A kormányoldal földomlásszerű népszerűségvesztése megállíthatatlannak tűnik, mind a közvélemény-kutatások, mind az időközi választások eredményei alapján. Februárban megtört az öt éve hordott Fidesz-páncél, oda a kétharmad. Ez azonban nem csupán annyit jelent, hogy vége annak az állapotnak, amikor a Fidesz-KDNP egymagában alkotmányozó többséggel rendelkezett.
Eddig ugyanis a kétharmados felhatalmazást kihasználva többek között meggyengítették az Alkotmánybíróságot és az ombudsmani rendszert, magukhoz kötötték a legfőbb ügyészi pozíciót. Egyes szakpolitikák alapvető szabályait szintén kétharmaddal betonozták be. Ezen túl ezidáig a kétharmad által elfogadni kívánt, alaptörvénybe ütköző rendelkezéseket egyszerűen Alaptörvénybe foglalták. Az ellenzéket pedig a kétharmados törvényeknél (is) csupán biodíszletnek használták, az úthengerszerű törvényhozás nem ismerte a kooperáció, a konszenzuskeresés fogalmát. Mindezektől a privilégiumoktól kénytelenek voltak megválni a kormányzó pártok.
A kétharmados többség elvesztése óta négy esetben került sor arra, hogy a kormánypártok megkíséreljenek kétharmados törvényeket elfogadtatni a házzal. Az arány 50 százalék, a négyből kettőnél jártak sikerrel. Ezek alapján a kormánypártok úthengerszerű, egyeztetésektől és kompromisszumoktól mentes törvényalkotási modellje megtorpanni látszik. Az elvesztett kétharmad okozta egyeztetési- és kompromisszumkényszer kínzó lehet ugyan az eddigi, az ellenzéki javaslatokat, aggályokat szimplán figyelmen kívül hagyó kormánypárti politikusok számára, azonban jó hír az ország többségének.
Forrás: 168ora.hu
Így lett vége a kétharmadnak
A kormányoldal földomlásszerű népszerűségvesztése megállíthatatlannak tűnik, mind a közvélemény-kutatások, mind az időközi választások eredményei alapján. A Fidesz jelöltje vesztett Újpesten, Pilisben, Mezőnyárádon és Mezőtúron egyaránt. A vereségsorozat Veszprémben folytatódott, ahol győzött a baloldali pártok támogatásával függetlenként induló Kész Zoltán, majd a Jobbik tapolcai győzelmével zárult le ez az időszak, hiszen egy ideig várhatóan nem lesz időközi országgyűlési képviselőválasztás Magyarországon.
A veszprémi időközi választás legelső és szimbolikájában legjelentősebb eredménye kétség kívül az volt, hogy megtört az öt éve hordott Fidesz-páncél, odalett a kétharmad. A Fidesz elméletben tehát nem buherálhatja tovább a jogrendszert kénye-kedve szerint, minden kétharmadot igénylő változtatáshoz meg kell egyeznie valamely ellenzéki erővel.
Miért volt fontos a kétharmad a Fidesznek?
No nem mintha az elmúlt években tétlenkedtek volna a kormánypártok az államberendezkedés képükre formálását illetően, éppen ellenkezőleg. A kormánypártok a kétharmados felhatalmazással történelmi lehetőséget kaptak arra, hogy Magyarország alkotmányos berendezkedését, a magyar államszervezetet megreformálják. Ezzel a lehetőséggel azonban - mostanra kijelenthető - egyértelműen visszaéltek. A legfontosabb, a független intézmények vezető pozícióit (vezetői testületeit) saját potentátjaikkal töltötték be, választási ciklusokon átívelő felhatalmazást adva nekik. Bebetonozták a területi államigazgatás szerkezetét is, a területi hatáskörű államigazgatási szervek élére pedig szintjén saját kádereit ültette a kormányzat.
