A múlthéten megjelent KSH gyorsbecslés alapján 2013-ban 1,1 százalékkal növekedett a bruttó hazai termék, amely valamelyest magasabb volt az elemzői várakozásoknál. A relatíve kedvező adathoz hozzájárult az utolsó negyedév teljesítménye is: év/év alapon 2,7 százalékkal, míg a harmadik negyedévhez viszonyítva 0,6 százalékkal emelkedett a GDP. A nagyon kedvező, és a kormánypártok által agyondicsért - 7 éve nem volt ekkora növekedés egy adott negyedévben - adat mögött viszont ott van a bázishatás is, hiszen 2012 utolsó negyedévében pont ugyanekkora mértékben esett vissza a gazdaság teljesítménye (2012. negyedik negyedév: 97,3 százalék az azt megelőző év utolsó negyedévéhez képest).
Részletes adatok még nem állnak rendelkezésre, azonban a korábbi adatok alapján valószínűsíthető, hogy a növekedés mögött a kormányzattól kevésbé, a napsütéses órák számától viszont annál inkább függő mezőgazdasági teljesítmény, a leginkább uniós pénzből származó kormányzati beruházások mesterséges felpörgetése, valamint az uniós források gyorsabb lehívása, az MNB Növekedési Hitelprogramja és a tavalyi év rossz gazdasági teljesítményéből adódó bázishatás állhat, nem pedig a reálgazdaság bővülése. Reálgazdasági bővülés nélkül pedig nincs értelme növekedési fordulatról beszélni.
forrás: negymadar.blog
Még nem értük el a 2012-es szintet
El kell ismerni, hogy a tavalyi év elején még a Ténytár is jóval alacsonyabb növekedési adatokat várt a teljes egész évre nézve, mentségünkre legyen szólva, hogy 2013 elején még senki sem számolt az uniós források lehívásának felgyorsulásával (Lázár János megkapta a kulcsot az EU-s források kasszájához), a felpörgő kormányzati beruházásokkal - ez húzta magával az építőipart -, és a jegybank által bevezetett új, nem konvencionális eszközzel, a Növekedési Hitelprogrammal. Az új tételek, valamint a mezőgazdaság jó teljesítménye végül támogató környezetet nyújtottak a gazdaságnak. (2012-ben például nagyon rossz termőév volt.)
A gyors becslés alapján napvilágot látott 1,1 százalékos növekedés viszont még mindig azt jelenti, hogy nem értük el a 2011. év végi szintet, hiszen 2012-ben 1,7 százalékkal esett vissza a gazdasági teljesítmény. A 2012-es recesszió egyben nagyban hozzájárult a vártnál jobb adatokhoz, hiszen a bázishatás miatt nem volt nehezebb jobban teljesíteni: ha nem lett volna növekedés, az azt jelentette volna, hogy idén is ugyanolyan rosszul teljesítettünk volna, mint tavaly, ha pedig visszaesés lett volna, az azt jelentette volna, hogy még inkább bezuhant volna a gazdaság a 2011. év végi szinthez képest.
A kormánypártok által ünnepelt 2,7 százalékos utolsó negyedéves növekedése is csak ahhoz képest nagy szó, ahogy 2012 utolsó negyedévében kinéztek a magyar gazdaság mérőszámai. gyakorlatilag a tavalyi évben innen sikerült talpra állni.
2013 végre nem a további leszakadásról szólt
A 2013-as évben a régió országai között is jobban teljesítettünk, de csak év/év alapon (a 0,6 százalékos negyedik negyedéves adat továbbra is csak arra volt elég, hogy hátulról a harmadik ország legyen Magyarország), mint 2012-ben, ehhez viszont szintén hozzá kell tenni, hogy 2012-ben az utolsók között kullogtunk, és az Európai Unión belül egyedül Portugáliát és Görögországot sikerült megelőznünk, ami koránt sem nevezhető kimagasló sikernek. Így kevésbé meglepő, hogy a szörnyű 2012-es év után sikerült egy jobb évet produkálnunk, miközben a többi európai ország - s így a régió országai is, akik viszonylag egyenletes teljesítménnyel rendelkeznek (ez alól kivétel Szlovénia, és Csehország) - nem tudtak ilyen mértékű változást felmutatni.
