Navracsics Tibor egyike volt a legmeghatározóbb arcoknak a Fideszben, mostanra viszont egyre hátrébb szorul a hatalom köreiből. Most az Európai Bizottság oktatási, kulturális, ifjúsági és uniós állampolgársági biztosi tisztségét kaphatja a folyamatok során, azonban több okból nem látnák szívesen: szerepe vitatott a magyar alkotmányreformban, a hallgatók röghöz kötésében, vagy az egyetemek önállóságának felszámolásában. Külföldön pedig egyértelműen Orbán előretolt emberét látják Navracsicsban. Mindez szerepet játszik abban, hogy komoly kételyek merülnek fel alkalmasságát illetően a biztosi pozícióra.
Mi is sorra vettük, milyen ügyekben számíthatna izzasztó kérdésekre Navracsics, ha egykori itthoni ténykedését is mérlegre tennénk: a bírói függetlenség csökkentése, a megyei önkormányzatok kádertemetővé süllyesztése, az ombudsmani rendszer szétverése, valamint asszisztálás a médiatörvényhez, a jobbra lejtő választási törvényhez és választójogi törvényhez, illetve az alkotmányellenes törvényeket alaptörvénybe emelő 4. alkotmánymódosításhoz. Összességében pedig a fékek és ellensúlyok rendszerének tönkretételében vállalt szerepe okot adhat az aggodalomra az alkalmasságát illetően.
Megnyilvánulásaiból is szemezgettünk: a hatalmi ágak szétválasztásának elvét sértő nyilatkozata, illetve a tankönyvkáosszal kapcsolatos interjúja, vagy a - későbbiekben Azerbajdzsánban nemzeti hősként tisztelt és szabadon bocsájtott - baltás gyilkos kiadatásában való közreműködése sem tartozott legvédhetőbb megnyilvánulásai közé. Csak remélni tudjuk, hogy kinevezése esetén nem pártjához, hanem inkább Európa minden polgárának érdekeit képviselve hozzájuk, és benne természetesen hozzánk, magyarokhoz lesz lojális.
Forrás: 168ora.hu
Biztonságos távolságra a hatalomtól
Navracsics Tibor egyike az emberarcú fideszeseknek, aki sokáig távol tudott maradni azoktól a botrányoktól, amelyekkel nem értett egyet, ráadásul megvolt a kellő ereje a párton belül ahhoz, hogy ezt sokáig büntetlenül megtehesse. Az első híresztelések 2013 elején érkeztek arról, hogy Orbán Viktor és Navracsics Tibor közt már nem a régi a viszony, többek között azért, mert utóbbi nem elég vehemensen vállalja a konfliktusokat a stratégiai ügyekben, ráadásul igazságügyért (is) felelős miniszter létére az Alaptörvényért sem áll ki eléggé az Alkotmánybírósággal szemben.
Már 2 éve megjelentek a pletykák a külügy élére történő száműzésről is, Orbán bizalomvesztéséből adódóan. Az akkor csupán spekulációnak tűnő forgatókönyvbe csodásan illeszkedik a csúcsról a partvonalra került miniszterelnök-helyettes EU-biztosi pozícióba való ajánlása is.
Az eddigi itthoni teljesítményéért a jogállamiság lebontásában azonban éles kritikákra számíthat, és közel sem biztos, hogy átcsúszik majd a meghallgatásokon a korábbi igazságügyi miniszter. Ezzel viszont az egész Bizottság borulhat. A Die Presse szerint az egyetemek önállóságának korlátozása, valamint a diákok röghöz kötése miatt is kérdőre vonhatják majd. A röghöz kötés ugyanis teljességgel ellentmond az Erasmus-program mobilitást elősegítő filozófiájának, Európán belül csak Fehéroroszországban találunk hasonló jogszabályt.
Egy német országos lefedettségű közszolgálati rádió pedig a minap már "Orbán hűséges szolgájának" nevezte az egykori igazságügyi minisztert, akinek "keze nyomát" viseli a "nemzeti-vallásos alapozottságú új alkotmány", a kormányzat által politikailag nem kedvelt bírák kényszernyugdíjazása és az is, hogy az igazságszolgáltatás "kvázi a politika ellenőrzése alá került".
Voltak védhetetlen állításai:
2011-ben váltig állította, hogy a magyar állam partnernek tekinti a civil szférát, szavai szerint az állam "nyitott az egyeztetésre, nem gondolja magát tévedhetetlennek, nem hiszi, hogy csak erőből, paranccsal lehet bizonyos intézkedéseket bevezetni, és a mi bizalmunkat a társadalmi partnerek iránt, hogy a folyamatos párbeszéd, a szakmai párbeszéd hozzáadott értéket jelent egyes jogszabályokhoz". Ez a kijelentés ugyan már akkor is hazugság volt, a jelenlegi, civileket idegen érdekek kiszolgálóinak beállító interjúk, beszédek, illetve az ellenük történő rendőri vegzálások közepette különösen megmosolyogtató.
2012. június 10-én a Népszabadság közölt egy interjút az akkori igazságügyi miniszterrel:
„- Médiatörvény-módosítás, alkotmánybírósági jogkörök, új alkotmány, egyházügyi törvény módosítása, igazságszolgáltatási reform, új választási törvény, jegybanktörvény, megannyi EU-bírálat tárgya. A Velencei Bizottság részéről egy nem hivatalos "non paper"-dokumentum már ultimátumszerű elvárásokat fogalmazott meg a bírósági rendszerrel kapcsolatosan. Ön ennek ellenére állítja, hogy a fékek és egyensúlyok rendszere működik Magyarországon?
- Így van.”
