A Ténytár már többször írt arról, hogy a közigazgatási reformok során jelentősen bővült az államigazgatási vezetői helyek száma (különösen területi szinten). Arról is szóltunk, a megyei önkormányzatok - azon kívül, hogy szépen hangzó címeket ígérnek - rendkívül kevés feladatot látnak el. Ezért első ránézésre kevéssé érthető, hogy miért nem szüntették meg ezeket az egységeket.
Amennyiben azonban a rendszer egészére tekintünk, akkor azt láthatjuk, hogy a 199 fősre csökkenő országgyűlésből, a kormánypárti sorokból szükségszerűen kieső helyi politikusoknak egy esetleges jobboldali választási győzelem esetén immár lesz hova visszavonulniuk.
A megyék kirablása
2011. végén, a megyei önkormányzatok feladatainak átalakítása során még kérdésként fogalmaztuk meg, hogy az új rendszer a megyék megmentését vagy kirablását hozza magával. A válasz mára egyértelmű: a kirablását.
2011-12-ben a megyei önkormányzatoktól elvették vagyonukat - igaz, az adósságaikat is, bár az a vagyonukhoz képest jóval kisebb mértékű volt - s ezzel a korábbi feladataik is eltűntek. Azokért immáron nem a megye választópolgárait képviselő önkormányzatok, hanem a Budapestről irányított államigazgatás vált felelőssé.
A feladatok elvonása látványos változást eredményezett a megyei önkormányzatok költségvetési súlyában. Míg korábban egy megye évente nagyjából 20 milliárd forinttal gazdálkodott, 2013-ra ez az összeg a korábbinak nagyjából 3 százalékára (!), valamivel kevesebb mint 600 millió forintra olvadt.
A hivatal megmarad
Az új rendszerben a megyei önkormányzat legjelentősebb működési kiadását a hivatali szervezet működtetése jelenti. Azaz, a megyei önkormányzat szinte csak azért maradt meg, hogy a hivatalt (és a közgyűlést) működtessék. Így egy olyan igazgatási szervezet jött létre, amelyre - az ellátott feladathoz képest - még a vízfej megjelölés is udvarias lenne. A megyei önkormányzatok ugyanis összes (a fejlesztéseket és egyéb programokat is magukban foglaló) kiadásaiknak közel a felét (42,9 százalékát) fordítják a hivatal működtetésére.
Ez a helyzet még feltűnőbb akkor, ha figyelembe vesszük azt, hogy 2014-től a megyei önkormányzat közgyűlésének az elnöke a közgyűlési tagságért járó tiszteletdíjon felül bruttó 657 ezer 800 forint tiszteletdíjra jogosult, amelyet a közgyűlés 98 ezer 700 forint költségtérítéssel fejelhet meg. Így magának az elnöknek a teljes bérköltsége (költségtérítés nélkül) önmagában több mint 10 millió forintot, azaz a teljes átlagos megyei költségvetés közel 2 százalékát teszi ki. Mi ez, ha nem egy one-man show?
Falunyi jelentőség?
A megyei önkormányzatok jelentőségvesztése még látványosabb, ha költségvetéseiket a településekkel állítjuk párhuzamba. Az alábbi táblázat Fejér megyéből hoz példát. Látható, hogy a megyei jogú városok költségvetése a megyei önkormányzat kiadásainak több mint 80-szorosát (!) jelenti, s a kisvárosok kiadásai is többszörösét teszik ki a megyeháza kiadásainak.
Mára a megyei önkormányzatok - költségvetésüket tekintve - egy 2000-3000 lelkes faluval azonos gazdasági súlyt jelentenek. Így a szépen hangzó cím mellé - alig jár valamilyen hatalom.
Korrekció?
Ezt nemcsak a Ténytár, hanem a megyei vezetők is észlelték. Többségük számára így komoly kihívást jelentett annak az eldöntése, hogy a jövőben - az eddig sok esetben párhuzamosan ellátott - országgyűlési képviselői és közgyűlési elnöki tisztségből melyiket tartsák meg. Amennyiben a befolyásra tekintünk, akkor egyértelműen a képviselői poszt tűnik vonzóbbnak: pont az, amelyek száma jelentősen csökken 2014-től.
Éppen ezért 2013. végén a területfejlesztési törvény módosításával a regionális fejlesztési ügynökségek feletti tulajdonosi jogokat átadták a régiók megyéinek, ezzel - informális - befolyást biztosítva a fejlesztési források egy jelentős részének elosztásában. Mivel a regionális fejlesztési ügynökségek mozgástere kisebb, s a rendszer szakmai felügyelete továbbra is központosított, kérdés, hogy ez a változtatás mennyiben növeli meg a helyi erők befolyását.
Amennyiben a helyzet változatlan marad, akkor azt kell megállapítanunk, hogy a megyei önkormányzatok csekély befolyású kádertemetővé váltak.
Kádertemető 2.0. - a járás
A szűkülő országgyűlési képviselői helyek másik kompenzációs eszközét a járások jelentik. Az új járási rendszer kialakítása során ugyanis a kormányzat ezeknek az egységeknek az élére politikai jellegű vezetőket helyezett. A képzettségi, gyakorlati feltételek mind azt mutatják, hogy egy helyi vagy országos politikus is tökéletesen alkalmas a kormánypártok elképzelése szerint az állampolgárok mindennapi ügyeit erősen érintő hatósági feladatok ellátásának vezetésére.
Ezzel az eszközzel - amelyet megfejelt az, hogy a törvény 2013-as hatálybalépése előtti módosítással a hivatalvezetők bérezését is emelték - újabb, közel 200 potenciális "ejtőernyős" helyet biztosítottak.
Ez ráadásul annyiban kedvezőbb, mint a megyei elnöki hely, hogy míg azért helyi szinten kell megküzdeni a megyei önkormányzati választásokon, addig a járási hivatalvezetőket a központi kormányzat (a közigazgatási és igazságügyi miniszter) nevezi ki. Így egy jobboldali választási győzelem esetén a kormányzatnak széles mozgástere van abban, hogy hazai viszonylatban jól fizető (havi bruttó 700 ezer forint körüli) állásokat biztosítson sokat próbált helyi politikusainak.
