A Ténytár folyamatosan nyomon kíséri a munkaerő-piaci folyamatokat, így ezek között azt, hogy Magyarországon mely ágazatokban jobb és rosszabb a munkavállalók sorsa. Ha házunk táján körbenézünk, nem lepődhetünk meg azon, hogy az állami szektor bérszínvonala jóval alacsonyabb a versenyszféráénál.
A mérték azonban megdöbbentő: a rosszul fizetett, alacsony presztízsű, csekély jövőképet ígérő szolgáltatási munkák között nálunk nem elsősorban a gyorséttermek járnak élen, hanem az ilyen, az angol szlengben egyszerűen „mcjob”-nak nevezett álláshelyekért induló „versenyben” a legnagyobb favorit a szociális ellátórendszer. Az az ellátórendszer, ahol 2013-ban az átlagkereset alig haladta meg a minimálbért, és ahol napi szinten harcolnak a társadalom elesettjeiért, a megtörtekért, a családokért, a betegekért, a reményvesztett hajléktalanokért.
Ápolók, családvédelmisek, rehabilitációs szakemberek, szociális munkások, fogyatékossággal élőkkel dolgozók és a hajléktalanokat ellátó szociális munkások tengődnek minimálbéres, vagy a körüli fizetésen. Miközben munkájuk egyre több, Magyarországon egyre nagyobb méreteket ölt a szegénység.
A tűrhetetlen helyzetet a kormányzat is felismerte, amelyben valószínűleg az is közrejátszhatott, hogy számos foglalkoztatott dolgozik az állami (köz)szolgáltatásokban. Így a parlamenti voksoláshoz közeledve előbb az egészségügyi dolgozóknál vezettek be bérpótlékot (a tömeges elvándorlást is megelőzendő), majd a pedagógusok bérét emelték jelentősen egy évtizeddel az előző emelést követően. Végül a szociális ágazatban is sor került egy, az egészségügyinél jóval kisebb mértékű bérkompenzációra.
Forrás: nol.hu
Mcjob-ok Magyarországon
Magyarországon – a fejlett világhoz hasonlóan – jól körülírható, hogy mely ágazatokban alacsonyak jellemzően a bérek. 2013-ban a nemzetgazdasági havi bruttó átlagkereset 230 ezer 714 forint volt. A mezőgazdaság hagyományosan alacsonyabb megszerezhető jövedelmet kínál, amelyben nagy része van annak, hogy ez az ágazat sok, kevéssé képzett foglalkoztatottat is felszív. Így nem csoda, hogy a mezőgazdaságban a KSH adatai szerint a havi bruttó átlagkereset 171 ezer 679 forint volt 2013-ban. Hasonlóan hagyományosan alacsonyak a jövedelmek a vendéglátásban, ahol az átlagkereset 2013-ban havi bruttó 146 ezer 742 forint volt. Az építőipar átlagkeresetei sem mondhatóak kiemelkedőnek, hiszen azok ugyanebben az évben havi bruttó 177 ezer 680 forintot tettek ki.
Bár mindhárom ágazat széles körben alkalmaz rosszul fizetett, kevésbé iskolázott munkaerőt, azonban a tisztánlátást nevesíti, hogy ezekben az ágazatokban a tudományos vizsgálatok – így Belyó Pál vizsgálatai szerint is – nagyobb a fekete- és szürkegazdaság aránya.
Mindeközben a közszférában…
A modern államok általános jellemzője, hogy a közszféra bérei általában alacsonyabbak a versenyszféránál. Amennyiben azonban a magyarországi humán közszolgáltatások körére tekintünk, akkor láthatjuk, hogy az oktatás, a kultúra, az egészségügy és a szociális ellátások terén ez a különbség nagyon jelentős.
