Lassan három éve, hogy Áder János váltotta "a törvényhozás motorját" a köztársasági elnöki székben. Megválasztásakor, valamint első megnyilvánulásait hallgatva mi bíztunk abban, hogy személyében nem egy újabb bábot köszönthetünk. Reménykedtünk abban, hogy elődjével ellentétben nem ír alá majd mindent, amit az orra alá tolnak régi harcostársai.
Gyorsan csalódnunk kellett. Nem tartotta be, amit ígért. Formális vétóival nem megyünk sokra, amikor pedig döntésének nagy jelentősége és komoly következménye lehetne, rendre megfutamodik és aláír. Kár érte: minden esélye megvolt arra, hogy méltó képviselője legyen a köztársasági elnöki címnek. Nem lett az.
Szép remények
Az országgyűlés 2012. május 2-án választotta meg Áder Jánost köztársasági elnöknek. Annak ellenére, hogy voltak fenntartásaink személyével kapcsolatban, első megnyilvánulásai bizakodásra adtak okot. Elkezdtünk reménykedni abban, hogy nem a törvényhozás újabb motorja, nem a nemzet újabb golyóstolla lesz. Köztársasági elnökként az első MTI-nek adott interjújában pl. azt ígérte:
"Magyarország köztársasági elnökeként magam is maradéktalanul viselni fogom az Alaptörvényben rám rótt felelősséget. Miként abban is biztos vagyok, hogy mindannyian azt várják tőlem, hogy a rám ruházott jogokat és kötelezettségeket maradéktalanul érvényesítsem. És érvényesíteni is fogom. Ha száz kifogástalan törvényt kapok az országgyűléstől, mind a százat alá fogom írni. Ha pedig száz rosszat, hibásat, mind a százat vissza fogom küldeni."
Gyors csalódás
Nem kellett sokáig várni, gyorsan kiderült, hogy Ádernak esze ágában sincs tartani magát a saját maga által megfogalmazott elvekhez. Nem több Orbán megbízható káderénél. Igaz ugyan, hogy már hivatalba lépésekor törvényt küldött vissza az országgyűlésnek, azonban vétói szinte kivétel nélkül formálisak, a kormánytöbbség számára végső soron kedvezőek voltak. Arról nem is beszélve, hogy a bírói nyugdíjazással kapcsolatos intézkedéseit a bíróságok több esetben jogellenesnek minősítették (ilyen köztársasági elnökkel még nem fordult elő).
Ugyanakkor elvitathatatlan érdeme, hogy a választói regisztrációval kapcsolatban végül is alkotmányos vétót emelt. Ez a döntés tartalmazott ugyan "Mátyás királyi" elemeket, de végülis megnyitotta annak a lehetőségét, hogy az Ab (a nemzetközi kötelezettség-vállalásokra is hivatkozva) megsemmisíthesse a törvényt.
A Rubicon átlépése
Túl sok remény már nem maradt, mégis talán akkor vált teljesen bizonyossá, hogy továbbra sincs igazi köztársasági elnökünk, amikor Áder aláírta az Alaptörvény IV. módosítását. Ekkor mi is kénytelenek voltunk megírni politikai nekrológját. Az azóta eltelt időszak eseményei sajnos nem cáfoltak ránk.
Paks is rendben van
Orbán Viktor 2014. január 14-én teljes titokban állapodott meg Putyinnal a paksi atomerőmű bővítéséről. A csúnya szélkakasokat és kormányzati hazugság-cunamit elindító projekt részleteiről a NER polgárai egészen májusig nem tudhattak meg semmit (hivatalosan), de sem ez, sem a hitelszerződést övező tiltakozáshegyek sem gátolták Ádert abban, hogy februárban gond nélkül aláfirkantsa az erről szóló törvényt:
"Megállapítom, hogy a törvény alkotmányos szempontból nem kifogásolható, visszaküldésének egyetlen feltétele sem adott. Ezért a törvényt a mai napon aláírtam és kihirdetését elrendelem. (...) Egyes pártok indítványára figyelemmel ezzel egyidejűleg megvizsgáltam a törvény népszavazásra bocsáthatóságának kérdését is. Megállapítottam, hogy az alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés d) pontja alapján nem lehet népszavazást tartani nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségről. Ilyen kezdeményezést Magyarország egyetlen polgára, így maga az államfő sem tehet."