Orbán Viktor kínai látogatása során tett kijelentése viszont teljesen irracionális, mintha a miniszterelnök nem is ezen a földön élne. Magyarországot az Unió növekedési motorjának nevezni ugyanis finoman szólva is badarság, régiós versenytársaink az utóbbi években ugyanis régen elhúztak mellettünk. Uniós csatlakozásunk óta ugyanis a közép-kelet európai országok gazdaságának átlagos növekedése 29 százalék volt, Magyarországé 2,9 százalék. Hosszasan szörnyülködhetnénk az adatokon, de a helyzet kilátástalanságát érzékeltetve álljon itt inkább ez a grafikon, Orbán kínában eleresztett mondatával:
(A kép kattintásra megnő)
forrás: tumblr
Ezen kívül a nyugat-európai országok gazdasági teljesítményéhez hasonlítani a mi teljesítményünket teljesen értelmetlen: normális, ha egy felzárkózó ország (Magyarország például) nagyobb növekedést tud felmutatni egy fejlett országgal szemben (például Németország), hiszen utóbbiban jóval magasabb az főre eső GDP, illetve rég túl van a felzárkózó országokra jellemző gyors bővülési szakaszon. Nem beszélve az egyéb mutatókról. Normális világgazdasági környezetben pedig megfigyelhető egyfajta konvergencia a felzárkózó országok részéről, bár ennek mértéke, értelmezése rengeteg vitát gerjeszt a szakemberek között. A grafikonból azonban jól látható, hogy felzárkózni már nem csupán a németekhez, de régiós versenytársainkhoz sem tudunk.
A mezőgazdaság a fő húzóágazat
A részletes adatok csak később jelennek meg, de a korábbi negyedéves adatok alapján nyilvánvaló, hogy elsősorban a mezőgazdaság volt a húzóágazat a tavaly. (2012-ben a mezőgazdaság teljesítménye nagyon rossz volt, a gyenge terméshozam pedig jelentősen hozzájárult az akkori recesszióhoz.) A javuló GDP-adatok mögött tehát mindössze egy jó termőévünk van. Ez alapján "növekedési fordulatot" vizionálni erősen túlzó, hiszen az ipar, a kereskedelem és a szolgáltató szektor voltaképpen stagnált. A napsütéses órák számából adódó gazdasági bővülést pedig sem versenyképesnek, sem modernnek nem mondanánk.
A mezőgazdaság mellett csekély mértékben hozzájárult a javuló adatokhoz a járműgépgyártás (Mercedes gyár 2012-ben még nem üzemelt teljes kapacitással), az építőipar (uniós forrásokból származó kormányzati beruházások, ezen uniós források lehívásának felgyorsítása), valamint az MNB Növekedési Hitelprogramja, amely valamelyest enyhítette a korábbi évek "hitelszűkösségét". (Ne felejtsük el, hogy a hitelezési csatorna beszűküléséhez jelentősen hozzájárult a kormányzati gazdaságpolitika, különösképpen a különadók.)
Mesterségesen alacsony infláció
A GDP mellett a januári inflációs szám is napvilágot látott: 2013. januári adathoz képest 0 százalék volt az infláció, azaz összességében változatlanok maradtak az árak. A maginfláció azonban 3,4 százalék volt (a maginflációban szűrve vannak például az üzemanyagárak és az energiaárak), amely azt jeleneti, hogy elsősorban a rezsicsökkentés és az üzemanyagárak csökkenése járult hozzá a 40 éve nem látott adathoz.
A rezsicsökkentés miatt ráadásul az infláció idén is nagyon alacsony lehet (főleg akkor, ha tényleg megvalósul a harmadik rezsicsökkentés), amely támogatókörnyezetet nyújthat a jegybanki alapkamat csökkentésnek. Kérdés, hogy mi lesz akkor, amikor már nem lesz lehetősége az aktuális kormánynak az energia árak további mesterséges csökkentésére. Valószínűsíthető, hogy nem fogunk ennyire szép számokat látni.
Kevés ez még az "egészséges" növekedéshez
Bár idén tovább folytatódhat a növekedés a kormányzati beruházásoknak, a Növekedési Hitelprogramnak, valamint a támogató nemzetközi környezetnek köszönhetően, egészséges növekedésről azonban korai beszélni, hiszen Magyarország növekedési potenciálja továbbra is 1 százalék körül van, a fogyasztási szint még mindig alacsony, és az egyszeri tételek kifutásával kérdéses, hogy mi fogja garantálni a "növekedési fordulatot".
Ehhez képest a miniszterelnök Kínában 4 százalékos növekedést vizionált 2016-ra. A gazdaság jelenlegi helyzete alapján ez a vízió a valóságtól való teljes elrugaszkodást jelenthet csupán, józan becslést semmiképp. Ahhoz, hogy Magyarország tartós növekedést tudjon felmutatni hosszú távon a versenyszféra támogató jellegére lenne szükség (a hazai kkv-szektor megerősödésére, a humán tőke, valamint a termelékenység javulására, valamint külföldi tőkére), enélkül hazánk továbbra is jelentősen elmarad majd a régió országaihoz képest. Nem véletlen, hogy az elmúlt években fokozatosan csökkent Magyarország versenyképessége.
