Pósán László országgyűlési képviselő 2014. június 20-án nyújtott be a felsőoktatási törvényhez egy módosító javaslatot, amely szerint bizonyos munkakörök betöltése esetén a testnevelési felsőoktatásban az olimpiai 1-3. helyezésért kapott érem, a művészeti felsőoktatásban pedig a Kossuth-díj kiváltotta volna a törvényben előírt doktori fokozatot.
A javaslat nagy felzúdulást keltett, és azonnal elkezdték találgatni, vajon Schmitt Pálra, vagy Mocsai Lajosra gondolt Pósán a módosító megszövegezésekor. Ennek oka, hogy már júniusban felröppent a hír: a kormány ismét önálló intézményi státuszt kíván adni a Testnevelési Egyetemnek, élére pedig Mocsai Lajost, a férfi kézilabda-válogatott szövetségi kapitányát szemelték ki. Mocsainak azonban nincs doktori címe, holott az feltétele (volt) a poszt betöltésének. Schmitt esetében pedig már volt rá példa, hogy kifejezetten az ő személyére szabott törvényt fogadtatott el a parlamenttel a kormánypárti többség. Pósán mindenesetre határozottan tagadta, hogy emiatt nyújtotta volna be módosító indítványát, amit aztán gyorsan vissza is vont. Állítása szerint túl sok paragrafust kellene megnyitni ahhoz, hogy a módosító alkalmazható legyen, "azok azonban nincsenek megnyitva", így viszont a javaslata nem felel meg a házszabálynak.
Aztán valahogy mégiscsak benne maradt a törvényben az arról szóló paragrafus, amely alapján el lehet tekinteni a felsőoktatási törvény által megkívánt követelményektől. A módosítást (sok egyéb fontos változással pl. a Pető Intézet államosításával és a kancellári rendszer bevezetésével együtt) 2014. július 4-én fogadta el a parlament. Mára már azt is biztosan tudjuk, ki miatt volt erre szükség. Üröm az örömben, hogy ezúttal (legalábbis egyelőre) nem Schmitt Pálról van szó.
Forrás: nol.hu
Kossuth-díj/olimpiai érem = PhD
"A sporttudományi felsőoktatásban (...) az e törvényben előírt alkalmazási foglalkoztatási képesítési feltétel teljesítése szempontjából a doktori fokozattal egyenértékű a Kossuth-díj, valamint a kormányrendelet vagy miniszteri rendelet alapján adományozott díj a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által szervezett olimpiai játékokon, 1984-től kezdődően a Paralimpián vagy Siketolimpián elért 1-3. helyezés annak tekintetében, aki a díj tulajdonosa, illetve aki a helyezést elérte, feltéve, hogy az érintett legalább alapképzésben szerzett oklevéllel rendelkezik."
Többek között ezt a módosítást tartalmazta Pósán László fideszes országgyűlési képviselő június 20-án benyújtott módosító indítványa, amelyet mindössze négy nappal később ő maga vont vissza. Annak ellenére, hogy meggyőződése szerint “egy sikeres színész is jobban oktathatja ezt a szakmát, mint egy PhD-s színháztörténész. A felvetésre, hogy ez a sportolóknál talán nem ennyire evidens, azt mondta: "úgy gondolom, ha valaki sikeres sportoló, az a legjobb edzőkkel foglalkozhatott, tehát sokat tud a szakmáról.”
A visszavonásnak mindenesetre komoly jelentősége nem is volt. A felsőoktatási törvényhez benyújtott eredeti módosító 36.§-ában ugyanis továbbra is benne maradt, hogy el lehet tekinteni (az akkor még hatályos) felsőoktatási törvényben megfogalmazott követelményektől. Jelesül a PhD-fokozat meglététől.
Nem csak lex Mocsai
A sajtóban már akkor és most is lex Mocsaira keresztelték el a módosítást. Ennek oka, hogy a férfi kéziladba-válogatott szövetségi kapitánya bejelentette: elindul az ismét önálló intézménnyé váló Testnevelési Egyetem rektori posztjáért. Mocsai ugyan évek óta tanít az egyetemen docensként, doktori fokozattal azonban nem rendelkezik. Na, itt jön a képbe a módosítás.
