Változatos négy éven vagyunk túl. A 2010-es elsöprő győzelem után a Fidesz saját filozófiájának tükrében a szocialista kormányoktól merőben eltérő gazdaságpolitikát hirdetett meg, azonban a cél meglepően hasonló volt: a belső kereslet felfuttatása.
Míg 2002-ben az MSZP-SZDSZ páros ezt a 100 napos program segítéségével próbálta elérni - ennek eredménye lett a 10 százalékos költségvetési hiány és az államadósság növekedése -, addig a Fidesz az új adórendszeren keresztül. Ennek központi eleme az egykulcsos adó és a családi adózás volt. Az adókiengedés azonban a költségvetési hiány megszaladásához vezetett volna - hasonlóan a 2002 után időszakhoz. Brüsszel viszont nem engedte a 7 százalékos hiányt, így a kormány kénytelen volt folyamatos kiigazításokba kezdeni, amely rányomta a bélyegét az összes gazdasági mutatóra.
A belső és külső tényezőknek köszönhetően hamar bebizonyosodott, hogy Orbán Viktor és Matolcsy György elképzelése a négy, mi több hat-hét százalékos növekedéséről csupán álom maradt, és már annak is örülni lehetett, ha az ország gazdasági növekedése elérte az egy százalékot.
Gazdasági növekedés
Matolcsy György 2010 szeptemberében 7 százalékos növekedést jósolt 2014-re, ebből mára 1-2 százalék maradt. 2012-ben négy negyedéven át recesszióban volt a gazdaság, Európa egyik legsilányabb teljesítményét nyújtva. De 2011 és 2013 sem sikerült a legjobban, ha a növekedés szerkezetét, vagy a 2010-es kormányzati várakozást vizsgáljuk: szerényebb növekedés, és azt is a mezőgazdaság, valamint a kormányzati költekezés húzta. Mindeközben, az új gazdaságpolitika ellenére mind a fogyasztási kedv, mind pedig a beruházási ráta jelentősen zuhant 2010 óta.
A Fidesz-kormány tehát nem hozta el a Kánaánt, és nem sikerült megismételnie az 1998-2002 közötti bravúrt, amikor tényleg sokan sikerországként tekintettek ránk (ebben nagy szerepük volt az 1998 előtti szerkezeti kiigazításoknak). Jelenleg azért küzdünk, hogy elérjük a válság előtti szintet, és középtávon sem várható 2 százalék feletti növekedés. Növekedési fordulatra tehát középtávon sem számíthatunk.
Foglalkoztatás
A foglalkoztatás jelentősen javult 2010 óta és meghaladta a 4 millió főt. A növekedés mögött azonban lényegében két tényező húzodik meg: a közmunkaprogram és a külföldön munkát vállalók beleszámolása a statisztikába. Míg utóbbi egyszerű statisztikai trükközés és független a hazai gazdaságpolitikától (maximum negatív kontextusba lehet helyezni, hiszen ha egyre többen vállalnak külföldön munkát az azt is jelentheti, hogy egyre kevésbé vonzó a hazai környezet a munkavállalók számára), míg a közmunkaprogram papíron valóban munka, azonban az ott elvégzett munka hozzáadott értéke gyakorlatilag nulla, a növekedés szempontjából meghatározó termelékenységet nem javítja a közmunkaprogram.
A versenyszférában e közben stagnálás volt megfigyelhető az elmúlt négy évben, maximum egy-két tízezer fővel javult a helyzet a vállalkozásoknál, amely fényévekre van az egymillió új munkahely ígéretétől.
Munkanélküliség
A közmunka felfutásával párhuzamosan a munkanélküliség is csökkent, ráadásul a téli közmunka a szezonalitást is kivette a folyamatból, ennek köszönhető, hogy a munkanélküliség a válság előtti szintre csökkent. A téli közmunka nélkül azonban továbbra is 10-11 százalék környékén lenne a munkanélküliség.
