2015. januárjában indult az aborturism.com, egy új, magyar, civil kezdeményezés. A weboldal az abortusz, a fogamzásgátlás és az esemény utáni tabletta jogi szabályozásával kapcsolatos információkat gyűjti össze országokra lebontva, megkönnyítve ezzel azok dolgát, akik itthon keresztény-konzervatív kormányunk jóvoltából 2012. októbere óta nem dönthetik el, milyen terhességmegszakítási módszerrel szeretnének élni.
Érdemes kiemelni a helyzet abszurditását: Magyarországon a majdnem 100 százalékban férfiakból álló kormány 2012-ben úgy látta jónak, hogy a magukat abortuszra elszánó nők ne dönthessék el, milyen módon szeretnék megszakítani nem kívánt terhességüket. Márpedig a terhességmegszakítások számát nem befolyásolja, milyen módszerrel történik. A jóval kevesebb szövődménnyel járó, nyugaton már elterjedt terhességmegszakító tablettát azonban a kormány egyszerűen betiltotta. Vajon mit szólnának a kormánytagok, ha reproduktív szerveikről egy kizárólag nőkből álló csoport döntene?
A Magyarországon végzett abortuszok számát visszaszorítani hivatott kormányzati intézkedéseket végigtekintve arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a Fidesztől megszokott szembenállás a nyugati gyakorlattal és tapasztalattal sok nőnek nehezíti meg az életét, és hozza őket veszélyesebb, kiszolgáltatottabb helyzetbe. Márpedig az áhított célhoz, a népességfogyás megállításához nem a reprodukciós jogok visszaszorításán át vezet az út, a legjobb eszköz a gyermekvállalásra való ösztönzésben keresendő. Bölcsődék finanszírozása (Magyarországon kevés a férőhely), az esélyegyenlőség megteremtése és az alternatív (részmunkaidős, otthonról végezhető munka) munkavállalási lehetőségek biztosítása – mindezekből nem sokat látunk a kormányzat prioritásai között.
A hagyományos családmodell
Már Alaptörvény is a konzervatív családmodellt erősíti, a magzati élet védelmét alkotmányos szintre emelve megadja az abortusz szigorításának jogi lehetőségét. Az világos, hogy a kormány vissza akarja szorítani az abortuszok számát Magyarországon. Az erre irányuló törekvésre pedig szükség is van, hiszen a nyugat-európai átlaghoz képest hazánkban kétszer annyi terhességmegszakítást végeznek évente. Az abortusz visszaszorítására bevetett eszközök kérdésében azonban már több ellentmondás merül fel.
A lehetőség ugyan adott, de a szabályozás szigorításával eddig nem éltek, bár tény, hogy 2011-ben negyedére csökkentették az beavatkozásra szánt költségvetési keretet. A KDNP pedig még ennél is radikálisabb elvonást sürgetett: ha javaslatuk megvalósult volna, az önköltséges abortusz érdemben a sérülékeny, alacsony jövedelmű csoportokra fejtett volna ki hatást, növelve a gyermekszegénységet vagy az illegális abortuszok számát.
Célkeresztben az abortusztabletta
Az abortusztabletta 2012-es betiltása, mint az aborturism.com példáján láthatjuk, egyre szervezettebb abortuszturizmust indított be, ami szintén csak a vagyonosabb rétegeknek szolgálhat alternatívaként. Az egyetlen ésszerű magyarázat a módszer betiltására az lehet, hogy a Fidesz gesztust szeretett volna tenni „pártszövetségese”, a KDNP felé. A tabletta betiltása ugyanis nem éri el a kívánt célt, nincs összefüggésben a terhességmegszakítások számával, viszont jóval biztonságosabb a műtéti beavatkozásnál. 2012-ben a Népszabadság írt a műtéti beavatkozás visszatartó erejéről:
„A nyugati példa azt mutatja, hogy a gyógyszeres abortusz lehetőségének bevezetése nem vonja maga után az abortuszok számának növekedését. Emellett az abortusztabletta hozzáférhetővé tételével a nők elkezdtek a terhesség egyre korábbi időpontjában jelentkezni a terhességmegszakításra. Márpedig a beavatkozást minél korábban végzik el, annál kevesebb komplikációval jár. Az abortusztabletta szakszerű alkalmazása a terhesség 8. hetéig kevésbé terheli meg a nőket testileg-lelkileg egyaránt.”
