A paksi orosz szerződés mellett egyre komolyabb szerepet játszik Magyarországnak az orosz gazdasággal és gazdasági érdekszférával való kapcsolata annak ellenére is, hogy a Fidesz keleti nyitás programja megbukott, és külkereskedelmi kapcsolatunk Oroszországgal eltörpül az Európai Unióhoz képest.
Miközben a nagy külföldi bankok a különadók miatt a kivonulást fontolgatják, Oroszország egyik legnagyobb bankja, a Sperbank a régióban nem kevés pénzt fektet be annak érdekében, hogy növelje piaci részesedését. Ez alól nem kivétel Magyarország sem, és komoly terveik vannak itt is.
De nemcsak a pénzügyi szférában, hanem egyéb frontokon is komolyabb események várhatóak a közeljövőben, hiszen 2015-ben lejár az Oroszországgal megkötött gázszerződés, amelyet minden bizonnyal a kormány meghosszabbít, de nem mindegy, milyen áron. A közelmúlt konfliktusait elnézve pedig biztosak lehetünk abban, hogy az oroszok nem fognak könnyedén hozzájárulni az "olcsóbb gázhoz", annak megvannak a feltételi.
Kereskedelmi kapcsolatok Oroszországgal
Annak ellenére, hogy Magyarország exportjának mindösszesen 4 százaléka irányul Oroszország irányába, mégis komoly problémákat okozhat egy-egy szankció, legyen szó az ukrán válság súlyosbodásáról, vagy a magyar hústermékek oroszországi importtilalmáról - utóbbi komoly érvágás a szektornak, és hazánkban is jelentős áremelkedéshez vezethet, ha a tilalom sokáig életben marad. A nehezen magyarázható importtilalom viszont jól szemlélteti, hogy Oroszország nem tartozik a 100 százalékban megbízható kereskedelmi partnerek közé. Így nem biztos, hogy az exportot a ő irányukba kellene növelni, még annak ellenére sem, hogy fontos, hogy legyen egyfajta diverzifikáció, és ne csak az Uniótól függjön hazánk gazdasági helyzete. Másfelől viszont fontos az export stabilizálása, mivel a jelentős gázimport miatt több milliárd eurós negatív szaldóban vagyunk az oroszokkal szemben - ezt persze úgy is lehetne ellensúlyozni, ha a gázszükségletünket más országokból szereznénk be, ennek technikai megoldása viszont várat magára.
A magyar kormány egyik fontos programja volt a keleti nyitás stratégiája, amelynek négy éves eredményeiről már korábbi bejegyzésünkben foglalkoztunk. Hazánk ennek keretében egy kereskedőházat hozott létre Moszkvában (is), amely a kormány véleménye szerint hozzájárulhat ahhoz, hogy az Oroszországgal szembeni negatív szaldó kiegyensúlyozódjon. Kérdés, hogy a mostani események tükrében ez mennyire tekinthető valós elképzelésnek.
Orosz terjeszkedés Magyarországon
Oroszország szemlélete a putyinizmus alatt teljesen megváltozott az előtte lévő tíz évhez képest, és inkább a múltbéli, kommunista ideológiai és világnézeti rendszer érvényesül kiegészülve egyfajta oligarchikus rendszerrel. Putyin pedig nem válogat az eszközökben, ha a hatalom kiterjesztéséről van szó: Ukrajnát gyakorlatilag polgárháborúba süllyesztette miután az oroszbarát hatalom megbukott. A gazdasági erőfölénnyel való visszaélést pedig a gáz árában érvényesítették: a földgáz ezer köbméterenkénti árát 268,5 dollárról 485 dollárra emelték (ennél jóval olcsóbban jutnak hozzá a régiós országok az orosz gázhoz).
Érdemes megjegyezni, hogy az oroszok a kvázi monopol előnyüket kihasználva irreálisan drágán kínálják a gázt Európának, a megfelelő infrastruktúra kiépítésével, az amerikai gázimport feloldásával, az Egyesült Államokból jóval olcsóbban lehetne gázhoz jutni.
