Magyarországon visszás a helyzet: egyrészt európai viszonylatban nagyon kevés a menekültstátuszt kapott menedékkérő és a letelepült bevándorló, míg az utóbbi években robbanásszerűen megnőtt az illegális bevándorlók száma. Mindeközben nagyon magas a külföldi bevándorlókkal szembeni elutasítás. Most pedig, a párizsi támadások kapcsán a kormányzópárt igyekszik meglovagolni a társadalom alapból idegenellenes érzületét.
A miniszterelnök azt nyilatkozta a Charlie Hebdo merénylet után, hogy ma inkább megtartaná Magyarországot a magyaroknak, nem látna szívesen nagy létszámú, a magyartól eltérő kultúrájú kisebbséget. Ez az idegengyűlölő, ellenségkereső retorika jól működhet abban az országban, amelyben a felmérések szerint EU-szinten a leginkább elutasított a bevándorlás annak ellenére, hogy EU-s viszonylatban egyáltalán nem vagyunk népszerű célpont a bevándorlók számára. A társadalom bevándorlókkal kapcsolatos negatív sztereotípiáinak kihasználása leginkább a szélsőjobbos pártokra jellemző, ám mostanra úgy tűnik, Orbán a Jobbikon is túltesz azért, hogy újabb árokásásával maga mellett ragassza egyre bizonytalanabb híveit.
Pedig a bevándorlók jelenléte pörgetheti a gazdaságot, így növelheti a jólétet, és betöltésre kerülhetnek a hiányszakmák. Ráadásul a hozzánk bevándorlók egyáltalán nincsenek sokan, így nem igaz, hogy "a magyarok elől veszik el a munkát". Akik pedig itt vannak, képzettebbek és aktívabbak a munkaerőpiacon, mint a magyar társadalom nagy része, ezért nem nekünk kell "eltartani" őket. Kétségtelen tény azonban, hogy az illegális bevándorlás viszont valóban egyre nagyobb probléma hazánkban, mivel az EU külső határát képezzük földrajzilag. De ezt a jelenséget nem populista frázisokkal, hanem működő menekültügyi stratégiával, a határvédelemre szánt források biztosításával és az EU-s forrásokért való hatékonyabb lobbizással lehet kezelni.
Orbán a menekültek között | Forrás: helsinkifigyelo.blog.hu/
Ki a menedékkérő, és miben különbözik a menekülttől és a bevándorlótól?
Fontos az elején tisztázni a fogalmakat. A menedékkérők nem minősültnek kapásból menekültnek, erről a menekültügyi hatóságok döntenek, amelyek visszaküldhetik a menedékkérőt a származási országába, amennyiben nincs kitéve üldöztetésnek. Ezért a Magyarországot érintő menedékkérelmek számának növekedése önmagában semmit nem mond, semmit nem bizonyít, főleg nem azt, hogy több menekültstátuszt kapott személy lenne hazánkban.
Elméleti alapozó következik annak, aki szereti. A szövegdoboz után folytatjuk!
Menedékkérő: "A menedékkérő olyan személy, aki menekültnek vallja magát, és nemzetközi védelmet kér arra hivatkozva, hogy származási országában veszélynek vagy üldöztetésnek van kitéve. Minden menekült még menedékkérőként nyújtja be kérelmét, de nem minden menedékkérő kapja meg a menekültstátuszt. Abban az időszakban, amíg kérelme elbírálására vár, a kérelmezőt menedékkérőnek nevezzük" - írja az UNHCR honlapja.
Menekült státuszt kapott: "A menekültek hazánkban a magyar állampolgárokhoz nagyon hasonló státuszt kapnak, az állam szükség esetén útlevelet is kibocsát számukra. A menekültek a magyar állampolgárokkal azonos jogokat élveznek, kivéve a parlamenti választási jogot. Három év folyamatos magyarországi tartózkodás után kérelmezhetnek állampolgárságot, amennyiben a számos meghatározott követelménynek megfelelnek."
Oltalmazott státuszt kapott: "A magyar jog szerint oltalmazott státuszra az jogosult, aki nem menekült, ugyanakkor fennáll annak a valós veszélye, hogy visszaküldése esetén úgynevezett „súlyos sérelemnek” lenne kitéve. A súlyos sérelem jelentése: halálbüntetés, kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés, civil személy életének vagy személyének fenyegetettsége megkülönböztetés nélküli erőszak miatt, melynek hátterében fegyveres konfliktus áll. Az oltalmazottak státusza és jogi helyzete nagyon hasonlít a menekültekéhez, és ezáltal a magyar állampolgárokéhoz."
