A magyarországi kormányzás az elmúlt években többször keltett felháborodást és vezetett parázs vitákhoz az EU-ban. A magyar demokráciát veszélyeztető folyamatok megfékezésére a héten az EU tagállamainak miniszterei aláírnak egy egyezményt egy olyan eljárás bevezetéséről, amely a jogállamiság tiszteletben tartását és az EU alapértékeinek betartását hivatott biztosítani.
De melyek ezek a sokat hangoztatott értékek? Többek között a szabadság, az egyenlőség, a demokrácia, a jog uralma, a fékek és ellensúlyok rendszere, az emberi jogok – úgy, mint az emberi élethez és a méltósághoz való jog vagy a kisebbséghez tartozók jogai – a pluralizmus, a tolerancia, az igazság, a szolidaritás, a nemi egyenjogúság és a diszkrimináció tilalma.
Bár az EU-s javaslat lényegesen felpuhult, így szankciókra nem számíthatunk, a tagállamok demokratikusságának közösségi figyelemmel kísérése azonban mégiscsak előrelépés. Ha ezidáig létezett volna ez a mechanizmus, valószínűleg fennakadt volna rajta jó néhány törvény az elmúlt négy évben: többek között a médiatörvény, az alkotmánysértő törvények alkotmányba foglalása, az ombudsmani rendszer szétverése, vagy a bírák hivatali idejük lejárta előtti nyugdíjazása. Igazán csak akkor örülhetnénk, ha az alapértékeket, amelyekre méltán lehet büszke a nyugati civilizáció, nem valamiféle külső kényszer, hanem a belső értékazonosság és a mellettük való elköteleződés hatására tartaná be a mindenkori kormányunk.
Mit kell megvédeni?
A szabadságot, az egyenlőséget, a demokráciát, a jog uralmát, fékek és ellensúlyok rendszerét, az emberi jogokat – úgy, mint az emberi élethez és méltósághoz való jogot vagy a kisebbséghez tartozók jogait – a pluralizmust, a diszkrimináció tilalmát, a toleranciát, az igazságot, a szolidaritást, a nemi egyenjogúságot. Ez egy rövid és nem teljes felsorolása azoknak az alapértékeknek, amelyeket a Fidesz 2010-es "teljhatalma" óta előszeretettel semmibe vesz. Sokan kritizálják is e miatt a kormányt. A kritizálók kritikusai szerint viszont az ilyen megfoghatatlan, távoli fogalmakról zajló diskurzus nem tud kellő társadalmi visszhangot kelteni, hiszen nehéz ezekhez viszonyulnia az "átlagembereknek".
Pedig ezek azok a fogalmak, amelyek megkülönböztetnek egy demokráciát egy diktatúrától – azt pedig már az átlagember is észreveheti, hogy milyen politikai rendszerben él. Ezek hiányát a bőrünkön érezzük. Amit most természetesnek veszünk, például hogy szabadon nyilváníthatunk véleményt, nincs cenzúra, hogy négy évente választani és nem csak szavazni megyünk, hogy a állam nem veheti el önkényesen a tulajdonunkat, mind az alapvető jogok betartására épülő rendszernek köszönhetőek.
Szerencsénkre az Európai Unió is egy olyan politikai képződmény, amely ezeken az értékeken alapszik, és még nagyobb szerencsénk, hogy ennek a képződménynek aktív, teljes jogú része vagyunk. Az már kevésbé szerencsés, hogy a szervezet alegységeként, nemzetállamként, aktuális kormányunk éppen az ilyen értékektől való távolodás útját járja, és ezzel az Európai Unió látszólag nem tud mit kezdeni. Hiszen alapvetés, hogy a béke megőrzésére létrejött európai közösség demokráciák közössége, amely a rendszerváltó 90-es évektől kezdődően a 2000-es évekre végre kiegészülhetett olyan államokkal, amelyek addig elnyomottan, diktatúra árnyékában, vagy diktatúrába kényszerítve léteztek – utóbbiak áhítozva a történelem során legsikeresebbnek bizonyuló - ám de semmiképp sem tökéletes - államformára, a demokráciára.
Megvédeni, de kitől?
A Fidesz 2010-es hatalomra jutása óta rengetegszer élt vissza kétharmados többségével: saját politikai érdekeik szerint másfél év alatt tizenkétszer módosították alkotmányt, majd önkényesen, mindenféle társadalmi egyeztetés vagy a törvényhozásba bejutott ellenzéki politikai pártokkal való tárgyalás nélkül életbe léptették a gránitszilárdságúnak titulált alaptörvényt, amelyet a biztonság kedvéért eddig ötször kellett módosítani.
A kormány bevett gyakorlata lett, hogy az alkotmánysértő törvényeket belefoglalja az alkotmányba (lásd, miután az Ab kimondta, hogy az egyházi státusz parlamenti jóváhagyása vagy a hajléktalanok kriminalizálása alkotmányellenes, a következő alkotmánykiegészítéssel gyorsan lehetővé tették ezeket).