Infláció
Az infláció alakulásában meghatározó szerepe volt a kormányzati gazdaságpolitikának: egyrészt a forint leértékelődésen keresztül az importált infláció begyűrűzött a hazai árakba az elmúlt négy évben, másrészt az egyes indirekt lépések hol növelték, hol csökkentették az inflációt. 2012-ben az áfakulcs és a jövedéki adó emelése hozzájárult az akkori 6 százalékos inflációhoz, míg 2013-ban és az idén a rezsicsökkentés az egyik legfontosabb tényező.
A rekordalacsony inflációért elsősorban a rezsicsökkentés a felelős, mindeközben a maginfláció továbbra is 3 százalék felett van.
Bérek
2010 óta a nettó bérek valamelyest emelkedtek az adórendszer átalakítása miatt, azonban annak szerkezete korántsem nevezhető kedvezőnek, hiszen az adókiengedés elsősorban a leggazdagabbakat érintette. A reálbér-emelkedés viszont korántsem volt annyira jó: 2012-ben például csökkentek a nettó reálbérek (az áremelkedés meghaladta a nettó bér emelkedését), és a többi évben is csak ritkán haladta meg a két-három százalékot.
Összességben 2010-hez képest valamelyest nőttek a nettó reálbérek, azonban a vásárlóerő-paritás tekintetében továbbra is hatalmas a lemaradás Magyarországon.
Költségvetési hiány
A Fidesz-kormány talán egyetlen gazdaságpolitikai sikere a költségvetési hiány stabilizálása. Bár 2011-ben ez csupán a magánnyugdíj-pénztári vagyon beszámolásával sikerült, az ezt követő években már stabilan 3 százalék alatti volt a deficit. Igaz, ehhez nem kellett hatalmas tudomány, hiszen már a kormányváltás idején is 4 százalék körül alakult az államháztartás hiánya.
2013-ban Magyarország kikerült a túlzottdeficit-eljárás alól, amely sikerként könyvelhető el. Ehhez viszont sok fiskális kiigazítás kellett.
Államadósság
Az államadósság már a Fidesz kormányzása idején tetőzött egy jelentősebb forint leértékelődést követően (emlékszik még mindenki a Kósa-Szijjártó beszédekre), azt követően viszont csökkenő pályára állt. Ebben nagy szerepet játszott a 3000 milliárd forintnyi magánnyugdíj-vagyon bevonása.
A GDP-arányos államadósság a költségvetés stabil helyzete és a nyugdíjvagyon bevonása miatt 85 százalékról 79 százalékra csökkent 2013 negyedik negyedévére, azonban a forint leértékelődése gátolta a még nagyobb csökkenést.
Ha a nyugdíjvagyont viszont nem vennénk számításba, akkor a GDP-arányos adósságállomány továbbra is 85 százalék környékén lenne, hiszen hiába van alacsony hiány és hiába nőtt a GDP tavaly, ha mindeközben a forint jelentősen leértékelődött.
Fizetési mérleg
A másik siker az alacsony költségvetési hiány miatt a fizetési mérlegben tapasztalható jelentős többlet. Ez egyfajta stabilitást ad a gazdaságnak, szemben a válság előtti időszakkal, amikor jelentős deficit volt a fizetési mérlegben is.
A javuló fizetési mérlegben szerepe volt a jelentős exporttöbbletnek, az exportbevételek emelkedtek, miközben az import csökkent. Utóbbi viszont azt is jelenti, hogy a belső fogyasztás és a beruházási kedv visszaesése hozzájárult a mérleg javulásához.
Forint árfolyam
A már sokat említett árfolyam. A kormányváltás előtt egy euró 270 forintba sem került, idén már tartósan 310 feletti árfolyamról beszélhetünk. Ennek vannak kedvező és negatív hatásai is, ahogy azt már egy korábbi blogbejegyzésünkben megírtuk.
A tartósan gyenge forint legnagyobb kárvallottai a devizahitelesek, hiszen a svájci frankkal szemben még jobban leértékelődött a forint az elmúlt négy évben. Hogy mekkora szerepe volt a kormánynak a leértékelődésben, arra nehéz pontos választ adni, azonban a már említett Kósa-Szijjártó beszédek jól mutatják, hogy a külföldi befektetők nem kedvelik a bizonytalanságot. Abból pedig akadt az elmúlt négy évben.
