédelmi megbízott” mindezt úgy interpretálta: „A nyugdíjvédelmi program keretében a magánnyugdíj-pénztári tagok 96,8 százaléka választotta az állami nyugdíjrendszert.” Ahogy arról a korábbiakban már írtunk, a választás helyett a környezetnek megfelelőbb lenne a zsarolás szó alkalmazása, amelynek csak a kemény mag, kb. 100 ezer ember mert ellenállni. Később kiderült, ők jártak jól, hiszen a kormány (talán a strasbourgi bírósághoz fordulás belengetésétől beijedve, talán az Ab döntésétől tartva) csak blöffölt, az utolsó pillanatban az országgyűlés eltörölte a „kiszerződés” jogintézményét. Így végül az a százezer ember is részesülhet majd az állami nyugdíjból, akik nem léptek vissza a rendszerbe.
Manyup einstand II.
2011 decemberében úgy döntött a kormány, hogy a megmaradt Manyup-tagok pénzét is behúzza a mindent elnyelő költségvetésbe. Sőt, az országgyűlés költségvetési bizottsága törvénymódosításban kezdeményezte, hogy magánszemély csak az állami nyugdíjalapba fizethessen járulékot. Akik maradtak a Manyup-rendszerben, úgy tudták, hogy csak egy évig fizetnek az állami alapba, utána újra a saját számlájukra utalják a járulékot.
A kormány ezt az ígéretét felrúgva, teljesen ellehetetlenítette a magánnyugdíj-pénztárakat, és velük azokat, akik az öngondoskodás e formáját választanák. A 48 milliárd forintnyi megtakarítást a túlköltekező állam pofátlan módon éppen a költségvetési lyukak betömésére használta fel.
Elherdált nyugdíjvagyon – de nem a Manyupoknál
2012-ben aztán borult a bili, kiderült, hogy a maszlag a nyugdíjvagyon megmentéséről nem volt más, csupán egy újabb tündérmese. A tőke átcsatornázására pusztán azért volt szükség, hogy éppen a kormány tőzsdézhesse el az emberek megtakarításait. Ezt bizonyítja a magánnyugdíjak 2011-es eredményeinek és az államhoz került nyugdíjvagyon alakulásának összehasonlítása. A magánnyugdíjpénztáraknak nem volt jó éve 2011-ben, átlaghozamuk -2,87 százalék volt, amely nagy eltérések eredménye, a legrosszabb hozam -10 százalékos volt, míg a legjobb 8,5 százalékot ért el.
Az államhoz került 1342 milliárdos vagyonon mindeközben egy év alatt -10 százalékos veszteséget halmozott fel, ami kétszázmilliárdos veszteséget jelent. Ezzel az állam messze alulmúlta a magánnyugdíjpénztárak teljesítményét, 7 százalékkal rosszabbul teljesített, mint a szektor egésze, a legjobb hozamot pedig 19 százalékponttal múlta alul. Közben a beígért egyéni számlás rendszernek nem volt se híre, se hamva.
2012-ben a talpon maradt 8 pénztár kivétel nélkül komoly hozamot produkált. Sőt, a pénztárak jócskán túlteljesítették az 5 százalékos inflációt és a bankok hozamát is. A többségük bőven 15 százalék feletti hozamot produkált, a legjobb 18,8 százalékot, miközben a bankokban átlagosan 5,46 százalékos kamatot kaptak az ügyfelek - a kamatadó megfizetésével - a lekötött pénzük után.
Eközben az állami rendszer olvasztótégelyéről, a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról mindössze annyit lehet tudni, hogy az államadósság csökkentésére fordított összegek mellett 2012 novemberben 172,4 milliárd forintot innen fizettek ki a Nemzetközi Valutaalap hitelének törlesztésére. Az államosított magánnyugdíj-pénztári vagyonnak így már csak a hatoda volt meg.
Akik túléltek, pörögnek
2013-ban a megmaradt nyugdíjpénztárak ismét jól teljesítettek, nem voltak nagy bukások, és minden alap hozama felülmúlta az inflációt – tehát 2013-ban is jobban járt az, aki a magánnyugdíjpénztárakban tartotta a pénzét az állami rendszer helyett. Csaknem mindegyik alap 5 százalék feletti hozamokat ért el, a legalacsonyabb hozam 4,64 százalék volt, ami még mindig jóval magasabb az 1 százalékos, inflációkövető állami nyugdíjrendszernél.
Mindeközben 2013 decemberére a majdnem 3 ezer milliárd forintnyi nyugdíjvagyonból mindössze 157,9 milliárd forint maradt, ez az eredeti nyugdíjvagyonnak csupán 5,4 százaléka. Ebből az államadósság csökkentésére 63,5 százalék ment el, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő számára az összeg 6,7 százaléka került át, a reálhozam-kifizetés 7,9 százalékát emésztette fel a bevont nyugdíjpénzeknek.
Kijelenthető tehát, hogy az állam lassan elkölti a 2011-ben magán megtakarításokból zsákmányolt vagyont, ami tulajdonképpen a jövőbeli nyugdíjak fedezete lett volna azoknak, akik visszaléptek az állami nyugdíjrendszerbe. Ezzel a kormány felélte a mostani aktív réteg nyugdíj-megtakarításait, amit így évtizedek múlva egy akkori kormány ennyivel többet kényszerül majd elvenni azoktól, akiktől éppen el tudja. Az egyéni nyugdíjszámlák kialakítása pedig ismét várat magára, a legújabb határidő 2014 júliusa.
2010-ben a kormány egy átfogó nyugdíjreformról beszélt, azonban mostanra kiderült, 4 év alatt a nyugdíjvagyon elherdálásán kívül nem sokat tett a kormány a nyugdíjpolitika megújítására. Eközben pedig nem sikerült érdemben csökkenti az államadósságot sem.
.jpg)
