Élelmiszerre, kozmetikumokra, kávéra, alkoholos és alkoholmentes italokra összesen 3210 milliárd forintot költöttünk 2013-ban. Ekkora mértékű a fogyasztás, amelynek újraelosztására most kísérletet tesz a kormány.
Ahelyett ugyanis, hogy ennek a pénznek nagy részét a hazai tulajdonban lévő üzletláncokban költenénk el, a jóval olcsóbb külföldi tulajdonban lévő hipermarketekben verjük el forintjainkat. Ez a kormány szerint tarthatatlan, ezért 60-szorosára emelik a díjaikat, be akarják azokat zárni vasárnap, és megtiltják, hogy két veszteséges év után a továbbiakban működhessenek.
A piaci folyamatok kiiktatása, a vevők mesterséges átcsatornázása, a választék közép távon való szűkülése, az esetleges boltbezárásokat követő munkanélküliségi hullám, valamint az emelkedő árak nem jelentenek problémát. Lényeg a lényeg: a bevétel baráti nemzeti kezekbe való átcsatornázása. Ez pedig már nem csupán a piaci folyamatokba való belenyúlás, hanem a szabad verseny kiiktatása. Ezt hívják a történelemórán tervgazdálkodásnak.
A külföldi multik a kormány célkeresztjében
November közepén nyújtotta be a kormány azt a törvényjavaslatot, amely alapján egyszerűen megtiltanák a két évig nem nyereséges hipermarketeknek (50 milliárd forintnál nagyobb éves bevételt produkáló, napi fogyasztási cikkeket árusító cég), hogy napi fogyasztási cikkeket áruljanak. Magyarul, ezek a cégek egyszerűen lehúzhatják a rolót. A türelmi idő 2018-ig tart, ha addig nem változik jelentősen a helyzet, akkor a Tesco, a Spar, az Auchan, de a Lidl és az Aldi is kezdhet csomagolni. Nekik ugyanis nem volt egymás után két nyereséges éve az utóbbi években. A kormány kedvencének, a CBA-nak eredménye azonban az üzleti modelljéből adódóan üzletenként vizsgálandó, ezért őket nem érinti a javaslat.
A kormány a javaslat indoklásában az intézkedést a hipermarketek piaci erőfölénye miatt, a kiskerláncok védelmében látja szükségesnek. A kisboltok bezárása miatti növekvő munkanélküliségről beszélnek (miközben ugyanezen kormány szerint negatív csúcson van a munkanélküliség). Külön kitérnek, bár nem nevezik nevén a közgazdaságban csak "ragadozó árazásként" emlegetett jelenségre, amikor egyes piaci szereplők akár a veszteségesség árán is fenntartják alacsony áraikat a konkurencia kiszorítása érdekében.
Ezen a ponton a javaslatnak akár még lehetne is racionalitása, hiszen bár a "ragadozó árazás" kezdetben jó a fogyasztóknak, végül azonban a monopolhelyzetben lévő cég a konkurencia hiányában általában árakat emel, így kompenzálva saját veszteségeit. Ez a fogyasztónak nyilván nem jó. Ugyanakkor a kormány éppen azon a napon nyújtotta be a javaslatot, amelyen megszavazták a sávos élelmiszerlánc-felügyeleti díjat, ami a nagyobb hipermarketeknél hatvanszorosára emeli ennek a díjnak a mértékét.
A szektor, amely eddig a kiskereskedelmi különadó terhét nyögte - ezért is lehetett veszteséges az elmúlt években - most újabb, milliárdos sarcot kapott a nyakába. Ezzel együtt pedig már korántsem tekinthető jogosnak az aggodalom, hogy a fenti cégek monopolhelyzetbe kerülhetnének a piacon. Így a piaci viszonyokba való beavatkozás megint csupán azt a célt szolgálja, hogy egyes piaci szereplőktől egy másik, kedvezményezett körhöz juttassanak bizonyos forrásokat, ez esetben a bevételeket.
A külföldi áruházláncok kiszorítása
A fenti módszer a sávos különadóval karöltve jól illeszkedik a kormány általános stratégiájához: elsőként felmerül egy-egy szektor újra felosztási szándéka, általában jól körülhatárolt kedvezményezetti körrel. Ezek után a kormány lendületbe jön: a törvényhozást felhasználva szorítják ki a piacról a versenytársakat (külföldi tőkét), hogy aztán a kedvezményezett kör (értsd: Fidesz közeli oligarchák, potentátok) szerezzenek nagyobb, vagy kizárólagos részesedést a piacból. Jól láthattuk ennek gyakorlatát a trafikmutyiban és a földmutyiban.
Az új offenzíva ezúttal a nem magyar kézben lévő bevásárlóközpontok kiszorítását tűzte ki célul. Legalábbis ez olvasható ki azokból az eddigi nyilatkozatokból és a jövő évi adócsomagban testet öltő intézkedésekből. Három intézkedés körvonalazódik, amellyel ez elérhető: az élelmiszerlánc-felügyeleti díj sávossá tétele, a veszteséges élelmiszerláncok kitiltása a piacról, valamint az egyébként kevéssé valószínű kötelező vasárnapi zárva tartás elrendelése jövő márciustól.
A magyar nagytőkések piactorzító, diszkrimináló eszközökkel való helyzetbehozása láthatóan ebben a szektorban is ínyére van a Fidesznek, miközben ennek negatív hatásai a vásárlókon, illetve a kiszorítani vágyott cégek alkalmazottjain csapódnak le.
