Valami készül az egészségügyben: bár a Fidesz a 2008-as szociális népszavazással elutasította a vizitdíjat, ám ez nem oldotta meg az egészségügy problémáit. A kórházak eladósodottak, az orvosok elvándorolnak, a szolgáltatás minőségét pedig jócskán lehetne javítani. A rendszer fenntartható működéséhez muszáj lesz reformokat bevezetni a szektorban, ezt már a kormányzaton belül is egyre többet hangoztatják.
Jelenleg a kormányközeli sajtó szivárogtatásaiból úgy tűnik, bevezetésre kerül egy "nem-vizitdíj", amely a minőségibb ellátásért és a szabad orvosválasztásért rendszerszinten kötelezné fizetésre az extra költséget vállaló betegeket (a módszer hellyel közzel egyébként már működik). Ez a részleges térítési díj azonban nem oldaná meg a nagy többség problémáját, az alacsony színvonalú, hálapénzzel fenntartott egészségügy problematikáját.
Alternatív javaslatok is léteznek: egy koncepció szerint negyedévente maximum ötször lenne ingyenes a betegellátás, a további kezelésekért, vizitekért fizetnie kellene a betegeknek.
Egészségügy: az alapok
A mai egészségügyi rendszerek erős kihívások előtt állnak. A technika és az orvostudomány fejlődése jelentősen hozzájárult az átlagéletkor növekedéséhez, azonban ezek számos kihívást is magukban rejtenek. Egyrészt a társadalom elöregedését, amely a járulékfizetők arányának csökkenésével, s a járulékokat felhasználók számának növekedésével jár, másrészt azzal, hogy a modern megoldások általában költségesebbek. Így a kihívások elsősorban a rendszerek finanszírozását érintették.
Az egészségügy ugyanis jelentős helyet foglal el az egyes államok közkiadásaiban, így a finanszírozási kérdések az egész költségvetési gazdálkodást erősen érintik. De nem csupán a költségvetést, a családi kasszát is megterhelik az egészségügyi kiadások: a paraszolvencia - értsd:hálapénz - intézménye senkinek sem tetsző megoldása egy valós problémának, az orvosi alapbér vállalhatatlanul alacsony voltának. Ezért, bár az orvosok nagy részének sem tetszik a hálapénz, arról lemondani csak a fizetésük megháromszorozása esetén tudnának egy tavalyi kutatás szerint, de legalább a mai nettó 140 ezer forint kétszeresére kellene hozzá emelni egy kezdő orvos alapbérét. Ez persze csökkentené az orvosok elvándorlási kedvét is.
(A táblázat kattintásra megnő)
Amennyiben a fenti táblázatra tekintünk, azt láthatjuk, hogy Magyarországon az egészségügyi kiadások jelentősen kisebbek – arányaiban és összegükben is – a fejlettebb államokénál, azonban Lengyelország kivételével a visegrádi államokénál is kisebb. Mindemellett nálunk is jelentős költségvetési kiadást jelent az egészségügy működtetése.
Az elmúlt évtizedekben a nyugati reformok az öngondoskodás erősítésére, azaz az állami szerepvállalás mellett a háztartások (a magánszemélyek) forrásainak minél szélesebb körű bevonására irányultak. Röviden: az egyének (a „zemberek”) pénzét vonták be szélesebb körben a rendszer működtetésébe. Ez a tendencia Magyarországon is megjelent: legerősebben a 2006-ot követő időszak egészségügyi reformjai éppen egy ilyen szabályozott forrásbevonást teremtettek volna a 300 forintos vizitdíjjal és az 1000 forintos kórházi napidíjjal.
Ezt a rendszert söpörte el a Fidesz 2008-as „szociális népszavazása”. A vizitdíj eltörlése azonban nem oldotta meg a finanszírozási problémákat. Sőt, a más szektorokban fantasztikusan működő Fidesz által minden szektorra ráhúzott államosítás sem. Így valamit kezdeni kell ezzel a kérdéskörrel, ezzel pedig a kabinet is tisztában van.
