Egyre inkább úgy tűnik, hogy az emberi jogok magyarországi helyzetével már csak az a kormányoldal elégedett, amely kerek perec kijelentette: nem hisznek az egyenlőségben. A Human Rights Watch (HRW) nevű emberi jogi szervezet 2014-es, idén február 18-án publikált jelentése lesújtó képet fest a magyarországi helyzetről. Lydia Gall, a szervezet Balkán- és Kelet-Európa-szakértője szerint az „EU fellépésére van szükség saját értékei és a magyar állampolgárok jogainak védelmében, amihez hozzátartozik, hogy alkalmazza a Bizottság ’jogállam-mechanizmusát’, Magyarország ügyének pedig fel kell kerülnie az Európai Tanács napirendjére.”
Mint korábban írtunk róla, volt is szó egy ilyesfajta mechanizmus érvényesítéséről az EU-ban, ám a szervezet konszenzuskeresésre épülő működése miatt a terv nem valósult meg, szóbeli dorgálásnál erősebb szankciókat továbbra sem fognak alkalmazni a demokráciától távolodó tagállamokkal szemben.
A HRW-jelentés szerint Magyarország kormánya 2010 óta több olyan törvényt hozott, amelyek alapvető emberi jogokat sértenek, és az emiatt érkező nemzetközi kritikákat rendre figyelmen kívül hagyta, valamint több Ab által alaptörvényellenesnek ítélt törvényt fűzött kiegészítésként az Alaptörvényhez (egyházi státusz elvétele, hajléktalanság kriminalizálása), amellyel egyértelművé vált, hogy a jogbiztonságot teljesen semmibe veszik.
Forrás: OEOE
Jól bevált recept a kritikára: mímelt megdöbbenés, majd teljes ignorancia
A kormány reakciója a szokásos hímezés-hámozással kezdődött:
„Magyarország kormánya értetlenül áll a Human Rights Watch 2015. február 18-án közzétett jelentésében megfogalmazott vádaskodások előtt. Hazánk kész bármely nemzetközi partnerrel az értelmes párbeszédre, de az alá nem támasztott megállapítások ítéletként történő beállítását határozottan visszautasítja” – reagált az Igazságügyi Minisztérium.
A kormányzati kommünikében ezután a jól megszokott felháborodott ignorancia követett:
„A Human Rights Watch által most megfogalmazott vélemény azonban már lezárt ügyeket kíván újranyitni. A jogállamiság követelményeinek megfelelően rendezett ügyekre a jogállami mechanizmust szorgalmazni önellentmondás, és az európai eszmének sem használ. Egy magára valamit is adó nemzetközi emberi jogi szervezet nemtelen vádaskodása és lejárató szándékú közleménye visszatetszést kelt, és csak a szélsőséges eszmék és szervezetek malmára hajtja a vizet.”
A „jogállamiság követelményeinek megfelelően rendezett ügyek” azonban csak annyit tesznek, hogy amikor az EU és az Európa Tanács erőteljesebben szót emelt a magyarországi fejleményekkel szemben, Magyarország kormánya apróbb engedményekkel, a lényegi problémát nem megoldva hallgattatta el a kritikus hangokat.
Végső fegyverként pedig bevetették a jó öreg mellékvágányra terelést:
„Amennyiben bárki vagy bármely szervezet őszintén aggódik az emberi jogok helyzetéért, azt olyan területen tegye, ahol valóban veszélyben vannak az emberi jogok. Magyarország komoly aggodalommal tekint a közel-keleti keresztények romló helyzetére és fontosnak tartja, hogy a civil szervezetek is határozottan lépjenek fel az üldöztetettek érdekében.”
Ehhez csak annyit érdemes hozzáfűzni, hogy a HRW-jelentés egy úgynevezett „World Report”, vagyis egy globális jelentés az emberi jogok helyzetéről, a 644 oldalból 5 foglalkozik hazánkkal, aggodalmakat pedig nem csak Magyarországgal kapcsolatban fogalmaz meg. Azt azért megállapítja, hogy az EU-tagállamok közül Magyarországon a legsúlyosabb a helyzet, amelyre nem lehet az „Afrikában éheznek”-frázissal felvértezve legyinteni.
A jelentés által kifogásolt területek:
- a médiaszabadság korlátozása – a szinte teljhatalmú állami hírközlési hatóság, a központosított közmédia mellett a jelentés külön megemlíti a kevés független tévéadók egyikét, az RTL Klubot hátrányba hozó médiadót is, illetve azt, hogy a weboldalak működtetői felelőssé tehetők az oldalukon megjelent kommentek, posztok tartalmáért,
- a civil szektor ellehetetlenítése – említésre kerül a kormány által ellenzékinek tartott civil szervezetek hatósági üldözése (az Ökotárs elleni házkutatásról ráadásul már a bíróság is kimondta, hogy törvénytelen volt),
- a bírói hatalmi ág függetlenségének aláásása,
- a hajléktalanság kriminalizálása – a jelentés több mint 230 embert említ, akiket 2014 novemberéig megvádoltak, amiért a közterületen élnek,
- a fogyatékkal élők választójogának korlátozása,
- a vallásszabadság sérelme – az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete szerint sérült a vallásszabadsághoz való jog azzal, hogy 2010-ben több egyháztól elvették egyházi státuszukat,
- nem megfelelő állami fellépés a családon belüli erőszakkal szemben,
- a romák hátrányos helyzete – a HRW-jelentés említést tesz egy romákat ért molotov-koktélos támadásról, valamint a miskolci romák kilakoltatásának ügyéről is.
A magyar kormány hozzáállását a kritikákhoz pontosan fogalmazza meg a térség szakértője:
„Amíg a magyar kormány a kritikák megfogalmazóit elfogultsággal, ténybeli tévedésekkel és politikai motivációval vádolja, az igazság sokkal egyszerűbb: komoly aggodalom fogalmazódott meg Európa-szerte a jogállamiság és az emberi jogok érvényesülésével kapcsolatban Magyarországon. Amikor már a barátaid is aggódnak érted, eljött az ideje annak, hogy abbahagyd a tagadást és elkezdi figyelni” – írta Lydia Gall.
Fontos üzenete az ötoldalas országjelentésnek, az az EU tehetetlenségének kritizálása, amelyről korábban már mi is írtunk. A helyzet ellentmondása abban rejlik, hogy ahhoz, hogy egy államot felvegyenek az Európai Unióba, szigorú előírásoknak, az úgynevezett koppenhágai kritériumoknak kell megfelelnie, amely az emberi jogok magas fokú védelmét írja elő.
Úgy tűnik azonban, ha valaki egyszer átment a „vizsgán”, nincs több eszköz a betartatásukra, mint azt Magyarország példáján látjuk. Egyenlőre tehát az emberi jogok betartását és betartatását elsősorban nekünk, magyaroknak kell számon kérnünk a kormányunkon - ők ugyanis egyszerűen nem hisznek az egyenlőségben. Mondják ezt annak ellenére, hogy az egyenlőség előmozdítását egyébként a Fidesz által megalkotott Alaptörvény is állami feladatként határozza meg.
