A paksi atomerőmű tender nélküli bővítésének híre alig több mint egy éve sokkolta a téma szakértőit és a szélesebb közvéleményt. A teljes GDP 10 százalékát meghaladó, hozzávetőleg 3750 milliárd adóforintból épülő paksi bővítésről, minden idők legdrágább magyar projektjének bővítését övező kormányzati hazugságcunamiról, már akkor írtunk. Azóta újabb és újabb sokkokat sikerült produkálnia a kormánynak: kiderült, nem volt semmiféle megvalósíthatósági tanulmány, Orbánék pedig biztos ami biztos, 30 évre titkosították az atommutyi atomerőmű-bővítés pontos költségeit, részleteit tartalmazó dokumentumokat, így az esetleges visszaélésekre 30 évig nem derülhet fény.
Pár napja söpört végig a magyar sajtón a hír, hogy az EU blokkolta a paksi bővítést, ez azonban csak részben igaz, az Európai Bizottság csupán a fűtőanyag-beszerzésről szóló szerződést kifogásolta, ami nem vezet az egész bővítés blokkolásához. Az is hiú ábránd csupán, hogy Brüsszel nyomására a kormány feloldaná a pofátlan, 30 éves titkosítást, csupán a Bizottság számára engednek betekintést a dokumentumokba.
A lényeg azonban ez: a kutatások szerint ahhoz, hogy tartani tudjuk az államadósságra vonatkozó EU-s kritériumokat, az építkezés megkezdésétől körülbelül 450 milliárd forintos megszorítást kellene elfogadnia a parlamentnek, ennyivel többet kellene beszednie a kormánynak évente, 6-8 évig. Ez az összeg például a 27 százalékos áfakulcs 35 százalékosra emelésével, vagy a családi pótlék, a gyes, a gyed és a tgyás teljes elvételével jöhetne össze a kormánynak. Kell-e Magyarországnak a Fidesz által teremtett feltételekkel atomerőmű? Az "évszázad üzlete" maximum a Fidesz-közeli köröknek óriási biznisz, a cechet fizető magyar adófizetőknek aligha.
Forrás: szarvas.tumblr
Amit már tudunk:
Akkor tegyük rendbe a számokat. Ebben óriási segítségünkre lehet az Energiaklub remek tanulmánya, amelyben modellezték a paksi bővítés hatásait.
Varga Mihály szerint, ha Magyarország 10 milliárd euró kölcsönhöz jut közvetlenül Oroszországtól az atomerőmű bővítésére, annak kamata 4, 4,5 és 4,9 százalék között alakul. Ez a tervek szerint a költség 80 százaléka (ha nincs költségnövekedés, de az eddigiek alapján biztosan lesz). A törlesztést valójába már jövőre, 2016-ban megkezdjük, a hitel rendelkezésre-állási díja ugyanis évi 8 milliárdjába kerül a magyar adófizetőknek. A hiteltörlesztést ezen felül, legkésőbb 2026-ban kell elkezdeni euróban, ami mai áron számolva évi 230 milliárd forint. Az orosz hitel mellett további 20 százalékos önrésszel kell beszállnia Magyarországnak, amelynek forrásáról semmit nem tudunk. Így a költség a kamat nélkül is minimum 3700 milliárd forint lesz majd.
Rizikónövelő tényezők is közrejátszanak: amennyiben a magyar fél 15 napot késik a törlesztéssel, akkor másfélszeres büntetőkamatot kell fizetnie, 180 napos késés esetén pedig az orosz fél igényt tarthat teljes egészében a fennmaradó részletre. Másrészről az ukrajnai események elmérgesedése, valamint a konfliktus kimenetelének geopolitikai következményei is közrejátszanak Paks II. ügyében.