Ami körvonalazódik: a „nem-vizitdíj”
A probléma kezelése során a kormánypártok ugyanazzal a csapdahelyzettel kerülnek szembe, mint a tandíjnál. A megoldást - vagyis az egészségügy egyes szolgáltatásainak fizetőssé tételét - szívesen alkalmaznák, ám politikailag nem vállalható, hiszen a vizitdíj ellen pont ők harcoltak a leghangosabban.
Mi hát a megoldás? Bevezetni a „nem-vizitdíjat”. Ez a megoldás már a sajtón keresztüli „megdolgozásból” körvonalazódik. A kormányhoz közeli sajtóorgánumok ugyanis jelzik a „zemberek” igényét arra, hogy fizessenek a minőségibb ellátásért és a szabad orvosválasztásért. S ha a „zemberek” valamit akarnak, akkor a „zemberek” kormánya azt teljesíti: a „zemberek” fizethetnek.
Természetesen nem vizitdíjat, hanem annál valószínűleg többet: ugyanis ha a nekik területileg vagy egyéb módon járó ellátásnál jobbat akarnak, akkor a mai szabályozásból is levezethetően valószínűleg egy részleges térítési díjat vezethetnek be. Ez azt jelenti, hogy ha valaki a neki járó alapellátásnál valamivel jobbat akar – mert mondjuk, a kijelölt betegút nem egy életbiztosítás – akkor elég mélyen a zsebébe nyúlhat. Egy részleges térítés ugyanis nem napi ezer forint, hanem egy komolyabb kezelésnél alaphangon több tízezres, de akár százezres vagy milliós tétel is lehet. Így nem lesz vizitdíj, de ha valaki jó ellátást akar, akkor az annál sokkal többet kell fizetnie. S utána még jön a paraszolvencia, hiszen a kormányzat kommunikációjából egyelőre nem látszik, hogy ezt a helyzetet hogyan kezelnék.
Hogy megy a gyakorlatban?
Aki meg tudja fizetni a magasabb nívójú szolgáltatást, az lemondva a közfinanszírozásról soron kívüli ellátást kaphat. Ez a modell többek közt az Uszoki kórházban már bevezetésre került. A modell előnye, hogy a kórházak kapacitás-kihasználtsága növekedhetne, hiszen a közfinanszírozási plafon miatt ma Magyarországon minden kórházban kevesebb beteget látnak el, mint amennyire lehetőség lenne. Hátránya viszont, hogy a rendszerben maradt átlagos fizetéssel rendelkező állampolgároknak nem jelent megoldást, hiszen ők képtelenek lennének kifizetni a műtétenkénti többmilliós költségeket. Így nekik maradna az alacsony színvonal és a hálapénz. Továbbá ez nem jelentene megoldást a további egészségügyi szakemberek - ápolók, szülésznők, gyógyszerészek alacsony fizetésének problémájára sem.
A fizetős betegeknek szabad orvosválasztást és a privát kezelést egyébként 2011-től tette lehetővé a kommunikációjában erősen privatizációellenes Fidesz, azonban a kórházak nagyrésze ezidáig nem élt a lehetőséggel. Az Uzsoki kórház ebben éllovasnak számít.
Az orvosválasztás rendszere szerintünk akkor lehetne a legcélravezetőbb, ha az orvosok műtét-típusonkénti statisztikája nyilvánosan elérhető lenne az interneten, ezzel ugyanis verseny alakulhatna ki, és javulhatna az információáramlás. A legjobbaknak ennek megfelelően magas tarifájuk lenne a magánpraxisokban, míg a rosszabbul teljesítők alacsonyabb honoráriumot kapnának a beavatkozásokért.
Háziorvosok: vissza a díjat!
Bár a vizitdíj bevezetésekor az azt elutasító háziorvosoktól volt tele a sajtó, most az Alapellátó Orvosok Országos Szövetsége (FAKOOSZ) azt hangoztatja: negyedévente maximum ötször legyen ingyenes a betegellátás, egyébként fizetésre köteleznék a pácienseket. Bevezetnék a háziorvosok napi maximális „betegellátási kvótáját” is, ezáltal maximum napi 50 beteget láthatna el egy háziorvos a most általános 70-80 helyett.
