A Ténytárnál az elmúlt szűk négy évet azzal töltöttük, hogy politikusok ígéreteit, hazugságait és szélkakaskodásait rögzítettük. Mostanra kevesebb mint egy hónap van az országgyűlési választásokig, így eljött az idő, hogy ezeket összesítsük. Két karakteres kormányzati szereplő (Matolcsy György és Hoffmann Rózsa) legfontosabb megszólalásait már összegyűjtöttük, most Orbán Viktoron a sor.
Mivel a miniszterelnök a hazai politika legfajsúlyosabb szereplője, így nem véletlen, hogy a legtöbb vizsgált idézetünk tőle származik. Legelőször a legfontosabb teljesített ígéreteit néztük meg, most az elbukott ígéreteken a sor, végül pedig legnagyobb hantáival és szélkakaskodásaival foglalkozunk majd. Mivel a bőség zavarával küzdünk mindegyik területen, a listáink természetesen nem lesznek teljesek, de megpróbáljuk a legfontosabbakat és a legérdekesebbeket egy csokorba gyűjteni.
A mostani blogban a kormányzás legnagyobb kudarcait vesszük sorra. Elrugaszkodás helyett gazdasági visszaesés, csomagok, amelyek nem-megszorítások, államadósság nem-csökkentés, adósmentés bukták, illetve a tranzakciós adó folyamatos emelkedése, ami a bankolási költségek elszabadulását hozta magával.
forrás: parameter.sk
„Már erre az évre is cél volt a három százalékos gazdasági növekedés [...] és 2012-ben is szeretett volna a kormány legalább ekkora növekedést, de a külső környezet változása miatt fokozatosan le kellett adni a célokból" – mondta Orbán Viktor a Kossuth Rádióban, 2011. november 18-án.
„A konzervatív makrogazdasági forgatókönyv mérsékelt foglalkoztatás-növekedést, valamint visszafogottabb beruházási tevékenységet feltételez. Mindezek alapján, középtávon 3-3,5 százalékos GDP-növekedés számszerűsíthető" – írja a konvergencia program 2011 áprilisában.
A miniszterelnök és jobbkeze igen ambíciózus célokat tűzött ki maga elé a gazdasági élet területén: már 2011-ben és 2012-ben legalább 3 százalékos gazdasági növekedéssel kalkuláltak. De mindig az a fránya külső gazdasági környezet, ami közbeszólt. Az irigylésre méltó kincstári optimizmust végül a valóság húskampói szaggatták szét. Matolcsyn és szűk körén kívül a gazdasági élet szereplői nem díjazták az unortodoxnak nevezett intézkedéseket. Így lett 2012 az elrugaszkodás éve helyett a visszaesésé.
A nagyon kedvező és a kormánypártok által agyondicsért - 7 éve nem volt ekkora növekedés egy adott negyedévben - adat mögött viszont ott van a bázishatás is, hiszen 2012 utolsó negyedévében pont ugyanekkora mértékben esett vissza a gazdaság teljesítménye (2012. negyedik negyedév: 97,3 százalék az azt megelőző év utolsó negyedévéhez képest).
Részletes adatok még nem állnak rendelkezésre, azonban a korábbi adatok alapján valószínűsíthető, hogy a 2013-as növekedés mögött a kormányzattól kevésbé, a napsütéses órák számától viszont annál inkább függő mezőgazdasági teljesítmény, a leginkább uniós pénzből származó kormányzati beruházások mesterséges felpörgetése, valamint az uniós források gyorsabb lehívása, az MNB Növekedési Hitelprogramja és a tavalyi év rossz gazdasági teljesítményéből adódó bázishatás állhat, nem pedig a reálgazdaság bővülése. Reálgazdasági bővülés nélkül pedig nincs értelme növekedési fordulatról beszélni.
Megszorítás FAIL
„Megszorítások azért nem lesznek, mert a megszorítások nem vezetnek sehova. (...) Jól látható, hogy a megszorítások nem vezetnek semmire" – mondta Orbán Viktor 2011. május 1-én a TV2 Frizbi című műsorában.
A kormányzati szómágia csúcsa a megszorításokat nem megszorításoknak nevezni. Ezen nem lehet nagyon mit magyarázni, álljon itt egy táblázat ennek a cáfolására. Aki kíváncsi arra, hogy ki szorított meg nagyobbat az elmúlt 10 évben az kattinson ide a megszorításokról szóló elemzésünkre.
_2.png)
Államadósság-csökkentés FAIL
„A Széll Kálmán-terv célja az adósságveszély elhárítása. Győzni indulunk. Alaposan felkészültünk a küzdelemre az elmúlt kilenc hónapban. De tudnunk kell, hogy ebben a küzdelemben csak az átfogó támadás lehet sikeres. Az életünk minden területén – az egészségügytől az oktatáson át, a közlekedésig – le kell győzni az adósságot" – olvashatjuk Orbán Viktor mondatait a 2011.március 1-jén bejelentett Széll Kálmán-tervben.
A Fidesz a kormánykerék átvételekor harcot hirdetett a társadalmat és gazdaságot mindenfelől áthálózó adósság ellen. Bár a helyzetfelismerés helyes volt, a felhasznált eszközök kétesek voltak és a eredménytelenek maradtak.
Mára teljesen elfogyott az államadósság csökkentéséért kizsarolt manyup-vagyon. Az adósságszint pedig nemhogy csökkent volna, de a II. Orbán-kormány utolsó hónapjaiban történelmi csúcsot ért el. Az alábbi grafikonon is jól látható, hogy a manyup-vagyon egy részének elpörkölése (2011 második negyedév) milyen korlátozottan érvényesült. (A 2014 első negyedévére vonatkozó prognózisunk kifejtve itt)
Versenyképesség FAIL
„Mi meg akarjuk nyerni az Unióban zajló gazdasági versenyt, mi akarunk lenni Európa legversenyképesebb gazdasági rendszere" -mondta Orbán Viktor a Parlamentben 2012. július 2-án.
Tavaly is folytatódott Magyarország versenyképességének romlása: a Világgazdasági Fórum most közzétett 2013–2014-es rangsorában hazánk már csak a 63. helyen áll a tavalyi 60. és a két évvel ezelőtti 48. hely után. A listán 2005 óta szerepel Magyarország, eddig a legrosszabb helyezésünk a 62. volt 2008–2009-ben (szintén nagy zuhanással az előző évi 47. hely után).
A felmérésben 148 országot vizsgáltak, vagyis Magyarország világviszonylatban a középső harmadba tartozik ezzel az eredménnyel. Az Európai Unió országait vizsgálva már sokkal rosszabb ez az arány: a most már 28 tagú EU-ban csak a 24. helyet szereztük meg.
Az IMD szerint Magyarország 50. legversenyképesebb ország a hatvan közül 2013-ban. A tavalyi helyezéshez képest öt helyet estünk vissza. 2010-hez képest 8 hellyel vagyunk lejjebb, Ukrajna is előttünk áll.
Adósmentés FAIL
„A harmadik megoldás, hogy elhelyezzük őket állami tulajdonú lakásokban, ahol bérlők lesznek. Ezeket a lakásokat most kezdjük felépíteni” - nyilatkozta Orbán Viktor a Blikknek 2011. június 3-án.
„24. intézkedés: Nemzeti Eszközkezelő Társaság létrehozása. A Nemzeti Eszközkezelő Társaságot azért javasoljuk létrehozni, hogy a bedőlt hitelű lakások ne kerüljenek ki a korábbi tulajdonosok köréből, hanem egy nemzeti eszközkezelő társaság fennhatósága alá kerülhessenek, ahol tárgyalással rendezzék az eladósodott és fizetni nem képes családok és a lakáshasználat jogát” – mondta Orbán Viktor az országgyűlésben, 2010. június 8-án, az első kormányzati akcióterv ismertetésekor.
Lezárult a devizahitelesek befogadására létrehozott ócsai lakópark projektje, és túlzás nélkül állíthatjuk, teljes a kudarc. Az eredeti terveknek csupán a töredéke valósult meg, ráadásul elképesztően drágán. Az ócsai lakótelep 2,7 milliárd forintjába került az adófizetőknek. Ez megmentett családonként 70 millió forint körüli összeget jelent. A kudarc már a kezdetektől fogva kódolva volt a projektben: mindenféle előzetes hatástanulmány nélkül kezdtek a kiemelt projektté emelt zárvány megvalósításába, így a hatóságoknál elvileg zöld utat kellett volna kapnia. Mégis csak másfél évvel később indult meg az építkezés.
A lakóparkot több pályázati körben sem sikerült benépesíteni, pedig folyamatosan könnyítették a pályázati feltételeket. Mindössze a megépült házak fele (42) talált bérlőre, ami több okból sem csoda: egyrészről gázt nem vezettek ki a telepre, így csupán a fával való fűtés maradt. Másrészről a munkalehetőségek sem biztosítottak helyben, a városközponttól távol, 5 km-re fekvő telepre pedig mindössze napi kétszer jár a busz. Az üresen maradt ingatlanok most B-tervként a Nemzeti Eszközkezelő tartalékalapjába kerülhetnek, hogy aztán katasztrófák idején a rászorulóknak utalják ki azokat.
Szintén nem egy sikertörténet a Nemzeti Eszközkezelő működése sem, amely szintén jelentős csúszással kezdte meg működését. Az ócsai projekthez hasonlóan itt is több körben kellett módosítani a feltételeken, de mostanra legalább megkezdte a működését. Végül 2013 végére 15 ezer eladósodott család helyzetét sikerült rendezni. 2014 végére tehát az Eszközkezelő előreláthatóan kitölti a kormányrendeletben szereplő 33 milliárdos keretszámot és összesen 25 ezer ingatlan-felajánlást fogadhat be.
Tranzakciós adó FAIL
„A pénzügyi tranzakciós adóról nincs még döntés, de az illeték biztosan nem lehet több egy ezreléknél" – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök az MR1-Kossuth Rádió 180 perc című műsorában 2012. április 13-án.
Mint az a fenti idézetből látható a tranzakciós adó illetéke nem lehetett volna nagyobb egy ezreléknél. De végül az egyik Matolcsy-csomagban a tranzakciós adó mértékét először 2 ezrelékre emelték fel, majd 3-ra. Majd a második Varga-csomag keretében a tranzakciós adó a készpénzes tranzakciók esetében 3 ezrelékről 6 ezrelékre emelkedett, a nem készpénzes tranzakciók esetében pedig 2 ezrelékről 3 ezrelékre.
A bankok persze (ahogy egyébként az összes szolgáltató, melyekre különadót vetettek ki) a lakosságra hárították át terheiket.
