A KSH csak novemberben hozza nyilvánosságra szegénységről szóló statisztikáit az akár a választásokat befolyásoló megrendítő következtetései anyagi helyzetének siralmas volta miatt. Nem ez az első alkalom, hogy a statisztikai hivatal sumákol a szegénységi mutatószámokkal: már harmadik éve nem hozza nyilvánosságra mennyien élnek a létminimum alatt.
Ha KSH-adataira nem is számíthatunk november előtt, de az Eurostat már közzé tette becslését: a visegrádi országokkal szemben tavaly tovább nőtt azok aránya, akik a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség kockázatának vannak kitéve: a 2012-es 32,4 százalékról, a tavalyi évre 33,5 százalékra ugrott a mutatószám Magyarországon (közben a visegrádi négyekben csökkent). Vagyis Magyarországon minden harmadik ember szegénységben él.
A társadalom polarizációja pedig folytatódni fog a következő években. Ezen pedig nem is csodálkozhatunk, hiszen Orbán illiberális munkaállamában perverz újraelosztás folyik a tehetősebb rétegek felé: az állami újraelosztás után az emberek (alsó) 70 százalékának csökkent a jövedelme 2009-hez viszonyítva. Közben a legelesettebbeken segítő szociális transzfereken igyekeznek spórolni. A közoktatásban zajló centralizációs kísérlet és a felsőoktatás finanszírozásának drasztikus csökkentése pedig a mobilizációs csatornákat szűkíti le, vagyis aki szegény, várhatóan az is marad az orbáni Magyarországon.
forrás: minimumplusz.hu
A KSH a szegénységi statisztikákon spórol
A Világgazdaság az önkormányzati választások előtt írt arról, hogy a KSH takarékossági okokból (hivatalosan „emberi erőforrás-hatékonyság és költségtakarékosság”) csak novemberben hozza nyilvánosságra átfogó szegénységi és kirekesztettségi statisztikáit. A statisztikai hivatal nem először sunnyog a szegénységi mutatószámok körül, hiszen már harmadik éve nem közlik, hogy mennyien élnek a létminimum alatt. Utoljára, amikor 2010-ben közölték a létminimum alatt élők százalékos arányát, ekkor 37 százalék, azaz 3,7 millió ember élt a küszöb alatt.
Pontos adatot immár nem tudunk, de a lélektani 4 milliós határt már 2012-ben átléphette a létminimum alatt élők száma. Ez pedig pontosan egymillióval több, mint a kétezres évek elején. Mindenesetre a létminimum összege jócskán lehagyta a nettó minimálbért: a bruttó minimálbér jelenleg 101 ezer 500 forint, de ez nettóban mindössze 66 ezer 483 forintot jelent, vagyis még az idei nettó minimálbér is messze alatta marad a KSH által meghatározott egy főre jutó tavalyi létminimum-összegnek.
Ha KSH-adataira nem is számíthatunk november előtt, az Eurostat már jóval korábban közzé tette becslését: a visegrádi országokkal szemben tavaly tovább nőtt azok aránya, akik a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség kockázatának vannak kitéve: a 2012-es 32,4 százalékról, a tavalyi évre 33,5 százalékra ugrott a mutatószám Magyarországon. Eközben Szlovákiában 20 százalék alá, Csehországban 15 százalék alá, Lengyelországban pedig 26 százalék alá került a mutató.
Az Eurostat úgy határozza meg a szegénységi kockázatot, hogy az adott állam medián-jövedelmének 60 százaléka alatt (beleértve a transzfereket is) húzza meg a vonalat, ez alatt használja a szegénység vagy társadalmi kirekesztettség kockázatának kitettség fogalmát .
Perverz újraelosztás
Ezen pedig nem is csodálkozhatunk, hiszen Orbán illiberális munkaállamában perverz újraelosztás folyik a tehetősebb rétegek felé. A Privátbankár az Eurostat adatainak segítségével elemezte a társadalom rétegeiben lezajlott jövedelmi változásokat. Eszerint a lakosság legalább 70, más számítás szerint 90 százalékának alacsonyabb volt a jövedelme 2013 végén, mint 2009 végén. Például a legalsó decilisben a jövedelem értéke 2009-ben még 2656 euró, 2013-ban már csak 2379 euró. Az euró alapú összehasonlítás szerint az emberek 70 százalékának csökkent a jövedelme 2009-hez viszonyítva.
A legalsó decilisbe tartozók jövedelme majdnem 15 százalékkal esett vissza. A második decilisben 12, a harmadikban 11 százalék ez a csökkenés, de még a kilencedikben is két százalék, tehát majdnem mindenki rosszabbul járt, csak a leggazdagabbak nem.
Csökkenő szociális juttatások
Érdemes még egy pillantást vetni az OECD összehasonlító vizsgálatára (amelyet már számtalanszor idéztünk), amelyből az is kiderül, hogy csak Magyarországon (a lélegeztetőgépen tartott Görögország mellett) csökkentek a szociális kiadások, illetve ehhez kapcsolódóan a munkaképes-korú lakosság szociális transzferjei (ide tartozik például a munkanélküli segély, betegszabadság és minimálbéresek támogatása). Az OECD nem is tanácsolja ezen juttatások mérséklését a válságos időkben, mivel ilyenkor még sérülékenyebbek a munkavállalók.
Kiút a szegénységből?
Nem meglepő módon jelentős különbségek vannak a különböző végzettségűek foglalkoztatottsága és keresetei között. Sok esetben már a munka sem véd a szegénységtől: a szegénység kockázatának kitettek aránya a munkavállalók körén belül tavaly 6,6 százalék volt, ami rekordot jelent az elmúlt 8 évben. A teljes munkaidőben foglalkoztatottak esetében ez az arány 5,4 százalék, míg a részmunkaidősök esetében háromszor ekkora, 16,5 százalék.
Egy OECD-felmérés szerint Magyarországon az érettséginél alacsonyabb képzettséggel rendelkezők és a felsőoktatási végzettséggel rendelkezők munkanélküliségi rátája közötti különbség a harmadik legnagyobb az OECD országok között. Magyarul: ha valaki jó eséllyel akar anyagi függetlenséget későbbi éveiben, - a kormányzati híresztelésekkel ellentétben - a legjobb amit tehet, hogy lediplomázik.
Fontos mutatószám, hogy a felsőoktatási végzettséggel rendelkezők több mint kétszer annyit is keresnek, mint a diploma nélküliek. Eszerint a magyar munkaerőpiac más országokéhoz képest az átlagnál jóval nagyobb értékben honorálja a felsőfokú képesítést.
Érthetetlen, hogy ha végre pénzt pumpálnak a felsőoktatásba, miért nem azokat az egyetemeket támogatják, amelyeket igencsak megviseltek az elmúlt évek pénzügyi zárolásai? A Magyar Rektori Konferencia még a múlt évben hozta nyilvánosságra a felsőoktatási intézmények állami támogatásának részletes adatait. Ebből kiolvasható, hogy a különböző egyetemek mennyivel kevesebb pénzből is gazdálkodhatnak évről évre (sajnos 2008 óta egyre fogy a forrás, a drasztikus csökkenés 2010-től figyelhető meg, főleg a 2012/2013-as év fordulóján).
){kind=link}