Bár egyes blogerek a Fidesz stabil választási győzelmeivel kapcsolatban egyfajta Stockholm-szindrómát emlegetnek, de ha alaposabban megvizsgáljuk az elmúlt évek társadalompolitikáját és az ahhoz kapcsolódó szabályozási változásokat, akkor azt látjuk, az is hozzájárult ahhoz, hogy miért olyan népszerűek a kormánypártok a kistelepüléseken annak ellenére, hogy a gazdasági helyzet itt a legrosszabb, és a szegénység, a kivándorlás, valamint a munkanélküliség is nagyobb mértékű az országos átlagnál.
Ha röviden összegeznénk, akkor azt mondhatnánk: a kistelepüléseken élők nagyobb mértékben vannak kiszolgáltatva a közigazgatásnak és az azt irányító (helyi és országos) politikának, mert az ellátórendszert folyamatosan úgy alakították át, hogy a forráskivonások mellett, a jellemzően politikus döntéshozókat egyre kevésbé kössék az egyértelműen számon kérhető, egyfajta automatizmust teremtő szabályok.
Ráadásul a közfoglalkoztatás szerepének erősítése is növelte a programban történő részvételről döntő önkormányzati és járási vezetőknek az emberek mindennapi megélhetésére gyakorolt hatását. Így ez a rendszer egyfajta személyes függőségi viszonyrendszer kialakulását eredményezheti. Mindezekhez még az is hozzájárul, hogy a kistelepüléseken nehezebb az információkhoz való hozzáférés is, és az internetet aktívan használók aránya jóval elmarad az országos átlagtól is.
A segélyezési politika átalakítása
Bár a 2014-es év végi törvényalkotás során a "segély" szót majdnem teljesen kiirtották a magyar jogból (helyébe az "ellátás", a "támogatás" és a "díj" megjelölések léptek), ennek ellenére továbbra is működik a rászorult személyeknek nyújtott ellátások rendszere. A terminológiai változások mellett ezeknek a juttatásoknak (segélyeknek) a mértéke folyamatosan csökken, helyébe pedig a közfoglalkoztatás lép.
A csökkenés mellett ráadásul egy új elem is megjelent 2013-tól: a törvényben részletesen meghatározott jogosultsági feltételek szerepe egyre inkább csökkent. Míg korábban számos ilyen ellátást egy képlet alapján határoztak meg, ahol nem volt mozgástere a döntéshozóknak, addig a 2013-as önkormányzati segély, valamint az azt kiteljesítő, 2014/15-ös települési támogatás kialakításával lényegében az önkormányzatoknak és azok vezetőinek, a polgármestereknek szabad kezet adtak a helyi segélyezési rendszer kialakításában és a döntéshozatalban.
A forráskivonás jelentős volt, s ez a rendszer fenntartását is rendkívül nehézzé tette. Így például a korábbi szintet megőrizni kívánó, az ország legsikeresebb önkormányzatai közé tartozó budapesti XIII. kerületben is 188 millió forint helyi adóbevételt kell a korábbiakon túl erre a célra fordítani úgy, hogy a színvonalat csak nagyjából őrzi meg a rendszer. Az önkormányzatok többsége viszont álmodni sem mer arról, hogy ennyi forrást csoportosíthasson át a feladatra.
Ez lényegében azt jelenti, hogy a rászoruló személyeknek várhatóan kevesebb jut a közösből, de annak elosztásáról, eljárásáról a helyi képviselő-testület dönt. Az eddigi hírek - és a korábbi rendeletek tapasztalatai - alapján úgy, hogy a polgármesternek legyen meghatározó a szerepe. Azaz, a rászorulónak nem mindegy, hogy milyen viszonyban van a polgármesterrel, hiszen sok múlhat ezen...
Közfoglalkoztatás mindenütt...
Az állami juttatásokról való döntések körében a szubjektív szempontok erősödését hozta a közfoglalkoztatás kiteljesedése. A programokat helyi szinten az erős kormányzati politikai befolyás alatt álló járás szervezi, amely alapvetően az önkormányzatokra, s azon is belül a polgármesterekre épít. Mivel a rászorulók megélhetésének biztosításában - az előbbiekben jelzettek szerint is - egyre nagyobb szerepe van a közmunkának, amelyről a helyi vezetők viszonylag szabadon döntenek, így ezzel is erősítik azokat a viszonyokat, amelyek már-már személyes függést eredményeznek.