A projekt óriási költsége mellett az egyetlen érdemi bevétele hazánknak az a villamosenergia, amit az új blokkokkal képes lesz megtermelni. Az atomerőműből származó energiát azonban csak akkor tudjuk eladni a nemzetközi piacokon, ha az áram ára versenyképes. Jelenleg az atomerőmű 45 EUR/MWh áron adja el az áramot, amíg az európai átlagár ennél jóval kevesebb, 35 euró körül mozog. Ezzel szemben az új blokkok csupán 4 százalékos megtérülést biztosító küszöbára 80 EUR/MWh lenne, a mostani nagykereskedelmi áramár csaknem kétszerese. Befektetői szemléletben tehát a projekt biztosan nem térül meg, tehát nem az évszázad biznisze, maximum a Fidesz-közeli befektetői körnek.
Tehát Paks II. akkor nem fog drágábban termelni, ha valamiféle hatósági árral lejjebb nyomják a költségeket, vagy egyáltalán nem lesz rajta befektetői haszon. A minimum ár azonban így is 48 euró, annál tehát nem lehet kevesebb - vagy maximum hatósági árakkal, amelyeket aztán más úton terhelnek a lakosságra. Ezen az áron - ha a világpiaci árak nem alacsonyabbak ennél, ami kétesélyes - tehát eladhatóvá válna a Paks II. által termelt energia, ezzel nullszaldósan ki lehetne hozni a költségeket (beruházási költség, hitelköltség, üzemanyag-beszerzés és hulladéklerakás, lebontás). Ez azonban egy pozitív jövőkép felvázolása, ahol Paks árama eladható a világpiacon, nincsenek nagyobb csúszások az építkezésben, sem a költségekben, és a két új 1170 MW-os reaktor 60 éven át folyamatosan üzemel. A nullszaldó pedig ez esetben csak az erőműre igaz, nem a teljes magyar gazdaságra vonatkozó hatásra, az ugyanis mindenképp negatív.
De milyen árat fizetünk mi ezért?
Más kérdés, hogy milyen ára van a teljes nemzetgazdaság szintjén mindennek. Ahhoz ugyanis, hogy országunk teljesítse a Maastrichti kritériumokat, (vagyis megkapja az EU számunkra félretett fejlesztési forrásait) és Paks II. is felépülhessen, mindenképpen megszorításokra lesz szükség, és ez független a nemzetközi áramáraktól. Ahhoz, hogy tartani tudjuk az államadósságra vonatkozó kritériumokat, az építkezés megkezdésétől a GDP 3,5 százalékának megfelelő megszorítócsomagot kellene elfogadnia a parlamentnek. Ez körülbelül 450 milliárd forintos megszorítást jelent, ennyivel többet kellene beszednie a kormánynak évente, 6-8 évig. Ez az összeg a kutatás szerint a 27 százalékos áfakulcs 35 százalékosra emelésével, vagy a családi pótlék, a gyes, a gyed és a tgyás teljes elvételével jöhetne össze a kormánynak.
Az állam a választópolgárok sanyargatásán túl megpróbálhatná a beruházások visszafogásával is összekaparni az óriási összeget, ám a megszorítások áttételesen ekkor is jelentkeznének, és nem csupán az adófizetőknek jelentenének óriási terhet. A magyar GDP-t falhoz vágná az építkezés éveiben, nem is beszélve arról, hogy a magánberuházások ösztönzésének visszafogása miatt a potenciális külföldi befektetők inkább a regionális versenytársainkat választanák Magyarország helyett.
Egyetlen alternatívaként a privatizáció jelenik meg, amely a lakosságot és a gazdaságot is megkímélné a következményektől, azonban a teljes MOL-pakett eladása sem fedezné egy év költségeit sem, nem beszélve arról, mennyire messze áll a privatizáció gondolata a jelenlegi, államosító kormánytól.