A meglehetősen gyengécskére sikerült érveléssel egyrészt az a gond, hogy az elnök indoklásában nagyvonalúan megfeledkezett a politikai vétó intézményéről. Azzal legalább jelezhette volna, hogy elvi kifogásai vannak a 3000 milliárdos orosz hitellel kapcsolatban. Másrészt aláírásával éppen ő tette érvényessé a nemzetközi szerződést, amelyről népszavazást tartani valóban nem lehet.
Áder jogászként, (korábban az MTA Szociológiai Kutatóintézetének országgyűlési törvényalkotást kutató tudományos munkatársaként) pontosan tudja, (nem úgy, mint elődje, a törvényhozás motorja) mit kéne képviselnie és milyen lehetőségei lennének köztársasági elnökként. Már ha legalább jelzésértékűen gátat akarna szabni a kétharmad jelen ciklusbeli utolsó ámokfutásának, a paksi paktumnak. De nem teszi. Csendben aláír, majd félrevezet, közleményében eltolja magától a felelősséget. Újfent nem harap a kézbe, amely oly sokáig etette. Áder tehát még mindig a leghűségesebb káder.
Mégis lehet 10 30 évre titkosítani?
Egy év elteltével sokan ismét abban bíztak, hogy a környezetvédelmet kiemelt kérdésként előszeretettel emlegető államfő ezúttal nem okoz majd csalódást és nem írja alá a szerződések 30 éves titkosítását lehetővé tévő jogszabályt. Nem így történt. Ezt is aláírta, csont nélkül. Nézzük, milyen erős kormányzati érvek győzhették meg:
Sokat nem kell hozzáfűzni.
Az atomerőmű nem biciklitároló, értem?
A fent összegyűjtött fideszes érvek minden bizonnyal hatottak, elvégre az elnöki indoklás is erősre sikeredett:
"Egy atomerőmű nem biciklitároló, ezért terrorizmussal fenyegetett világunkban nemcsak indokolt, hanem egyenesen szükséges egy atomerőmű építésével és működésével kapcsolatos adatok védelme, titkosítása."
Köszönjük szépen, most már teljes bizonyossággal kijelenthetjük, hogy az atomerőmű sem nem gyerekjáték, sem nem biciklitároló. Azt viszont még mindig nem tudjuk, hogy miért kell titkosnak lennie annak is pl., hogy ki és mennyiért szerelte be a csaptelepeket az új blokkban. Márpedig az ilyen információ egész biztosan nem sért nemzetbiztonsági érdeket. Az elmúlt évek tapasztalatai okán, sajnos nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy az ilyen üzleti/műszaki adatok eltitkolása csakis azért szükséges, mert bizonyos köröknek kíván kedvezni a kormány. Egy ekkora összegű beruházás esetén pedig a 40 százalékos beszállítói arány óriási lehetőséget jelent(het) azoknak, akik erre érdemesnek bizonyulnak.
Forrás: atlatszo.hu
Nincs még vége?
Ha az ún. köztársasági elnöknek nincs is kifogása, az EU sem nézi jó szemmel a paksi beruházás bizonyos részleteit. Az ugyan nem igaz, hogy a teljes projektet blokkolnák (csak a fűtőanyag-beszerzéssel kapcsolatban kérnek módosítást), de a szerződések teljes titkosítását is felróják a magyar kormánynak.
Nagy az esély rá, hogy az Áder által gondolkodás nélkül szignált törvény uniós jogba ütközik, és az EU kötelezettségszegési eljárást indíthat Magyarországgal szemben. Talán még ennél is fontosabb és komolyabb következményekkel járhat, hogy az Unió vizsgálja a tiltott állami támogatás gyanúját, a közbeszerzési eljárás kihagyását és a versenyjogi előírások megsértését (nemzetközi tender elhagyását) is.