Befogadott státuszt kapott: "A magyar jog befogadottnak nevezi azt a nemzetközi védelemre szoruló külföldit, akit nem lehet hazájába visszaküldeni, mert ott üldözés, kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy halálbüntetés áldozata lenne, de mégsem jogosult sem menekült, sem oltalmazott státuszra. A befogadott státuszt egy évre adják (utána hosszabbítható) és magában foglalja a munkavállalás lehetőségét, azonban csak előzetesen megszerzendő munkavállalási engedéllyel. A befogadottak részére a magyar állam nem ad magyar úti okmányt (akkor sem, ha semmilyen úti okmánnyal nem rendelkeznek)."
Illegális bevándorló: A magyar jog Magyarországon jogszerűtlenül tartózkodó külföldit ért alatta. Amennyiben a hatóságok által a jogszerűtlen állapot felderítésre kerül, ezzel párhuzamosan menedékkérelmet nem nyújt be, vagy azt elutasítják, a magyar hatóságok kiutasítják az országból. A kiutasítás után az illegális bevándorlót a célország határáig kísérik, majd átadják az ottani hatóságoknak.
Migráns, bevándorló: "Jogilag nincs jelentése, a jog őket letelepedettnek nevezi. Hétköznapi értelemben a bevándorló szót olyan migránsokra használjuk, akik már hosszabb ideje tartózkodnak Magyarországon. Magyarországon az EU többi tagállamához hasonlóan csak az kaphat tartózkodási vagy letelepedési engedélyt, akinek megélhetése biztosított, azaz munkája és jövedelme van, lakhatása megoldott, egészségbiztosítása rendezett. Ez nem csak a tartózkodási jogosultság megszerzéséhez kell, hanem a megtartásához is: még a letelepedési engedély is visszavonható, ha megszerzésétől számított öt éven belül jelentősen romlanak az itt élő külföldi anyagi körülményei."
Más kérdés az illegális bevándorlás valós problémája, hiszen 2013-ban körülbelül húszezer, 2014-ben pedig már több mint 35-40 ezer menedékkérőről szólnak a statisztikák. A valós számok azonban még ennél jóval magasabbak lehetnek. Való igaz tehát, hogy 2013 óta jócskán nőtt az illegális bevándorlók száma, ám országunk csupán tranzitország, vagyis az illegális bevándorlók kirívó többsége továbbvándorol Nyugat-Európa felé –amelyek nem mellesleg el vannak árasztva magyar "gazdasági bevándorlókkal" is.
Miért ennyi az illegális bevándorló, és mi a megoldás?
Itt jegyezzük meg, hogy az illegális bevándorlás kérdése Magyarországon nem csupán nemzetállami, hanem közösségi kérdéskör is. Országunk ugyanis külső határvonala a schengeni övezetnek, amelyen belül az EU-s állampolgárok szabadon mozoghatnak, így határellenőrzés sincs. Magyarország 2400 kilométeres határszakaszának csaknem fele viszont külső határ, így óriási feladatunk nemcsak országunk, hanem az egész EU védelme az illegális bevándorlóktól is. Amíg Görögország az utóbbi években fokozta az ellenőrzést a török határon, Bulgária pedig egyszerűen szögesdrótot húzott külső határához, addig a "schengenbe" történő belépés a magyar határon viszonylag egyszerű maradt.
Ez, mondanunk sem kell, óriási terheket ró a magyar hatóságokra, miközben a határvédelmi szervek forrásellátottsága kritikán aluli. Így nem csoda, hogy az illegális bevándorlók tömegei nem akadnak fenn a határellenőrzéseken. Ebben az EU-források hatékonyabb felhasználása, és az EU határain lévő tagállamok, köztük Magyarország eredményesebb lobbitevékenységére lenne szükség az EU döntéshozó szerveinél és tagállamainál, hiszen egész Európa számára óriási gondot okoz az illegális migráció, miközben Magyarország 2013-ban mindössze hatmilliárd forintot kapott erre a célra az EU-tól.