Oroszország terjeszkedése tovább bővülhet hazánkban is. A jövőre lejáró gázszerződést minden bizonnyal a kormány meghosszabbítja, és emellett a kulcsfontosságú pénzügyi szektorban és az energetikában is egyre inkább jelen vannak.
A Sperbank hazai leányvállalata a külföldi nagybankok kárára szeretné piaci részesedését növelni, igaz koránt sem vehető készpénznek a kivonulásuk, mivel annak költsége jóval magasabb lehet, mint a bankadóból származó veszteség.
Ennél is komolyabb ügy a paksi szerződés, hiszen hazánk ezáltal mind energetikai, mind pénzügyi szempontból teljesen ki lesz szolgáltatva Oroszországnak, hiszen a beruházás költségeit orosz hitelből finanszírozzuk. A szerződés egyes pontjai pedig komoly problémákat okozhatnak hazánknak, egy jövőbeli válság esetén, ha a törlesztések csúsznának egy turbulens pénzügyi periódusban. Azt pedig az ukrán válság esetén láthattuk, hogy Oroszország milyen zsarolási potenciállal rendelkezik.
Az oroszok emellett az európai politikai harctéren is jelen vannak a kontinens szélsőjobb pártjainak finanszírozásával (talán nem véletlen a jobbik elköteleződése sem az oroszok irányába).
Nem csak az oroszok nyomulnak
Bár korábban úgy tűnt, hogy a letelepedési kötvényüzlet nem lesz sikeres, mégis komoly érdeklődés volt a kötvény és ezzel együtt a magyar állampolgárság iránt. 50 milliárd forint értékben vásároltak külföldiek letelepedési államkötvényt, amely nem kevés pénz.
A kötvényt jórészt kínaiak vásárolták, jelezve, hogy nemcsak az oroszok nyomulnak Magyarország irányába. Igaz a külföldieket elsősorban a magyar állampolgársággal járó előnyök érdekelhetik elsősorban, mivel komoly előnyökhöz juthatnak az Unió területén.
A Kínával kapcsolatos közvetlen magyar gazdasági kapcsolat inkább nevezhető sikertelennek, hiszen bár volt kínai magyar látogatás, és Orbán Viktor is járt Kínában, de a rengeteg megállapodás - például repülőtér, logisztikai központok, vagy vasútfejlesztés - egyelőre inkább tűnik fikciónak, mintsem a közeljövőben megvalósuló kész beruházásoknak.
Jó-e az ilyen irányú diverzifikáció?
Bár a kereskedelmi kapcsolatok diverzifikációja fontos, annak érdekében, hogy hazánk ne kerüljön olyan helyzetbe, hogy az erős asszimmetria miatt egy válság teljesen elsöpörje a magyar gazdagot, véleményünk szerint ezt úgy kell megoldani, hogy ne elsősorban olyan országok irányába terjeszkedjünk, ahol a gazdasági racionalistát felülírja a politikai hatalomgyakorlás szélsőségessége.
A politikai vezetőknek olyan megállapodásokra kell törekedniük, amely hazánk érdekeit szolgálják, minimalizálva a negatív következmények. Paks például nem tekinthető ilyen megállapodásnak, hiszen mindamellett, hogy hosszú távra adósai leszünk egy olyan országnak, amely megsérti más országok földrajzi határait, ráadásul a nemfizetésnek olyan költségei lehetnek, amely már-már egyfajta uzsora kamattal ér fel.
Oroszországot nem lehet megkerülni, azonban óvatosnak kell lenni, hiszen az átláthatatlan, kusza alkuk rendszerében, amelyeket az oroszok előszeretettel kötnek, sokszor csak évek múltán derülnek ki a valós vállalások. Erre a paksi paktum a legjobb példa. Márpedig a biztosat (minél erősebb gazdasági, diplomáciai kapcsolatok a nyugattal) nem feltétlenül érdemes feláldozni a bizonytalanért.