De nem elég a jogbiztonság aláásása. A 2010-es médiatörvény alapján a kiegyensúlyozott tájékoztatást a kormány által kinevezett, tehát függetlennek nem mondható Médiatanács felügyeli. Állandó jelleggel születnek bizonyos személyeket vagy szervezeteket hátrányba/helyzetbe hozó törvények, úgynevezett lexek is: gondoljunk csak a kifejezetten az RTL Klubot sújtó "progresszív médiaadóra".
Az Alkotmánybíróság kiüresítéséhez hozzájárult, hogy az újraszabályozott bírói kinevezésekkel a kormány által kiválasztott alkotmánybírók vannak többségben. Az új választójogi törvénnyel pedig egy olyan rendszert dolgozott ki a kormányhatalom, amely egyértelműen a Fideszt hozza aránytalanul előnyös helyzetbe. Így fordítódhatott le idén áprilisban a szavazatok 44 százaléka kétharmados parlamenti többségre, októberben pedig fideszes győzelemre, a régi rendszer szerint kisebbségbe szoruló Fidesz Budapesten.
A fékek és ellensúlyok lebontott rendszeréről pedig ne is beszéljünk.
Persze lehet azt mondani, hogy más demokráciákban is volt már példa a fent felsoroltakra, a választókerületek manipulációjára vagy a saját holdudvarba tartozó bírák helyzetbe hozására, de ilyen koncentráltan és halmozottan még sehol nem léptek meg ennyi antidemokratikus lépést.
...és hogyan?
Ezek után nem is olyan meglepő, hogy a Tanácsban téma lett az uniós jogállamiság kérdése, sőt egyetértéssel célként határozták meg a tagállami miniszterek azt, hogy az EU-nak nem csak határain kívül kellene odafigyelnie a demokrácia állapotára. Megvan rá a szándék, hogy rendszeresen napirendjükre tűzzék az egyes tagállamokban a jogállamiság tiszteletben tartásával kapcsolatos aggályokat. Abban állapodtak meg, hogy decemberig javaslatot tesznek az ellenőrzés pontos módjára – írja az index.hu.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter akkor a következőt fűzte hozzá a tervhez:
„Természetesen konstruktívan állunk a vitához, […] amelynek a célja az, hogy ennek a kezdeményezésnek egy megfelelő eljárásjogi keretet adjon”.
Ehhez hozzáfűzte még, hogy a vizsgálatoknál minden esetben fontos az objektivitás, a diszkriminációmentesség, a pártfüggetlenség, az egyenlő elbánás, valamint a bizonyítékok. Csak nehogy megint holmi fecnire hivatkozva hozzanak minket kínos helyzetbe, hanem csakis a megbízható, a hivatalos, az állami "percepciók" alapján, a következőt is elmondta:
„Fontosnak gondoljuk azt, hogy az információkat elsősorban az arra illetékes szervezetektől és tagállamoktól szerezzük be, és ne percepciókkal, vagy bizonyos sajtótudósításokkal kelljen hadakoznia egy-egy tagországnak az eljárás során”
Nyilván sokkal jobb, ha csupán a kormány állít ki magáról bizonyítványt, mintha egy független vizsgálóbizottság is átvilágítaná a demokratikus értékektől eltérő tagállamot. Hiszen, miért is ne deríthetné ki magáról az illetékes kormány, hogy valóban letért a demokratikus alapértékek útjáról! Már a NAV-nál is megtanulhattuk, hogy sokkal jobb nekünk, ha maga Vida Ildikó vizsgálja át Vida Ildikó esetleges korrupciós ügyeit, mintha egy független bizottság tenné.
Az EU-nál korábban már kiverte a biztosítékot a bírák idő előtti nyugdíjazása, a médiatörvények, a mostani javaslat eredménye pedig érdekes fejlemény lehetett volna a jogállamiság útjáról letévedő tagállamok szankcionálása terén, a végeredmény viszont úgy tűnik, pont azért puhult fel, mert az Unió valóban csak ahhoz kap jogot, amellyel a tagállamok felruházzák. Ez most arra volt elég, hogy az eddigi ejnyebejnyézés éves programmá váljon az Általános Ügyek Tanácsában. A magyar kormány tagjainak ezzel nincs is semmi problémájuk, itthon már úgyis jól felkészültek a kínos helyzetek lepergetéséből.
A jegyzőkönyv kedvéért muszáj megírnunk, hogy igazán csak akkor örülnénk, ha az alapértékeket, amelyekre méltán lehet büszke a nyugati civilizáció, nem valamiféle külső kényszer, hanem a belső értékazonosság és a mellettük való elköteleződés hatására tartanánk be.
Az utolsó 100 komment: