Az új paksi beruházás keretében Magyarország 10 milliárd euró kölcsönhöz jut közvetlenül Oroszországtól, és az orosz hitel mellett további 20 százalékos önrésszel kell beszállnia hazánknak. Így a költség a kamat nélkül is minimum 3600 milliárd forint lesz majd. A legfrissebb számítások szerint az áramár 30 forint/kWh körül lesz, ami a jelenlegi nagykereskedelmi áramár kétszerese.
Első körben a kamatkondíciókat az ügyletből kiragadva külön vizsgáljuk, elvonatkoztatva a szakpolitikai szempontoktól, illetve az ügylet körül felmerülő egyéb problémáktól. Ha így teszünk, a kamatkondíciók viszonylag kedvezőnek mondhatóak - figyelembe véve a mai 10 éves magyar államkötvényhozamot - azonban azt nehéz megállapítani, hogy 5-10 év múlva milyen feltételek mellett tudtunk volna hitelhez jutni a piacokról.
További pénzügyi részleteket azonban nem tudni a finanszírozásról. A kormány titkolja, hogy mikortól és milyen részletekben venné fel az orosz hitelt, ahogy azt is, hogy milyen tanulmányok alapján jutott arra a következtetésre, hogy Paks 2 majd kitermeli a nagyon magas fix költséget. Hangzatos szöveg, hogy az új blokkok újabb rezsicsökkentést fognak eredményezni, azonban az eddigi kalkulációk és a mostani adatok alapján inkább tűnik úgy, hogy Paks II. még a jelenlegi kondíciók mellett is inkább veszteséges, mint nyereséges beruházás.
A finanszírozási feltételek
A 10 milliárd eurós hitelhez Magyarország a jelenlegi ismereteink alapján kedvező feltételek mellett fog hozzájutni. A 3,95-4,95 százalékos sávos kamatozás mindenképpen olcsónak mondható, ha figyelembe vesszük, hogy 2011 tavaszán 7,625 százalékos kamat mellett tudtunk 30 éves lejáratú dollárkötvényt kibocsátani. A magyar államadósság devizaalapú elemeinek átlagos kamatlába 4,5 százalék körül alakul, így ehhez viszonyítva sem nevezhető drágának a beruházási hitel. No persze minden viszonyítás kérdése: Románia 30 éves lejáratú államkötvényeinek hozama 3.4 százalék, tehát jelenleg kedvezőbb finanszírozási feltételekkel vághatna bele egy ilyen projektbe, ráadásul mindezt a piacról, háttéralkuk nélkül. Az orosz kölcsönnel kapcsolatban az ördög a részletekben rejlik, a további részletek pedig egyáltalán nem nyilvánosak.
- A 10 milliárd eurós hitel mellett a magyar kormánynak további 20 százalékos önrésszel (nagyságrendileg 600 milliárd forinttal) kell beszállnia a beruházásba, ennek fedezete pedig nem ismert. A feszes költségvetési politika és további lazító intézkedések - például a már többször belebegtetett újabb szja kulcs csökkentés - mellett jelenleg egyáltalán nem tudni, hogy az önrészre honnan lenne tartaléka Magyarországnak.
- A hitel maximuma 10 milliárd euró, de arról szó sincs, mi történik akkor, ha a beruházás végső költsége ennél jóval magasabb lesz. Pedig már csak a négyes metró példájából kiindulva tudhatjuk, hogy Magyarországon korántsem annyiba kerül egy beruházás, minthogy azt előre bejelentik. Sőt, egy atomerőmű végső költsége még Európa többi országában is a kezdetben várható költségek duplájánál szokott megállni. A pluszterhet nagy valószínűséggel a magyar félnek kellene viselnie, vagy újabb kölcsönt kellene felvenni az oroszoktól/IMF-től/azeriektől, nyilván a jelenleginél kedvezőtlenebb kamatkondíciók mellett.
- Egyáltalán nem ismertek azok a számítások, amelyekre alapozott a magyar kormány, amikor arra az elhatározásra jutott: meg kell állapodnunk az oroszokkal. Két oka lehet, hogy ezek a számítások nem nyilvánosak: a Fidesz is látja, hogy a beruházás sosem fog megtérülni, és nagyon bizonytalanok bizonyos költségvonzatok, vagy pedig nem is készültek ilyen háttérszámítások.
Forrás: gurulohordo.blog.hu
A jövő nemzedékeinek eladósítása
További kérdések merülnek fel az orosz hitellel kapcsolatban, amely már az államadósság témakörhöz kapcsolódnak. A megállapodásról kiderült, hogy államközi szerződésről és hitelfelvételről van szó, így az oroszoktól kapott hitel az államadósságot fogja növelni.
- Milyen részletben veszi fel a kormányt az euróban denominált hitelt? Normális esetben minél előbb el kell kezdeni és minél jobban szét kell teríteni a beruházás befejezéséig, hiszen Magyarországnak van egy alkotmányos adósságszabálya, amely miatt az év végi GDP-arányos államadósság nem lehet magasabb az előző évinél. Ráadásul 2016-tól további mechanizmus indulna be, amely megkövetelné az adósságállomány dinamikusabb csökkenését (az első szabályt most is épphogy sikerült csupán teljesíteni).
Tehát, ha egy adott évben az átlagosnál nagyobb összeget vennénk fel, az könnyen az adósságszabály megsértését eredményné abban az esetben, ha a GDP-növekedésből eredő adósságcsökkenés nem kompenzálná a felvett hitel nagyságát. Ezt a problémát a Fidesz még viszonylag könnyen kezelni tudná, amennyiben kétharmados többséget szerezne ismét: alkotmánymódosítással el lehetne törölni az adósságszabályt. Ennek hiányában azonban az egész beruházás finanszírozása elhúzódhat, ez pedig drágulást jelent. A magyar GDP 10 százalékát kitevő beruházásnál ez bizony óriási, milliárdokban mérhető veszélyforrás, .