Amennyiben a szociális ellátásokra tekintünk, akkor azt láthatjuk, hogy a fizikai dolgozók bére a minimálbért nem, vagy csak alig éri el (2013-ban a KSH adatai szerint alig érte el a 82-83 ezer forintot). Egyrészt kérdésként merülhet fel, hogy ez egyáltalán hogyan jön ki, hiszen a minimálbér magasabb ennél. A válasz az lehet, hogy az anyagi forrásokban nem túlzottan bővelkedő önkormányzatok ebben az ágazatban a kékgalléros munkákra tömegesen alkalmaztak közmunkásokat, akiknek a bére alacsonyabb a minimálbérnél. A felsőfokú végzettek területén sem sokkal jobb a helyzet a szociális ellátások körében: ha az ottani adatokra tekintünk, azt látjuk, hogy az ő bérük gyakran más ágazatok fizikai munkavállalóinál is jóval alacsonyabb.
Ráadásul azt sem lehet mondani, hogy az elvégzendő munka mennyisége és körülményei kiválóak lennének: az intézményi dolgozók kötetlen munkarendje, a gondozási feladatok ellátásának terhei nem teszik a munkakörülményeket sem túl vonzóvá. A szociális munkás időrendje jellemzően nem ér véget a munkaidő végeztével. A (hajléktalan, hátrányos helyzetű, vagy éppen alkohol- vagy drogfüggő) kliensek felkeresése, támogatása és segítése folyamatos mentális-pszichés megterheléssel jár.
Ráadásul az elkövetkező években egyre több szociális munkásra lenne szükség: az egyre népesebb számú idős és rossz egészségügyi állapotú ember ellátása, a megelőzés, a gyermekszegénység elleni küzdelem és a családgondozás terén is igen sok feladat hárul az ágazatra, illetve a nagy társadalmi ellátórendszerek átalakítása az elesett embereket különösen érzékenyen érintette, és fogja a jövőben is.
Ha a statisztikára tekintünk, akkor láthatjuk, hogy a humán egészségügyi ellátásban – ha kicsit magasabb bérszínvonal mellett is –, de hasonló problémák merültek fel. Így a bérszínvonal, a munkakörülmények nehézségei miatt ezek az állások sem nyújtanak túl jó körülményeket. Bár az egészségügyben a rosszabb anyagi helyzeten részben „javít” a létező, a becsülhető, de pontosan nem ismert mértékű paraszolvencia, közismertebb nevén a „hálapénz”. (Igaz, ennek eloszlása az egyenletestől rendkívül messze áll.) A szociális ágazatban azonban még ez sincs.
Az, hogy ezek az egészségügyi-szociális állások nem túl népszerűek abban is megnyilvánul, hogy a betöltetlen álláshelyek aránya nagyjából kétszerese a nemzetgazdasági átlagénak.
Eközben a kormányzat…
Látható, hogy a humán közszolgáltatási ágazatokban a jövedelmek alacsonyabbak a versenyszféra szintjénél. A kedvezőtlen munkakörülményekkel együtt ezek a tényezők egyfajta nyomásként nehezednek. Ez különösen az egészségügy terén vált jelentőssé. Így a kormányzatnak valamilyen módon lépnie kellett. Ezért elsőként az egészségügy terén vezetett be egy viszonylag jelentősebb bérkiegészítést. Ezt követően 2013-ban végrehajtották a pedagógus béremelést. Utolsóként pedig a szociális ágazatban is megállapítottak egy, az előzőeknél alacsonyabb összegű kompenzációt.
A fenti eszközök révén a 2014. év első félévében növekedett ezekben az átlagkereset. Azonban azt is megfigyelhetjük, hogy ezekre a valóban szükséges korrekciókra csak közvetlen a választást megelőzően került sor, így az is bizonytalan, hogy lesz-e ennek folytatása a későbbiekben. Ezekben az ágazatokban ugyanis számos választópolgár dolgozik, így lehetséges, hogy ezek a rendeletek csak egyfajta választás előtti hangulatjavító intézkedések voltak.
Márpedig, ha Magyarország tényleg jobban teljesít, akkor egyszerűen érthetetlen, miért maradhatnak el ennyire a szociális ellátórendszerben dolgozók bérei, akik sokszor még a minimálbérnél is kevesebből kényszerülnek élni.