Az egészségügyi államtitkárság egyébként arra hivatkozva tiltotta meg az abortusztabletta magyarországi forgalmazását, hogy azt „olyan mértékű szakmai vita övezi, amely nem megnyugtató és nem rendezhető, […]a készítmény beszerzésére, forgalmazására, illetve OEP-támogatására nem kerül sor.” A Patent Egyesület azon kérdésre, hogy milyen fórumon és kik folytatnak szakmai vitát a gyógyszerről, az államtitkárság nem tudott választ adni. Nehéz is lenne, hiszen az abortusztabletta használatát a szakma – az Egészségügyi Világszervezet (WHO) mellett a magyar szülészeti szakmai kollégium is – támogatta.
A Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) döntése értelmében ráadásul az abortusztabletta biztonságos, a hatályos abortuszszabályozásnak és az orvos szakmai álláspontnak megfelelően alkalmazható. A szakértői vélemény szerint a tabletta használatának tiltása nem indokolt, a műtéti beavatkozással szemben kevésbé terheli meg a női szervezetet, a magzati élet védelméről szóló törvény előírásai pedig nem sérülnek, nem lazul a terhességmegszakítás szabályozása a tabletta engedélyezése által.
A sürgősségi fogamzásgátlás
Legutóbb a kormány ismét saját feje – és véletlenül sem a nyugaton bevált gyakorlat – után menve torpedózta meg az esemény utáni tablettához való könnyebb hozzáférést. Az Európai Gyógyszerügyi Hatóság (EMA) tanácsára az Európai Bizottság ajánlást adott ki arra, hogy egy bizonyos hatóanyagú sürgősségi fogamzásgátló tablettát kivegyenek a vényköteles szerek közül. A megfelelő védekezés elmaradása esetén ez a szer kulcsszerepet tölt be a nem kívánt terhesség és az abortusz megelőzésében.
Hiába lenne tehát logikus a hozzáférés megkönnyítése, és ezzel az abortuszok számának csökkentése, Az egészségügyért felelős tárca jogszabály-módosítással csak azért is vénykötelessé tette azt a sürgősségi tablettát. Arról nem is beszélve, hogy míg korábban voltak sürgősségi fogamzásgátló ambulanciák, illetve több egészségügyi intézményben volt lehetőség az éjjel-nappali sürgősségi fogamzásgátlásra, mára a szolgáltatás teljesen megszűnt.
Tüdő Petra, a Patent munkatársa, emberi jogi aktivista szerint „az a kormányzati érv, mely szerint így többen élnének felelőtlenül a tabletta adta lehetőségekkel, épp oly mértékben nélkülözi a tényeket, mint amikor arról beszélnek, hogy az abortusz engedélyezése megsokszorozza a terhességmegszakítások számát.”
Amit még nem ártana megpróbálni
Tájékoztatás, felvilágosító kampány, fogamzásgátló eszközök állami támogatása. Ezek mind a megelőzést szolgálnák, de persze nem ártana egy mentalitásbeli váltás sem, hiszen a saját testük felett rendelkezni kívánó nők stigmatizálása és sarokba szorítása sok jóra nem vezet. Ott azonban, ahol egy esélyegyenlőséget előmozdítani hivatott EU-s forrásból finanszírozott kampányt is jogszerűtlenül magzatvédő, az abortuszt választókat démonizáló propagandaként valósítanak meg, egyelőre nem sok remény van arra, hogy a közeljövő konstruktívabb hozzáállást hoz a kérdéshez.
A népességfogyás megállításához nem a nők önrendelkezési jogának korlátozásán keresztül vezet az út, Európa legmagasabb, 2 körüli fertilitási (termékenységi) rátái a skandináv országokban és Franciaországban vannak. Ezen országok családpolitikájára az jellemző, hogy a gyermekes anyák életét másképpen szervezik, egyenlőbb a háztartásban végzett munka elosztása, és az apákat is jobban ösztönzik arra, hogy kivegyék részüket a gyermeknevelésből. A nők önrendelkezési jogának csorbítása helyett hatékonyabb út a gyermekvállalásra való ösztönzés olyan eszközökkel, mint bölcsődék finanszírozása (Magyarországon kevés a férőhelyek száma), az esélyegyenlőség megteremtése és az alternatív (részmunkaidős, otthonról végezhető munka) munkavállalási lehetőségek biztosítása – ez utóbbiakkal szintén nem állunk túl jól.
Miközben az ENSZ már 1968-ban kimondta, hogy a családtervezés – a vállalni kívánt gyermekek száma, oktatása – alapvető emberi jog, óránként ötezer olyan gyermek születik a világban, akit nem vártak. A megoldás kulcsa az információ, a tudás, az ideális körülmények biztosítása, nem pedig a nők döntési lehetőségeinek szűkítése.