"Akárhogyan is dönt a kormány a kiigazító intézkedések kérdésében, jogos marad a kérdés, hogy ha sikerülhet tartósan nettó 400-450 milliárd forint értékű költségvetési mozgásteret teremteni, akkor azt valóban egy Paks-típusú beruházásra érdemes-e felhasználni. Ez ugyanis egy olyan beruházás, amely legalább 8 éven keresztül csak beruházásként jelenik meg a gazdaságban (gazdasági hatása ebben a 8 évben ugyanolyan, mintha Kossuth-szobrokat állítanánk – 90 százalékban importból) és a későbbi megtérülése is messze átlag felett kockázatos, mivel az energiaárak volatilitása viszonylag magas" - írja az Energiaklub elemzése.
Mi változott az új fejlemények tükrében?
Azon túl, hogy az EB számára nem elfogadható a fűtőanyagok oroszoktól való beszerzése (előírás, hogy diverzifikálni kell a fűtőanyag beszerzéseket), ez pedig számunkra a projekt drágulását idézheti elő, nem sok. A Fidesz az elmúlt hónapban gyakorlatilag szembeköpte magát a bővítés 30 éves titkosításával. Orbán Viktornak talán életében nem volt nagyobb szélkakaskodása, mint amit arról a kormányról gondolt, amelyik titkosítaná a paksi bővítésről szóló iratokat:
Azóta kiderült, hogy a titkosítás nem csupán az EU-s irányelvekkel, de még a magyar jogszabályokkal, sőt még az Alaptörvénnyel sincs összhangban. Ez persze nem zavarta (K)Áder Jánost, akin úgy ment keresztül a paksi titkosítás, mint kés a vajon. Az adatok megismerésének esélye azonban nem teljesen esélytelen, az Ab megsemmisíthetné a törvények titkosságáról szóló törvényt a közérdekűségre hivatkozva. Mi azonban erre nem vennénk mérget, a Fidesz által kinevezett bírák többségbe kerülése óta ugyanis az Alkotmánybíróság nemes egyszerűséggel megszűnt a központi kormányzat hatalmának ellenpólusaként tevékenykedni.
Közben az ellenzéken belül is nagy a mozgolódás Paks-ügyben: az atompárti MSZP-nek egészen idáig csak annyi gondja volt a bővítéssel, hogy az átláthatatlan keretek között történik. Emlékezhetünk, hogy 2009-ben ők maguk indították meg a bővítés előkészítését. Most azonban a párt budapesti szárnya 180 fokos fordulatot venne: egyértelműen elutasítanák a bővítést, helyette a "gyerekcipőben járó zöldenergia-forradalomhoz" csatlakoznának Kunhalmiék. A párt, úgy tűnik kétfelé szakadt a kérdésben, az atompárti képviselők elég rossz szemmel nézik a budapestiek atomstop javaslatát.
Az LMP szintén az atomstop mellett van, ahogy az Együtt és a PM is egyértelműen a bővítés ellen foglaltak állást az elmúlt időszakban. A DK paktumról beszél, kommunikációja azonban korántsem koherens, tekintve, hogy anno az MSZP kormányzása idején Gyurcsányék is titkosítani akarták a bővítés részleteit tartalmazó iratokat. A Jobbik alapvetően támogatja a beruházást, annak 30 éves titkosításával azonban már a radikális párt sem ért egyet.
Mi lesz a vége?
Alapvetően három opciót tartunk lehetségesnek Paks végkimenetelét illetően.
- A projekt mégsem épül meg, a felek egyikének vagy mindegyikének szándéka, esetleg az EU közbeavatkozása miatt.
- A projekt megépül, annak költségeit a magyar adófizetők valamiféle megszorítás formájában szenvedik el.
- A projekt megépül, a világpiaci árak pedig olyannyira elszállnak, mint (az ellenkezője valószínűbb), hogy az kiemeli a projektet a veszteséges kategóriából, és a pluszköltségek ellenére is jól jön ki belőle a nemzetgazdaság.
Szerintetek?
Az utolsó 100 komment: