Kevesebb, mint két héttel a választások előtt eljött annak az ideje, hogy politikusaink teljesítményét összegezzük. Két karakteres kormányzati személlyel (Matolcsy György és Hoffmann Rózsa) már foglalkoztunk, most a hazai politika legfajsúlyosabb szereplőjére, Orbán Viktorra került a sor. Ebben a bejegyzésben miniszterelnökünk(a teljesített és az elbukott ígéretei után) legnagyobb szélkakasosodásait vesszük elő.
Már az is megér egy misét, hogy jutott el Orbán Viktor a már klasszikussá vált szavaitól, („Csuhások! Térdre, imához”) egészen odáig, hogy ma már úgy nyilatkozik, hogy erős és sikeres Magyarország csak a nemzeti, keresztény, európai hagyományokra építhető. Miniszterelnökünk szélkakasaiból többkötetes regényt lehetne írni, ezen bejegyzésben azonban csak azokkal foglalkozunk, amelyek az elmúlt négy évhez köthetők. Először csemegézünk innen-onnan, utána a diákokkal, legvégül pedig a viktoriánus korszak oroszbarát külpolitikai fordulatával foglalkoznánk.
A leglátványosabb változások egyértelműen az utóbbihoz köthetők. Talán érdemes azon elgondolkodni, hogy az egyik legemlékezetesebb mondatát, miszerint: „nem leszünk gyarmat” – a jelenlegi helyzetben hogyan kéne értelmezni. De haladjunk szépen sorjában!
Fülkeforradalom?
Nézzük tehát a 2010-es fülkeforradalomtól az eseményeket. Bár, ahogy Orbán Viktor is megjegyezte: „A forradalom dubiózus kifejezés, csínján kell vele bánni.” Sőt, ezek után még azt is hozzáfűzte mondanivalójához, hogy:
„A kétharmados többséget sem interpretáltuk forradalomként” - mondta Orbán Viktor 2013. szeptember 17-én.
Lehet, hogy a miniszterelnökünk nem olvasta el a Nemzeti Együttműködés Politikai Nyilatkozatát, amelyben szerepel a forradalom szó, utalva a 2010-es választásokra. Ennek köszönthetően még mindig zavarban vagyunk, hogy a 2010-es Fidesz győzelem most forradalmi esemény volt, avagy sem. De ez tényleg csak egy apró fogalmi zavar a többi szélkakaskodásához képest.
Profi labdarúgásra nem szabad költségvetési pénzt költeni
Az Orbán-kormány egyik legnyilvánvalóbb jelensége a stadionfetisizmus és a mindennél jelentősebb fociimádat. Ezzel nem is lenne baj, mindenkinek megvan a saját hobbija, de talán mégsem szerencsés, hogyha költségvetési pénzt fordítunk a fociba. Orbán is megfogalmazta ugyanezt:
„A mi kormányunk 1998 és 2002 között sok támogatást adott a labdarúgásnak, a tapasztalatok alapján van, ami nem volt sikeres, van, ami folytatható. Az biztos, hogy a profi labdarúgásra nem szabad költségvetési pénzt költeni" - mondta Orbán Viktor 2010. január 28-án.
Ennek ellenére, csak egyetlen példát kiemelve, a Mezőkövesd focicsapata 400 milliós támogatást kapott stadionépítésre. Ámde hosszasan lehetne még sorolni, hogy a magyar költségvetésből hány százmillió forint fog jutni a különböző stadionfejlesztési programokra.
Katasztrófavédelem
A sporttól enyhén éles kanyarral térjünk át a katasztrófavédelemre. Igazából egyetlen emlékezetes mondattal el lehetne intézni ezt a témát, miszerint: „Segítünk! Ne hagyja el gépjárművét! Ha elfogy az üzemanyaga, üljön át másik gépjárműbe! Belügyminisztérium.” Ámde Orbán Viktornál maradva talán érdemes felidézni azokat a mondatokat, amelyek még 2012 januárjában hangzottak el, miután jelentős átalakítások történtek a katasztrófavédelemnél:
„Az állam mostantól nem moshatja kezét, ha a katasztrófavédelem területén valami nem zajlik megfelelően" - mondta Orbán Viktor az egységes katasztrófavédelmi szervezet megalakulásáról 2012. január 2-án.
A miniszterelnök kijelentése ellenére az állam nem vállalt felelősséget a 2013-as márciusi, egész országot érintő katasztrófahelyzet kezelése (?) után. A kormányzat szerint ők mindent megtettek, a rendkívüli körülmények, valamint az autósok felelőtlensége miatt alakult ki ez a helyzet. A végeredmény végül is az lett, hogy a március 15-ei nemzeti ünnepünkön osztrák hókotrók jöttek megszállni minket segíteni nekünk.
.jpg)
Fékek és ellensúlyok
Még mielőtt rátérnénk a két legdurvább szélkakaskodásra, érdemes felidézni Orbánnak azokat a mondatait, amelyek olyan apróságokhoz kötődnek, mint a normális demokráciákra jellemző fékek és egyensúlyok rendszere. Orbán még 2007-ben (nagyon helyesen) teljes mellszélességgel kiállt az Alkotmánybíróság mellett.
„Magyarország olyan ország, ahol az Alkotmánybíróság döntései mindenkire kötelezőek. Nincs kibúvó, kiskapu, ez a magyar demokrácia egyik vastörvénye" - mondta Orbán Viktor 2007. június 29-én.
A kormányrúd mellett azonban már látványosan figyelmen kívül hagyta annak minden, számára nem tetsző döntését, mint például a röghöz kötést vagy a bírák nyugdíjkorhatárának csökkentését.
Tandíj vs. önköltség
2008-ban népszavaztunk róla, hogy ne legyen tandíj, mivel Orbán szavai szerint „Ha nincs pénzed, nem tanulhat a gyereked.” A kormányváltás után azonban a diákoknak meg kellett barátkozniuk azzal a szóval, hogy „önköltség”, ami a kormány kommunikációjában természetesen minden, csak nem tandíj. Sajnálatos módon az „önköltségen” kívül, a röghöz kötés is a köztudatba került a kormányzat áldásos politikájának köszönthetően. Érdemes megjegyezni, hogy e két dolog ellen a 2008-as népszavazási kampány során Orbán még keményen harcolt:
„Magyarországon minden szegény sorba született, tehetséges gyermek eljuthasson egyetemre. (...) Magyarország jövője sokkal inkább függ a tudástól, mint a pénztől [...] szerintem Magyarország érdeke az, hogy a fiatal, tehetséges emberek, amolyan inas évek formájában elmenjenek Magyarországról és tanuljanak vagy dolgozzanak egy-két évet külföldön" - mondta Orbán Viktor2008. január 18-án a Magyar Televízió a Szólás szabadsága című műsorában.
Ebben az interjúban továbbá Orbán ekképpen idézte Széchenyit: „Magyarország jövőjét a kiművelt emberfők határozzák majd meg” Ezzel némileg ellentmond, hogy a felsőoktatás támogatása folyamatosan csökkent az elmúlt években. A folyamatról már mi is számos alkalommal írtunk.
„Nyet” leszünk gyarmat
Végül eljutottunk ahhoz a szélkakashoz, ami Magyarország jövője szempontjából döntő jelentőségű. Az oroszokkal való orbáni kapcsolat is megérne egy könyvet, hogyan is jutottunk el odáig, hogy az az ember, aki még 1989-ben távozásra szólította fel az oroszokat, mára Putyin egyik pincsije lett. Ellenzékben Orbán úgy gondolta, hogy: „Oroszország expanziója, újraerősödése egy valóságos kihívást jelent a Nyugat számára. Olyan fenyegetést, olyan kihívást, amely Közép-Európából kiindulva elérheti az Európai Uniót.” A rengeteg oroszellenes kijelentése közül talán ez a legtanulságosabb:
„Történik valami, ami Magyarországon mindannyiunk számára figyelmeztető lecke. Anélkül, hogy külpolitikai kalandokba bocsátkoznék, szeretném Önöket tájékoztatni arról, hogy Magyarországon éppen puccs van. A magyar kormány puccsot hajt végre a magyar parlament ellen. A magyar kormány puccsot hajt végre a saját népe ellen. Tíz évre titkosított, hosszú távra szóló szerződést köt Oroszországgal a XXI. századot és a magyar nép, a teljes Kárpát-medencei életét döntően meghatározó kérdésben: az energia kérdésében. Úgyhogy arról mi semmit nem tudunk” - mondta Orbán Viktor 2008. február 28-án a szlovákiai Losoncon.
Mindezek után mily „meglepő” hogy: a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium nem adta ki azokat a számításokat, amelyekből kiderülne, hogy mire alapozta a kormány a paksi beruházás szükségességét, mert azokat tíz évig nem lehet nyilvánosságra hozni. Az pedig már tényleg csak hab a torán, hogy a putyini Oroszország előbb tette nyilvánossá a hitelszerződés részleteit, mint bölcs kormányunk.
.jpg)
Forrás: greenr.blog.hu
Változnak az idők, s vele változunk mi is - tartja egy régi „dakota" közmondás. Mondaná most miniszterelnökünk, akinek szinte nincs olyan téma, amelyről ne hangoztatott volna legalább két, egymásnak teljességgel ellentmondó véleményt attól függően, kormányon kell-e megvédenie intézkedéseit, vagy ellenzékből kell támadnia a kormányt.