A sávossá váló élelmiszerlánc-felügyeleti díj az 50 milliárd forint nettó árbevétel (nem profit) feletti cégeknél emelné a sarc mértékét, a legnagyobbaknak ezzel 60-szorosára emelve az árbevétel után fizetendő adót. Ennek következtében a legnagyobb áruházak jóval nagyobb díjat fizetnének, mint amennyit 2012-ig voltak kénytelenek befizetni a szektorális különadóval. Az ügy egyébként félelmetesen hasonlít a reklámadóra, amelynek piactorzító szerepe akkora, hogy egyértelműen az RTL ellehetetlenítésére szolgál.
A Tesco már így is a kivonulást fontolgatja. Az új díjjal a hét legnagyobb lánctól 30 milliárd forintot szedne be a kormány, ami valószínűleg az utolsó szöget jelenti az áruházláncnak. Ettől függetlenül ne gondoljuk azt, hogy a "piszok multik" szétadóztatásával jól járunk, hiszen nyilvánvaló, hogy az emberek elsősorban az olcsó áraik miatt választották ezeket a hazai kisbolthálózatokkal szemben, az adó, illetve a nyitva tartás korlátozásának hatására nőni fognak a termékek árai is, ez pedig a szegényeket sújta majd a legjobban.
Vasárnapi zárva tartás a gyakorlatban
A KDNP továbbra is kitart a vasárnapi boltbezárás mellett. A tervezet a bevásárlóközpontok és 400 négyzetméternél nagyobb alapterületű üzletek számára kötelezően írná elő a vasárnapi zárvatartást (hazánkban ezek túlnyomó többsége külföldi tulajdonú áruházlánchoz tartozik). A szabályozás alól mentesülnének a dohányboltok, a gyógyszertárak, a benzinkutak, a pékáruboltok és az újság-, illetve virágárusok. Tehát mindenki örülhet, vasárnap továbbra is mehetünk a baráti kiskerlán-CBA.
A vasárnapi boltbzárás óriási leépítést tenne indokolttá az ágazatban, ez nagyságrendileg 20-30 ezer fő elbocsátását, a többieknek pedig bércsökkenést jelentene. A kormány egyelőre tagadja, hogy bevezetnék az eredetileg KDNP-s javaslatot, ám jobb ha tudjuk, az Orbán-kormányban minden a tagadással kezdődik.
A KDNP azóta tovább ötletelt a kérdésen, rájöttek, hogy ebből még többet ki lehet hozni. Kormányrendeletben szabályoznák azt, hogy egy település sajátosságaira, vásárlási szokásaira hivatkozva eltérő szabályokat is meg lehetne állapítani a nyitva tartást illetően. Erre a kormánynak rendeletben kellene rábólintania, tehát ismét a központból döntenék el, hogy ki hol és mikor tarthatná nyitva a boltját. Mondanunk sem kell, ez ismét óriási felületet adna a korrupciónak és a mutyizásnak, amiből a hatalom természetéből adódóan nyilvánvalóan a a Fidesz-közeli vállalkozók jöhetnének ki jól.
A kereskedelmi gyakorlat torzítása egyébként egyértelműen következik abból a nézőpontból, amelyet magunkévá kell tennünk, hogy megértsük a szabályozás valós hátterét: a multik helyett a nemzeti kiskereskedelmi egységek (értsd: CBA, trafikok) felé kívánatos tolni a fogyasztókat. Ennek viszonylag egyszerű módja az, amikor egyszerűen bezáratjuk az olcsóbb árakkal operáló konkurenciát.
Mennyi pénzről van szó?
A KSH hivatalos adatai szerint élelmiszerre, kozmetikumokra, kávéra, alkoholos és alkoholmentes italokra összesen 3210 milliárd forintot költöttünk 2013-ban. Ekkora mértékű a fogyasztás, melynek újraelosztására most kísérletet tesz a kormány. Ez az összeg oszlik meg ugyanis a hiper- és szupermarketek, kisboltláncok, drogériák, trafikok, benzinkutak, kisboltok, diszkontok és piacok között. A Gfk Hungaria Piackutató Kft. tanulmányának eddig megismert részei szerint a hipermarketekben vásárolnak a legtöbben. Ebből következően ezekben az üzletekben jókora hányadát költik el a vásárlók ennek az évi háromezer milliárd forintnak. Ez a bevétel, és az abból maradó profit a most ismertetett jövőbeli feltételekkel azonban kizárólag a többi üzlettípus között oszlana meg. Ez pedig már nem csupán a piaci folyamatokba való belenyúlás, hanem a szabad verseny kiiktatása. Ezt hívják a történelemórán tervgazdálkodásnak.
Frissítés: Ma elfogadta a vasárnapi boltbezárásról szóló KDNP-s javaslatot a fideszes többség. Érdekesség, hogy a Jobbik egésze tartózkodott, a többiek nemmel szavaztak. A törvény értelmében a kezdeti négyszáz négyzetméter felénél, kétszáz négyzetméternél húzták meg a sávot, a nagyobb bevásárlóközpontoknak zárva kell tartaniuk vasárnap jövő év március 15.-től.
Nyitva maradhatnak a nemzeti dohányboltok, a gyógyszertárak, a reptéri és pályaudvarokon található üzletek, kórházakban és katonai objektumokban működő boltok, illetve a piacok és a vásárok. Marad kiskapu is, a kormány egyes településeken egyedileg is meghatározhatja az ottani üzletek nyitvatartási idejét (csókosok előnyben).
Az általános nyitvatartási idő is változik, reggel 6-tól este 22 óráig szól, ez megint az éjjel-nappal nyitva lévő hipermarketeknek (és munkavállalóinak) fog fájni. Az adventi vasárnapokon és december 24.-én nyitva lehetnek a bevásárlóközpontok (hogy együtt lehessen a család?).