Na persze, bőven lenne honnan lenyesni, ha Orbán komolyan gondolná az illegális migráció problémájának megoldását, nem pedig csupán heccelné ezzel a magyarokat: csak a Kossuth tér felújítására 30 milliárdot szánt a kabinet, stadionokra eközben 2017-ig 300 milliárd megy el.
A (legális) bevándorlás jó a gazdaságnak?
A fenti probléma, az illegális bevándorlókkal és a bevándorlás egészének kérdése azonban egyáltalán nem tehetők fel egy lapra. A legálisan Magyarországon élő külföldiek száma hozzávetőlegesen kétszázezer fő ( a KSH adatai alapján), ennek nagy része (83 százalék) Európa valamely egyéb országából költözött Magyarországra, tehát nem Ázsiából, a Közel-Keletről, vagy Afrikából. Így kulturális, beilleszkedési problémákról kevéssé beszélhetünk. Az is egyértelműen kiolvasható a számokból, hogy leginkább azokból a országokból érkeznek a külföldi állampolgárok, ahol jelentős kisebbségű külhoni magyar él, így elsősorban Romániából. Orbán és környezete a témában tehát vagy a szaktudásnak van híján, vagy tudatosan félrevezet, amikor eltérő kultúrájú bevándorlóhadakkal riogat.
Attól semmiképp nem kell tartanunk, hogy őket az állam tartja el adóforintokból, hiszen csak az kaphat tartózkodási vagy letelepedési engedélyt, akinek megélhetése biztosított, azaz munkája és jövedelme van, lakhatása megoldott, egészségbiztosítása rendezett. Ez pedig nemcsak a tartózkodási jogosultság megszerzéséhez kell, hanem a megtartásához is: még a letelepedési engedély is visszavonható, ha megszerzésétől számított öt éven belül jelentősen romlanak az itt élő külföldi anyagi körülményei.
Magyarországon az emberek többségének véleménye szerint a bevándorlás nem tesz jót a gazdaságnak. Az ESS 2012-es (European Social Survey) adatfelvételében azt kérdezték, hogy a válaszadók szerint a bevándorlás jó, vagy rossz hatással van az adott ország gazdaságára. Hazánk az uniós országok közül csak Szlovákiát, Csehországot és Ciprust előzi meg. Valójában az itthon élő külföldi népességen belül jóval több a fiatal, munkaképes, diplomával és munkával rendelkező személy, mint a magyarok között, akik így a GDP-t is pörgetik.
Hasonlóan rossz véleményeket tükröz a Tárki egy kutatása is: jóval többen gondolják azt, hogy a bevándorlók elveszik a munkát a Magyarországon születettek elől. De nemcsak a bevándorlók, hanem a hazai kisebbségek számát is jelentősen felülbecsüljük a Tárki egy másik kutatása szerint.
De nemcsak a bevándorlókkal, a honfitársainkkal és a hazai kisebbségekkel szembeni bizalom is alacsony. A Tárki kutatása alapján egy átlagos magyar felnőtt szerint Magyarország lakosságának nagyjából hetede-ötöde roma, illetve 10-12 százalékra becsülik a zsidók és a határon túli magyarok arányát. A kínai bevándorlók arányát 6 százalékra, az arabok, illetve az afrikaiak arányát pedig 2-2 százalékra. Vagyis egy átlagos magyar szerint a többségi társadalom tagjai alig vannak többségben Magyarországon.
Ezek együttesen pedig kifejezetten kedveznek a populista politikáknak. A legjobb példa a kettős állampolgárságról szóló szavazás és a "23 millió román betelepülővel" való kampányolás, illetve a Fidesz bevándorlásellenes retorikája és összeesküvés-gyártó, konfliktuskereső hozzáállása.
A bevándorlás tehát összességében pörgetheti a gazdaságot. A bevándorlók nincsenek sokan, akik pedig itt vannak inkább képzettebbek és aktívabbak a munkaerőpiacon, mint a magyar társadalom nagy része, ezért nem nekünk kell "eltartani" őket. Az illegális bevándorlás viszont valóban egyre nagyobb probléma hazánkban, mivel az EU külső határát képezzük földrajzilag. Ezt a jelenséget azonban nem populista frázisokkal, hanem működő menekültügyi stratégia megalkotásával, a határvédelemre szánt források biztosításával és az EU-s forrásokért való hatékonyabb lobbizással lehet kezelni.