A rendszer felépítéséből egyenesen fakad a hatalomtól függő emberek kizsákmányolása, ahogy történt az például Ózdon is, ahol a fidesz helyi politikusának telkén dolgoztatták a közmunkásokat. Ráadásul az elmúlt évek gyakorlata azt mutatja, hogy az önkormányzatok a saját munkavállalóik egy részét is közmunkásokra cseréli, vagy ugyanazokat közmunkásként jelenti be, így "optimalizálják" a költségeiket.
Az állam és az önkormányzat, mint az egyik legnagyobb foglalkoztató
A személyes függőségi viszonyok mellett azonban arról sem szabad megfeledkezni, hogy a folyamatosan rosszabb foglalkoztatási helyzetű kisebb településeken az állami, az önkormányzati szerveknek és az állam, valamint az önkormányzatok gazdasági társaságainak foglalkoztatóként is kiemelkedő szerepe van. Így a még a munkaerőpiacon jelen levők esetében is fontos lehet az állami és önkormányzati foglalkoztatók tevékenységét irányító szereplőkkel való jó viszony megőrzése, hiszen ez is kihathat mindennapi munkájukra.
A mutyik szerepe
Szintén fontos szerepet töltenek be a kistelepülések közéletében a biztos megélhetést nyújtó más erőforrások. Egyértelműen ezek közé sorolhatjuk a termőföldeket, valamint a trafikokat. A Ténytár is többször írt arról, hogy a szubjektív földbérleti és trafikpályázatok lényegében megteremtették a lehetőséget a politikai szempontok érvényesítésére, így ezekkel az eszközökkel is lehetővé vált, hogy hűséges vazallusokra tegyenek szert a kisebb településeken.
"A mostani kormány nem a nagyüzemeket, cégeket, cégcsoportokat, hanem mindenek előtt a családi gazdálkodókat és a fiatal gazdákat kívánja segíteni" - mondta 2014. január 13-án Bitay Márton, a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) állami földprogramért felelős államtitkára.
Na persze. Ha a támogatások változását nézzük 2011-2013 között, akkor egyértelműen látszik, hogy a 6 legnagyobb tőkeérdekeltség 38 százalékkal növelte az agrártámogatásként kapott összegét. Ez csak úgy lehetséges, ha két év alatt jókora területeket sikerült a művelésük alá vonniuk. És tényleg, 58 ezer hektárról összesen 103 ezer hektárra nőtt a 6 érdekeltség együttes földállománya.
Számunkra Nyerges, Csányi vagy Leisztinger nem tűnik kérges kezű őstermelőnek, de még fiatal gazdának sem. Pedig két év alatt a legnagyobb földesurak 76 százalékkal voltak képesek növelni területeiket, jobbára az állami földbérleti pályázatok segítségével, miközben a valóban nélkülöző kisgazdáknak vajmi kevés jutott.
Hab a tortán: az információk korlátozottabb áramlása
Mindezek mellett a kistelepülések lakói kevésbé férnek hozzá a megfelelő információkhoz. A XXI. században az információkhoz való hozzájutásban egyre jelentősebb szerepe van az internetnek. Amennyiben a Gemius méréseire tekintünk, azt láthatjuk, hogy a községekben jóval kedvezőtlenebb az internethez való hozzáférés.
Látható, hogy a községekben a lakosságnak kevesebb mint a fele használja az internetet. Ez az arány a városokban már 50 százalék feletti, s a fővárosban a lakosság közel kétharmada fér hozzá a világhálóhoz. Azaz, a kisebb településeken az információs szabadság infrastrukturális feltételei is szűkebbek, fontosabb szerepe van a hagyományos médiumoknak. Ez szintén erősítheti a helyi viszonyok kontrollálásának a lehetőségét.
Mindezek miatt látható, hogy 2010-et követően a kisebb településeken erősödtek azok a tendenciák, amelyek révén személyes függőséghez hasonló helyzetek alakulhatnak ki.
A fortélyos félelem igazgat - lehet, hogy 2018-ban kérni fognak majd valamit?