Csakhogy nem csupán Mocsai személyét érintik a változások. Más kitételre is szükség volt: a szabályok szerint ugyanis egyetem csak olyan intézmény lehet, amely legalább három egyetemi karral rendelkezik, legalább két tudományterületen jogosult a doktori képzésre, valamint oktatói felének tudományos fokozata van. Ezen kitételek alól is mentesült a TF a módosításnak köszönhetően. Jól látszik, hogy a sport továbbra is prioritást élvez a kormány számára.
Újabb lex Schmitt?
A módosítás egyébként a jövőben bárkire, aki olimpiai érmet szerzett és van valamilyen felsőfokú végzettsége vonatkozik. Nem csoda, ha sokaknak a plágiumbotrányába végül belebukott Schmitt Pál is eszébe jutott. Először is, mivel nem ez lenne az első alkalom, hogy a kormánypárti többség direkt az ő személyére szabott törvényt fogadott volna el. Másodszor, mivel Schmitt továbbra is fontos tisztségeket tölt be a sport területén: ő a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöke, a Magyar Sporttudományi Társaság elnöke, valamint a a Nemzetközi Sporttudományi és Testnevelési Tanács tagja is.
Végezetül, mert bár a bukta után ígéretet tett a PhD-fokozat megszerzésére, annak megszerzéséről végül lemondott. Helyette könyvet ír, bár arra a kérdésre, hogy annak megjelenésére mikor számíthatunk, ő maga csak annyit mondott: “Passz.”
Újabb szög a felsőoktatás koporsójába
Mindennek üzenete pedig egyszerű: ebben az országban vannak fontosabb dolgok a tudományos színvonalnál és a minőségnél. Ha a kormánypártoknak emberük van egy munkára, nincs az a törvény, amely gátat szabhat az elképzeléseiknek. Mi sem egyszerűbb, mint megvonni az egyetem professzoraitól a jogot, hogy javaslatot tegyenek a rektor személyére, aztán eltörölni a tudományos fokozat szükségességét, hogy személyre szabható legyen a kinevezés.
De mindez - azon túl, hogy cseppet sem jogállami megoldás - a felsőoktatás érdekeit sem szolgálja. Nemsokára ugyanis európai felülvizsgálat elé kerül a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB), ami a felsőoktatás minőségéért felel. Ilyen hazai környezetben azonban kétséges, hogy visszakapja-e az év elején felfüggesztett tagságát az európai akkreditációs szervezettől. Ennek pedig komoly erkölcsi és anyagi következményei lehetnek. Nem véletlenül vár felelős döntést állásfoglalásában a MAB a Parlamenttől.
"Felsőoktatásunk átgondolatlan törvénymódosításokkal és PPP beruházásokkal, a demográfiai adatokat figyelembe nem vevő oktatáspolitika nyomán nehéz helyzetbe került. A helyi érdekeket előtérbe helyező támogatások a források szétaprózását, a képzések színvonalcsökkenését eredményezték. A legutóbbi módosítás olyan paragrafusokat emelt a törvénybe, melyek az egyetemi tanárok presztízsét megkérdőjelezik."
"A MAB a jelenlegi jogszabályi keretekben nem tudja teljesíteni az európai sztenderdeknek való megfelelést. A sebtében végrehajtott törvénymódosítás, az egyetemi tanári kinevezések megengedő volta, a MAB minőségi kifogásainak figyelmen kívül hagyása miatt kétséges a közelgő értékelésnél a MAB ENQA tagságnak való megfelelése. Az esetleges kudarc hatalmas erkölcsi és anyagi károkat okozhat a magyar felsőoktatásnak. A MAB elvárja a Parlamenttől, hogy megfontolt, a minőséget garantáló felsőoktatási törvényt fogadjon el" - részlet a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság állásfoglalásából a felsőoktatási törvény módosítását illetően, 2014 augusztus 01.
Most úgy tűnik, hogy ezúttal Mocsai a szerencsés, de azért érdemes lesz továbbra is figyelemmel kísérni a Testnevelési Egyetem vezetőségének tagjait. Úgy látszik valóban igazat szólt a miniszterelnök, amikor azt mondta: észre sem fogjuk venni, hogy új kormány alakult. A személyre szabott törvényhozás tekintetében valóban nincs különbség: a lexek kora tovább él.