- Mivel devizahitelről van szó, fennáll az árfolyamkockázat veszélye. Az elmúlt két évben a forint megközelítőleg 50 forintos sávban ingadozott (275-325) az euróval szemben, így koránt sem nevezhető kockázatmentesnek a hitelfelvétel.
- Ha a beruházás 2025-ig befejeződik, megkezdődhet az orosz hitel törlesztése. Ennek időtartama több évtized lesz, amit majd az akkori kormánynak kell kigazdálkodnia valahogyan az akkori büdzséből. Ebből fakadóan nyugodtan beszélhetünk arról, hogy a mostani döntés a következő nemzedék nagy problémája, és eladósítása lesz. Ráadásul mindezt úgy, hogy még a Fidesz-szimpatizánsok körében is többségben vannak azok, akik népszavazást akarnak a kérdésben.
Forrás: Esti Hírlap, 1969 január/ Paksi paktum
Az olcsó áramár dilemmája
Az Energiaklub és több független intézmény is készített előzetes modellszámításokat a megtérüléssel kapcsolatban. A számítások során figyelembe vették az ismert finanszírozási információkat (hitel nagysága, kamat, esetleges kockázatok), az energia jelenlegi árát és a most épülő atomerőmű blokkokkal kapcsolatos részletesebb információkat. A számítások egyaránt arra jutottak, hogy a Paks 2 korántsem azon az áron fogja termelni az áramárat, mint ahogy azt a Fidesz hirdeti. A legfrissebb számítások szerint ez 30 forint/kWh körül lesz, ami a jelenlegi nagykereskedelmi áramár kétszerese. Mivel a kormánypárt egyáltalán nem mutatott be megvalósítási tervet, így egyelőre inkább lehet hinni ezeknek a független elemzéseknek, mintsem a kormányzati kommunikációnak. Ráadásul további dilemmák is felmerülnek:
A Fidesznek talán az utolsó pénzügyileg védhető állítása, hogy jelenleg a zöld energia fajlagosan drágábban állítja elő az áramot, mint az atomerőművek. Ám a szektor az utóbbi években rohamosan fejlődik, és ami még fontosabb: ezzel párhuzamosan egyre olcsóbb alternatívát kínál. Így az már koránt sem biztos, hogy a megújulók 10 év múlva is drágábbak lesznek.
A magyar kormány másik vesszőparipája az energiaexport, amely azonban egyre kevésbé reális azon az európai piacon, ahol a szomszédaink nagy része szintén exportál, a németek pedig (amikor jelen vannak) nagyon olcsó energiát kínálnak, tavaly 21 terrawattórányi energiát adtak el.
forrás: energiaklub.hu
A paksi áram ára a lakossági felhasználó számára tulajdonképpen attól függ majd, hogy az állam közvetlenül, vagy áttételesen kívánja beszedni a bővítés árát. Ha az állam az egész beruházás költségét közvetlenül a lakosságra terheli, akkor az áramár közel sem lesz olcsó. Jelenleg azonban úgy tűnik, hogy a kormány inkább áttételesen kívánja a lakosságra terhelni a költségeket, tehát az államadósság növelésével, majd adók, megszorítások formájában szedné be az áram árát. Ez persze ismét csupán bűvészkedés a számokkal.
A hitel ezen túl gazdasági kockázatot is jelent, hiszen azt államközi szerződéssel Oroszországtól vesszük fel. Így bármilyen diplomáciai zavar a két ország kapcsolatában óriási finanszírozási problémát jelenthet. A nagyhatalom régiónkkal kapcsolatos érdekei és amiatt, hogy általában "package deal"-ekben szeretnek üzletelni, számunkra azt jelenti, hogy a hitelfelvétel mögött komoly háttéralkuk húzódhatnak meg. A pénzügyi függőséggel pedig nő a kiszolgáltatottságunk egy olyan ország felé, amelynek markából nemrég még szabadulni akartunk. Magyarország így könnyen az EU-orosz kapcsolatok frontvonalára kerülhet.
Konklúzió
Magyarország tehát 10 milliárd euró kölcsönhöz jut közvetlenül Oroszországtól, és az orosz hitel mellett további 20 százalékos önrésszel kell beszállnia Magyarországnak. Így a költség a kamat nélkül is minimum 3600 milliárd forint lesz majd. Az áramár, ha az erőművet nem óriási veszteségekkel akarjuk működtetni, 30 forint/kWh körül lesz, ami a jelenlegi nagykereskedelmi áramár kétszerese. Mivel azonban a jelenlegi helyzet alapján Paks az államadósságot fogja növelni, esélyesebb, hogy az áram ára olcsóbb lesz, a különbözetet pedig adókkal és megszorításokkal fogják beszedni. Így a kormány annyit nyer, hogy a lakosság számára úgy címkézi a megnövekedett adóterheket, ahogyan akarja.
Mivel Pakson a jelenlegi blokkok még 15 évig biztosan üzemelnek majd, tehát bőven lesz átfedés a régi blokkok leszerelése és az újak üzembe állítása között. Így racionálisan nem indokolható, miért kellett a II. Orbán-kormánynak a szakmai vitát megkerülve, a nyilvánosság és a parlament teljes kizárásával áterőltetni a megegyezést az utolsó pillanatban. Az érdekek pontos feltérképezése még várat magára. Mi viszont kezdhetünk gyűjteni, hiszen a paksi áram árát a következő évtizedekben mindannyian fizetni fogjuk.
