Bár a hivatalos eredmény megszületésére jó pár napot még biztosan várni kell, kijelenthető, hogy a tapolcai (Veszprém 3.) választókerületben szinte biztosan győzött a jobbikos Rig Lajos. Az időközi választásokon megszokott módon a részvétel jócskán elmaradt a részvétel a 2014-es választásokhoz képest. Tegnap 13 ezerrel kevesebben szavaztak, mint egy éve, csupán 30 ezer ember járult az urnákhoz. Az igazán meglepő fordulat azonban, hogy a Fideszre alig több mint fele annyian szavaztak, mint tavaly, a jobbikos jelölt pedig alig 200 szavazatos előnnyel megnyerte az időközi választást.
Az eredményből nem csak az lett nyilvánvaló, hogy sem a Kubatov-listázás, sem a kormány udvari civiljei, sem Orbán Viktor személyes varázsa nem képes megállítani a Fidesz hónapok óta tartó lejtmenetét. Az is egyértelművé vált, hogy a Fidesz hatalompolitikai érdekeinek leginkább megfelelő modell recseg-ropog, a központi erőtér jobbról és balról is sebezhetővé vált.
A tapolcai időközi választás legfájóbb pontja az lehet a kormány számára, hogy a Fidesz által, a pillanatnyi érdekek mentén megbuherált választási rendszer nélkül valószínűleg megtarthatták volna a választókerületet. A kétharmadtól megfosztott Fidesz tehát nem csupán vesztett Tapolcán, de egyben rövid távon tanulhatja meg, hogy miként sülhet el visszafelé az általa alkotott torz választási rendszer.
Tapolcán a protest szavazók döntöttek
Tény, hogy a Fidesz tavaly ősz óta mélyrepülésben van, elvesztett több mint egymillió szavazót, trendszerűen zsugorodik. Az elmúlt idők kormányzati ballépései (a netadó ötlete, a kitiltási botrány, az útdíj, a fideszes honatyák vagyonosodása, majd ezek eltussolásának hatástalan kísérletei, Orbán egyre kínosabb közeledése Putyinhoz és a vasárnapi boltbezárás) együtt nagyobbat ütöttek a Fideszen, mint az őszödi beszéd az MSZP-n. Az októberi önkormányzati választások óta eltelt időszak alatt, a különböző választástípusokban látványosan alulmaradtak a fideszes jelöltek. És ez a trend úgy tűnik, Tapolcán sem tört meg.
Tegnap a Veszprém megye 3. választókerületében tartott időközi országgyűlési képviselőválasztáson ugyanis mindössze 261 szavazat különbséggel nyerhetett a jobbikos jelölt a Fidesz előtt, a baloldal (MSZP-DK) jelöltje pedig csak bronzérmet szerzett. Bár még hiányzik 500 szavazat összesítése egy tapolcai szavazókörből a külföldi szavazatok beérkezése miatt, az eredmény viszonylag biztosnak mondható, hiszen az adatok alapján a tapolcai körzetben csak a Jobbik tudott erősíteni 2014-hez képest, így egy esetleges fideszes fordításnak nagyon alacsony a valószínűsége.
Beszédes, hogy szinte pontosan annyian maradtak otthon, amennyivel több szavazatot kapott a Fidesz és a baloldal 2014-ben. A Jobbik ezzel szemben képes volt növelni a támogatottságát a hagyományosan jobboldali körzetben. Hiába tehát a Fidesz csúcsra járatott Kubatov-listázása, hiába Orbán Viktor személyes jelenléte a kampányban, a CÖF cabrio-zarándoklata és hiába az utolsó pillanatban megtartott tévés vita is, amelyen rendhagyó módon a fideszes jelölt is megjelent.
A racionalizáció a mostani időközi választás hajrájára persze okafogyottá vált, 3 év elteltével ugyanitt óriási méretű, 2,3 milliárd forintos fejlesztési forrás elköltésére adott ígéretet Orbán Viktor. Nem új keletű a választók megvesztegetésének ezen törvényes formája, a veszprémi időközin például uszodát ígért a kormánypárt, de nyerni ott sem sikerült nekik. 
A fentiek tudatában érdemes elválasztani a tapolcai eredményeket a választókerület többi részétől. Így mutatkozik meg igazán a Jobbik sikerének kulcsa, ami úgy tűnik, nagymértékben annak köszönhető, hogy egy helyben ismert jelöltet indítottak, aki az utóbbi években aktívan politizált a térségben, valamint a 2012-es kórházleépítés elleni tüntetések vezéralakja lett. A beágyazott helyi politikus képes volt megszólítani a rendszerkritikus, illetve bizonytalan választókat, ezzel növelve a Jobbik táborát.
Újra érvényesült tehát az eddigi időközikből felsejlő megoldás: a Fidesszel szembeni elégedetlenség mára abba a fázisba tolta a társadalom jelentős részét, hogy szinte bármilyen jelöltre (Jobbiktól kezdve az MSZP-n át, a független libertariánusig) szívesen adják szavazataikat, amennyiben:
- a jelölt a Fidesszel szemben határozza meg magát,
- képes kellő erőt és támogatottságot felmutatni az ellenzéki pártok részéről ahhoz, hogy hihető legyen a győzelme.
A választókerület többi részén jól láthatóan máshogy alakultak a szavazati arányok, mint Tapolcán. Összességében a baloldal és a Fidesz is jobban, a Jobbik pedig rosszabbul szerepelt. Ha a 2014-es szavazati arányokat hasonlítjuk az idai adatokhoz, látható, hogy csupán a Fideszre leadott voksok aránya zsugorodott.
A tapolcai időközi hosszú árnyákot vet
Mivel a jelen állás szerint jó ideig nem készülünk újra időközi választásra, a tapolcai eredmény sok szempontból fogja meghatározni a következő időszakot. Veszprém lebontotta a kétharmadot, Tapolca pedig megmutatta, hogy a központi erőtér egykor szilárd talapzata mára jobbról és balról is kikezdhető.
Az eddig szélárnyékban növő Jobbik ugyanis nem csak azt érte el, hogy elnyerte történetének első egyéni mandátumát, ezzel egyidejűleg átlépett egy lélektani határon, a szélsőjobboldali párt immár egyre erőteljesebben és megalapozottabban képes a Fidesz lehetséges váltópártjaként definiálni magát.
Ez pedig fontos jelzés a Fidesznek, hiszen a jobbikos jelölt egy tradicionálisan jobboldali, eddig könnyen nyerhető választókerületben tudta megverni a kormánypártokat. A történet külön fricskája, hogy a Fidesz által, a pillanatnyi érdekek mentén megbuherált választási rendszer nélkül valószínűleg megtarthatták volna a választókerületet.
Miért nyerhetett volna a régi rendszerben a Fidesz?
A régi rendszer kétfordulós szisztémája szerint ugyanis Tapolcán kellett volna második fordulót megtartani, ugyanis egyik jelölt sem érte el a szavazatok 50 százalékát. A második fordulóra a Fidesz még erőteljesebbre kapcsolhatta volna a kampányát, kormánypártként jóval több erőforrás és lehetőség állt volna szolgálatában, mint az ellenzéknek. A demokratikus ellenzéknek ráadásul borsot tört volna az orra alá a kérdés, hogy ki mögé álljanak be inkább, a kétharmadot épphogy elvesztő, unortodox kormánypártok jelöltje, vagy a szélsőjobboldali, de ellenzéki jelöltet válasszák, esetleg versenyben maradjanak a biztos vereség ellenére.
Az eredmény ugyanakkor fontos jelzés a baloldali ellenzéknek is. Az eredmény ugyanis azt mutatja, hogy a szavazatok bizony protest jellegűek, nem a jól csengő program, vagy a biztató jövőkép miatt szavaztak olykor az emberek a baloldal jelöltjeire, hanem egyszerűen azért, mert éppen ott és akkor esélyesnek látták, hogy legyőzze a fideszes jelöltet. Tapolcán viszont a helyiek leginkább Rig Lajosban, a Jobbik jelöltjében látták.
Nincs tehát oka hátradőlni a baloldalnak, ha a Fideszt leváltó erőként akarja definiálni magát. A következő 2 évben ugyanis el fog dőlni, melyik erő, melyik politikai formáció mutat nagyobb képességet arra, hogy felismerje a lehetőséget. Lehetőséget arra, hogy egy alternatív jövőképet felmutatva a centrális erőtérből kiábrándult választóknak, nem csak helyben, de országosan is a Fidesz váltópártja-pártszövetsége legyen.