Ha 2018-ban kormányváltás lenne, és az új kormányerő(k) nem rendelkezne (nem rendelkeznének) minősített többséggel, akkor a jelenleg kialakított törvényi keretek között aligha kerülhetne sor lényeges átalakításra. Nem véletlenül mondta 2011-ben a miniszterelnök, hogy megkötötte a következő tíz kormány kezét.
A Fidesz azonban nem csupán egy jövőbeli választáson győztes, de a kétharmaddal nem rendelkező kormányerő elképzeléseinek érvényesítéséhez szükséges mozgáskörét szűkítette, hanem sajátját is. Mostantól ugyanis a Fidesz még 3 évig biztosan kénytelen lesz saját kétharmados rendelkezéseit betartani, azoknak megváltoztatásához ugyanis muszáj lenne tárgyalnia az ellenzékkel.
A kétharmados törvényekről
Magyarországon jelenleg 44 olyan döntés van, amelyhez a képviselők kétharmadának együttes igen szavazata szükséges. A kétharmados törvényeknek alapvetően két fajtája van, amelyek a jogforrási hierarchiában is máshol helyezkednek el. A szavazásbeli különbség abban van, hogy a döntéshez elég csupán a jelenlévő, vagy szükséges az összes képviselő egyidejű igen szavazata.
1. Alkotmányozó többség/nagy kétharmad: az Alaptörvény megállapításához és annak módosításához, illetve pár egyéb rendelkezés megszavazásához az országgyűlés eredeti létszámához viszonyított kétharmados többségének igen szavazata szükséges. A jogforrási hierarchiában ez a legmagasabb szintű jogforrás, minden más jogszabály érvényességét ebből a jogforrásból eredeztetjük.
2. Minősített többség/kis kétharmad: jelenleg 31 olyan döntés van, amelyekhez az országgyűlés döntést hozó ülésén jelenlevő képviselők több mint kétharmada hozhasson döntést. Az új alkotmányos szabályozás megköveteli a minősített döntést a legfontosabb gazdasági kérdésekben, a nemzeti vagyon, az adó és a társadalombiztosítási rendszer alapjainak kialakításában, illetve egyebek mellett az egyes szakpolitikák alapvető szabályait tartalmazó sarkalatos törvények elfogadásához is minősített többség kell.
A Fidesz államberendezkedési átalakítása utáni, kétharmados törvényeket érintő változásokról részletes táblázatot a bejegyzés végén találhattok.
A kétharmad meggyengülésének gyakorlati megnyilvánulásai
A Fidesz tehát Veszprém óta önerőből nem képes a "nagy kétharmados törvények" módosítására, valamint a "kis kétharmados" változtatásokhoz is a kormánytöbbség szigorú koordináltsága, valamint az ellenzék nagyfokú koordinálatlansága szükséges - elméletben. A gyakorlatban azonban óriásira nőtt a nyomás az ellenzéken: egyetlen ellenzéki képviselő hiányzása vagy passzivitása elég ahhoz, hogy a kormánypártok összes képviselőjének igenje keresztülvigye a "nagy kétharmados" törvénytervezeteket. Ez azonban óriási szervezést igényel, és nem mindig jön össze (gondoljunk csak Kósa Lajos márciusi mellényomására, amellyel a Fidesz elbukott egy ilyen javaslatot).
Március harmadikán volt a kormánypártok első nagy próbatétele, ahol rögtön kettő "kis kétharmados" törvénytervezetet is szavazásra bocsátottak. Az első tesztet még sikeresen vette a kormánytöbbség, de a jogállási törvény módosító javaslatára már csak 130 kormánypárti képviselő szavazott igennel, Kósa Lajos ugyanis félrenyomott, ezen múlt a kétharmad. Szintén ugyanezen a napon hiányzott a szavazásról a jobbikos Apáti István, aki ezzel hozzásegítette a Fideszt a kétharmados közigazgatási törvénytervezet elfogadásához, amelyet egyébként pártja is ellenzett.