Már korábban írtunk róla, hogy a kormányzat és a kormánypárti parlamenti többség tevékenysége – a hangzatos deklarációk ellenére - fokozatosan építette le a fékek és ellensúlyok rendszerét, miközben az Alaptörvény szerint a magyar állam működése a hatalommegosztáson alapul.
Ennek a folyamatnak újabb állmása 2012 májusában, amikor Navracsics Tibor - a társadalom elvárásaira hivatkozva - levélben kérte az "ítélkezési gyakorlat felülvizsgálatát". Így, ahogy arról mi is írtunk - sajtófőnökének állításával ellentétben - tulajdonképpen beavatkozott a "harmadik hatalmi ág", a bíróságok működésébe. Hasonlóképpen vélekedett erről a Kúria elnöke is, aki közleményében határozottan visszautasította a miniszter kezdeményezését.
A bíróságokat illetően szintén az általa vezetett minisztérium készítette elő az Európában is jelentős felháborodást kiváltó, a bírák kötelező nyugdíjazását az Alaptörvény rendelkezései alapján elrendelő, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvényjavaslatot. A hatályba lépést követően a törvényt mind nemcsak az Európai Unió Bírósága találta a közösségi joggal ellentétesnek, hanem az Alkotmánybíróság az Alaptörvénnyel is ellentétesnek találta, ugyanis a bírói függetlenség garanciáinak leépítéseként értelmezték a törvényt.
„ Intézményi válság ma nincsen Magyarországon, az új kormányzati rendszer bevált.”
Szerinte tehát bevált az új kormányzati rendszer, új intézményi keretek jöttek létre és sok, mélyreható szakpolitikai reform indult, a fékek és ellensúlyok rendszere pedig nagyszerűen működik. Bizonyára itt a sikeres ombudsmani rendszer felszámolására gondol, vagy esetleg az oktatásban végbemenő sikerekről, esetleg az alkotmánybíróságról vagy a választójogi törvényről vélekedik így.
Ha egy táblázatban szeretnénk összefoglalni azokat a fontosabb törvényeket, amelyek hozzájárultak a fékek és egyensúlyok rendszerének - finoman szólva is - az eltorzulásához, akkor a következő főbb törvényeket emelhetjük ki:
A minap pedig éppen oktatási kérdésekben szólalt meg az immár oktatásügyi biztosjelölt. Az általunk is megírt központosított tankönyvkiadás és annak következtében kirobbant újabb tankönyvbotrány okán kérdezték arról, hogy valóban a nyugatimádat jele lenne-e a CNN nézése, ahogy azt egy hetedikes irodalomkönyv állítja. Navracsics persze nem lát kormányzati felelősséget, viszont nem felejti el felelőssé tenni a tanárokat, újságírókat és diákokat azért, hogy az idézett részt eddig nem vették észre (más kérdés, hogy állításával szemben most kerültek be ezek az átszerkesztett tankönyvbe), másrészt szavai szerint „ Állatokon mégsem lehet egy tankönyvet kipróbálni”. Köszönjük a véleményt, oktatásügyekért felelős biztosjelölt úr.
Ismerik már Brüsszelben is: avagy a sánta kutya esete
2012-ben Navracsics Tibor ment raportra az Európai Bizottsághoz, Neelie Kroes akkori EB-biztos a médiatörvény átalakítását, annak megfeleltetését kérte az EU-s normákkal. Az Európa Tanács ajánlásainak megfelelően fogja a kormány átdolgozni a magyar médiatörvényt – jelentette be a miniszterelnök-helyettes Brüsszelben, a magyarországi helyzetről rendezett európai parlamenti meghallgatáson. De csak akkor, ha a kért módosítás nem ütközik a 2012. január 1. óta hatályos Alaptörvénnyel, mert:
„ az Európa Tanács nem is tehet számunkra olyan kényszer-kötelezettséget, ami a magyar alkotmánnyal ellentétes. ”
Ez a bizonyos kitétel már csak azért is érdekes, mert a médiaügyi biztos szerint négyszemközt Navracsics még semmiféle feltételt nem támasztott az ET kéréseinek teljesítésében:
„ Miniszter úr, ez nem az, amit néhány órája az irodámban ígért! ”
Az EU-biztos emlékeztetett arra is, hogy az Alkotmánybíróság 2011 decemberében a médiatörvény több pontját alkotmányellenesnek nyilvánította, indoklásként pedig megállapította, hogy ezek a rendelkezések alkalmasak lehetnek arra, hogy a sajtószabadságot korlátozzák. (Akkor megírtuk, hogy mi is így gondoljuk.)
Egyik legsötétebb pillanata
Bár először vonakodott, végül Navracsics Tibor volt az, aki Orbán Viktor utasítására kiadta azt az azeri katonát Azerbajdzsánnak, aki baltával megölte örmény katonatársát 2004-ben egy NATO-továbbképzésen Budapesten. Mindezt az örmény diplomácia és civil szervezetek heves tiltakozása ellenére, amelynek vége az lett, hogy Örményország megszakította a diplomáciai kapcsolatait Magyarországgal. Navracsics tehát annak ellenére írta alá az Orbán Viktor által elé tolt papírt, hogy tudta, ezzel egy gyilkos kerülhet szabadlábra. Az elvek helyett végül mégis győzött a lojalitás.
Az eddigi itthoni teljesítményéért a jogállamiság lebontásában bizony éles kritikákra számíthat Navracsics, és közel sem biztos, hogy átcsúszik majd a meghallgatásokon a korábbi igazságügyi miniszter. Ezzel viszont az egész Bizottság borulhat. Mi ezek után már csak remélni tudjuk, hogy kinevezése esetén nem pártjához, hanem inkább Európa minden polgárának érdekeit képviselve hozzájuk, és benne természetesen hozzánk, magyarokhoz lesz lojális.
