A magyar gazdaság 2014-es teljesítményét már összefoglaltuk, érdemes azonban tágabb kontextusban is vizsgálni Magyarország gazdaságát a Fidesz hatalomra kerülése óta. Kétrészes gazdasági számvetésünk első felében hazánk gazdasági teljesítményét vizsgáltuk az elmúlt négy év tükrében. Foglalkoztunk az államadósság alakulásával, illetve a foglalkoztatottsági adatokkal is. Elemzésünk második felében azt vizsgáljuk, hogy gazdasági teljesítményünk hatására sikerült-e növelni a reálbéreket, illetve hogyan alakult az elmúlt években a foglalkoztatottság.
Bár az aktuális számok és statisztikák pozitív képet festenek, ezek leginkább olyan tavalyi, egyszeri intézkedésekből adódnak, mint a kormányzati kiadások növelése az állami megrendeléseken keresztül, valamint az uniós források lehívásának felgyorsítása.
Az elmúlt 4 és fél év tapasztalatai azt támasztják alá, hogy a kormányzati gazdaságpolitika inkább növeli a szegények számít, mintsem csökkentené, ezzel négymillió magyar állampolgárt hagyva az út szélén. A kormányzat gazdaságpolitikája összességében hosszú távon fenntarthatatlan: a társadalmi egyenlőtlenségek egyre nőnek, az új gazdaságpolitikával a többség nem járt jól. A befektetések sem úgy jönnek, mint kellene, hiszen nem tudni, melyik lesz a következő szektor, amelyet különadókkal fojtanak meg, a foglalkoztatottsági adatok pedig korántsem mutatnának ilyen jól a közmunkások nélkül. A közmunka pedig még a megélhetési szinthez elegendő bért sem biztosítja.
Több jutott az embereknek?
Az adatok nem ezt mutatják. Egy kis stagnálás után 2012-ben nem csak a gazdaságnak ment rosszul, az emberek sem örülhettek, mivel a reálbérek a magas infláció miatt jelentősen csökkentek. Azóta a rezsicsökkentésnek és a nemzetközi olajárak zuhanásának köszönhetően az infláció eltűnt a gazdaságból. Ezzel párhuzamosan a nettó reálbérek is tűrhetően emelkedtek 2013-ban és 2014-ben, azonban ennek dekompozíciója már egyáltalán nem egyenletes, hiszen a szegénység egyre nagyobb Magyarországon.
Az olyan gazdaságpolitikai intézkedések, mint például az egykulcsos adó, csak egy szűk rétegnek kedvezett, viszont számos olyan gazdaságpolitikai lépés volt, amely milliók életét nehezítette meg. A közmunka pedig még a megélhetési szinthez elegendő bért sem biztosítja.
Az új gazdaságpolitikának köszönhetően a kisebbségnek valóban több jutott, azonban a többség rosszul járt, ezt egyértelműen alátámasztják a különböző statisztikai mutatók.
Foglalkoztatottság
A statisztikák valóban azt mutatják, hogy a kormánynak sikerült megoldania a munkanélküliség problémáját Magyarországon. 2014-ben a foglalkoztatottak száma 4 millió felé emelkedett ugyan, ebben azonban jelentős szerepe volt a közmunkaprogramnak, és az erre szánt források drasztikus megemelésének. A költségvetés tartalékaiból több tízmilliárd forintot csoportosítottak át, hogy a közmunkaprogram a télen ugyanúgy pörögjön, mint az év többi időszakában, így egész évben 200 ezer körül alakult a közmunkások száma.
Mindezek miatt 2013 után a téli hónapokban korábban tapasztalható visszaesés elmaradt, és egész évben emelkedett a foglalkoztatottak száma. De újra alá kell húznunk, hogy ez a közfoglalkoztatottak növekvő számának tudható be. A statisztikák azonban nem adnak valós képet a munkaerőpiacról, mivel abba nem csak a közmunkát, hanem a külföldön dolgozók egy részét is beleszámolják.
Az Orbán-kormány által felvázolt 1 millió új munkahely időarányosan még a közmunkások és külföldön dolgozók számával együttesen sem teljesült időarányosan. Ha la számokból levesszük ezt a két csoportot, akkor nagyon messze kerülünk a kormány céljától. Az elmúlt másfél évben valóban jöttek létre új munkahelyek a versenyszférában, azonban ezek kívánt száma még jócskán elmarad a szükséges értéktől. A szegénység növekedése jól tükrözi, hogy hiába emelkedett 4 millió fölé a foglalkoztatottak száma, ezek egy részében annyira alacsony a bérszint (a közmunkából származó bér majdnem a létminimum fele), hogy abból a magyar családok nem tudnak megélni. A kormány pedig továbbra is a közmunka segítésével próbálja kozmetikázni, hogy valójában mennyire komoly feszültségek és problémák vannak a munkaerőpiacon.
Tartósan fenntarthatatlan
Összefoglalva elmondható az elmúlt évek gazdaságpolitikájáról, hogy hosszú távon fenntarthatatlan. A kormánynak választ kellene találnia az olyan sürgető problémákra, mint például a szegénység. Az elmúlt 4 és fél év tapasztalatai azonban azt támasztják alá, hogy a kormányzati gazdaságpolitika inkább növeli a szegények számít, mintsem csökkentené, ezzel négymillió magyar állampolgárt hagyva az út szélén.
A növekedés fenntarthatósága is megkérdőjelezhető, mivel 2014-ben számos olyan egyszeri tényező játszott közre a GDP növekedésében, amelyek idővel kifutnak. Azok nélkül pedig korántsem lenne rózsás az összkép. És akkor még nem ejtettünk szót a magánnyugdíjvagyon államosításról, amelynek negatív hatásai majd csak évtizedek múlva jelentkeznek.
Bár voltak kisebb sikertörténetek, mint például a túlzottdeficit eljárásból való kikerülés, a kormányzati gazdaságpolitika több területen is megbukott, vagy megbicsaklott. Nem véletlen, hogy adósságbesorolásunk még mindig bóvli, hiszen külföldön is sokan úgy látják, hogy számos olyan kérdőjel övezi a Fidesz gazdaságpolitikáját, ami miatt hosszú távon nem fenntartható a 2014-es "siker".
Az ország sorsa a következő években dőlhet el: ha a társadalmi egyenlőtlenségek tovább fognak emelkedni, akkor hazánk még jobban leszakadhat a régióban, és csak álmodhatunk arról, hogy valaha is felzárkózunk az uniós átlaghoz. Olyan gazdaságpolitikára van szükség, ami támogatja a versenyszféra bővülését (piacbarát, és nem piacellenes), hiszen valódi munkahelyek csak itt jöhetnek létre.