Április 13-án aztán ismét kétharmados változtatásokra szánta el magát a kormány, a rendvédelmi dolgozók béremelését rendező kétharmados törvényeket kívánták elfogadni. Az ellenzékkel való együttműködési kényszer már előre meglátszott, hiszen a kormánypártok - rendhagyó módon - a szavazás előtt tárgyalásokat kezdeményeztek az ellenzékkel a javaslat elfogadásának ügyében. Rogán Antal lobbija nem maradt visszhangtalan, az MSZP beleállt a rendvédelmi dolgozók fizetésemelését is tartalmazó módosító elfogadásába, mivel "most tartalmi kérdésről van szó", a fizetésemelésért korábban maguk is felszólaltak, így nem akarták azt megakadályozni.
Egy nappal később, április 14-én a nemzeti parkok által kezelt állami földek Nemzeti Földalapnak (NFA) történő átjátszásáról szavazott az országgyűlés, azonban ehhez nem kellett az ellenzék, a kormány saját miniszterei (Varga Mihály, Hende Csaba), és a kérdésben a Fidesz belső ellenzékét alkotó Bencsik János szavazták le Fazakas Sándor javaslatát, sőt végül maga a beterjesztő, a földművelésügyi miniszter is nemmel szavazott. Két héttel később aztán a kétharmados részek kihúzásával mégiscsak sikerült az állami földek kezelését, a földmutyit is levezénylő NFA biztos kezeibe helyezni. Így ugyanis elég volt 110 igen a törvény elfogadásához, bár így a Honvédelmi Minisztérium földjei nem kerülhettek át a földalaphoz. Bencsik János, fideszes képviselő mellett az ellenzék is leszavazta.
A kétharmados bénultság következménye az Alkotmánybíróság 2015 elején megüresedett székének betöltetlensége. Ennek jelentősége azért kiváltképpen nagy, mert 2010 óta minden esetben egyféle forgatókönyv valósult meg: még ki sem hűlt a régi alkomtánybíra helye, máris újat választott helyette a fideszes többség. Most, a kompromisszumkényszer hatására már korántsem ez a helyzet. 2016-ban ráadásul újabb három alkotmánybíró széke válik üressé. Bár a Fidesz egyszerűen betöltetlenül is hagyhatja ezeket a helyeket (értsd: nem javasol kompromisszumos nevet a jelölőbizottságba, így nem jut döntésre a kétharmaddal döntő testület, hiszen abban szintén megszűnt a kormánypártok kétharmados túlsúlya).
Ezzel a trükkel fennmaradna a Fidesz által delegált kormánypárti bírák túlsúlya, amely miatt az Alkotmánybíróság az elmúlt években tulajdonképpen megszűnt az országgyűlés legfőbb hatalmi egyensúlyának lenni. Ez azonban politikailag is kínos, már-már vállalhatatlan lenne, így valószínűbb, hogy 2016-ban előbb-utóbb ismét kompromisszumos jelöltek kerülhetnek a testületbe.
Meggyengült a kétharmad dübörgése?
Összességében tehát a kétharmados többség elvesztése óta négy esetben került sor arra, hogy a kormánypártok megkíséreljenek kétharmados törvényeket elfogadtatni a házzal. Az arány 50 százalék, a négyből kettőnél jártak sikerrel. Az egyik esetben egy távol maradó jobbikos képviselő juttatta kétharmadhoz a Fideszt, a másik esetben pedig az MSZP döntött úgy testületileg, hogy a rendvédelmi dolgozók béremelését is tartalmazó törvényjavaslatot megszavazza.
Az eddigi próbálkozásokból kiindulva egyértelműen látszik, hogy a kétharmados többség elvesztésével a kormánypártok úthengerszerű, egyeztetésektől és kompromisszumoktól mentes törvényalkotási modellje megtorpanni látszik. Az elvesztett kétharmad okozta egyeztetési- és kompromisszumkényszer kínzó lehet ugyan az eddigi, az ellenzéki javaslatokat, aggályokat szimplán figyelmen kívül hagyó kormánypárti politikusok számára, azonban jó hír az ország többségének.
