Mindenki számára elérhető már a 2015-2018-as konvergenciaprogram, amelyben a kormány ismerteti legfrissebb középtávú gazdasági kitekintését. Az elmúlt években leginkább azért voltak érdekesek a frissített előrejelzések, mert a Fidesz jobbára ezekkel együtt tálalta a különböző megszorító programokat, mint például a Széll Kálmán-tervet, vagy vázoltak fel olyan optimista jövőt, amely alapján most Magyarországnak 7 százalékos növekedést kellene produkálnia.
Az elmúlt másfél évben viszont sokat javult a gazdasági környezet, a növekedés meghaladja a 3 százalékot, a költségvetési hiány stabilan 3 százalék alatt van, az infláció pedig az olajárzuhanásnak és a rezsicsökkentésnek köszönhetően gyakorlatilag eltűnt ideiglenesen a gazdaságból. A háztartások helyzete is stabilizálódhat a devizahitelek kivezetésével, legalábbis egy részüké, mert a kormány várakozásaival szemben jóval kisebb mértékben csökkent a háztartások hitelállománya. A magyar gazdaság szerkezetileg azonban még koránt sincs olyan jó helyzetben, mint ahogy azt az aktuális számok mutatják.
Ha még össze is jön az éves 3 százalékos növekedés, valójában ez annyira torz újraelosztási szerkezet mellett valósul meg, hogy a társadalom egy jelentős hányada semmit sem fog érezni ebből, és a magyar régiók továbbra is az Unió legszegényebb régiói között maradnak.
Annyira azért nem áll jól a magyar gazdaság
Ahogyan egy néhány héttel ezelőtti részletesebb bejegyzésünkben is megírtuk, a magyar gazdaság szerkezetileg még koránt sincs olyan jó helyzetben, mint ahogy azt az aktuális számok mutatják. Éppen most értük el azt a pontot, ahol a gazdasági teljesítmény a válság kirobbanása előtt volt, a háztartások fogyasztási szintje pedig még jócskán alatta van - ez egyaránt betudható az adórendszer átalakításának, a devizahiteles válságnak és a rossz kilátások miatt kialakult óvatossági fogyasztói magatartásnak.
Az elmúlt másfél évben valóban sokat javult Magyarország gazdasági teljesítménye, ráadásul a kilátások sem olyan borúlátóak, mint néhány évvel ezelőtt. Az Unió intézményei és a nagyobb elemzői házak is stabilabb jövőképet festenek, mint néhány évvel ezelőtt - viszont, szemben a kormánnyal, a különböző kockázatokra is jobban felhívják a figyelmet.
Nem szabad elmenni amellett sem, hogy általános világgazdasági környezet is sokat javult az elmúlt években, és elmaradt a sokak által belebegtetett újabb összeomlás, ebből pedig a magyar gazdaság is profitált, révén, hogy kis nyitott gazdaságként könnyen begyűrűznek a gazdaságba a pozitív és negatív sokkok is. Fő kereskedelmi partnereink - mint például Németország - pedig szintén stabil gazdasági teljesítményt tudtak felmutatni, ez pedig kedvező hatással volt gazdaságunkra. Ahogy az uniós források lehívása is: a költségvetési ciklus végén a magyar kormánynak sikerült felgyorsítania a korábban akadozó uniós források lehívását, ezzel egyfajta mesterséges táptalajt teremtve a gazdasági növekedésnek.
A Fidesz 2010-es kormányra kerülése óta a magyar gazdasági növekedés körülbelül 6-7 százalékkal emelkedett, ami éves szinten másfél százaléknak felel meg, ez pedig nagyon szerénynek mondható - ráadásul ennek fele 2014-ben jött össze. Már csak azért is szerény teljesítmény, mert korábban Matolcsy György, Orbán Viktor jobbkeze még úgy gondolta, hogy a Fidesz gazdaságpolitikájának - például az adóátalakításoknak - köszönhetően 2015-ben már 7 százalékkal fog növekedni a gazdaság. A valóság viszont az, hogy 4 év alatt sikerült összehozni ezt a 7 százalékot, és ahhoz, hogy egy évben 7 százalékkal emelkedjen a magyar gazdaság teljesítménye, ahhoz nem kisebb csoda, hanem igazi tündérmese kellene (a rendszerváltás óta éves szinten még az 5 százalékot sem sikerült elérni).
Optimista jövőkép
Mivel a mindenkori magyar kormányok mindig nagyon optimistán gondoltak a jövőre, ezért most sem szabad elmenni amellett, hogy a 2015-18-as konvergenciaprogram is tartalmaz számos olyan elemet, amely egyaránt túlzott optimizmusra utal.
- Az NGM stábja szerint például a bruttó államadósság 2018-ra 69 százalékra csökkenhet, ami még az alacsony költségvetési hiány és a növekedési adatok miatt is szinte elképzelhetetlennek tűnhet. Az államadósság az elmúlt években sem úgy alakult, ahogyan azt a kormány szerette volna, lényegében csak egy statisztikai módszertan megváltozásának és a magánnyugdíj-pénztári vagyon államosításának köszönhetően csökkent, és minden év utolsó hónapjaiban trükközni kellett ahhoz, hogy ne sérüljön az uniós adósságszabály. Az sem véletlen, hogy az NGM kénytelen volt hozzányúlni a Matolcsy György által kitalált magyar adósságszabályhoz, különben 2016-ban 700 milliárdos megszorító csomagra lenne szükség ahhoz, hogy ez teljesüljön. Már a magyar adósságszabály kitalálása is vállalhatatlan volt, hiszen olyan tényezőknek kellett volna megfelelni, amely szembe megy a józan ésszel - az NGM-ben ezt 3 év után sikerült felismerni -, ez pedig jól mutatja, hogy a magyar kormány túl optimista az adósságráta csökkenésével kapcsolatban.
- A GDP-növekedést stabilan 3 százalék körülinek látja a kormány, ami abban az esetben megvalósulhat, ha a háztartások fogyasztási szintje valóban sokat fog javulni a következő években - az uniós források lehívásának üteme lassulni fog, az ideiglenes tényezők kifutnak, és más komponensnek kell garantálnia a 3 százalék körüli növekedési ütemet. Mint már korábban is írtuk, hogy a háztartások fogyasztási szintje több tényezőnek betudhatóan egyáltalán nem nőtt az elmúlt években - devizahiteles válság, adóátalakítások, gazdasági válság -, a jobb gazdasági környezet viszont garancia lehet arra, hogy az óvatossági megtakarítások helyett a háztartások többet fognak fogyasztani. Ehhez viszont az is kell, hogy a következő években ne pattanjon ki egy újabb gazdasági válság, és a kormány se tegyen vállalhatatlan lépéseket a gazdaságban.
- A kormány úgy számol, hogy 2018-ban a munkanélküliségi ráta 5,5 százalék lesz, tehát nem leszünk messze a munkanélküliség természetes rátájától. Véleményünk szerint ez csak és kizárólag úgy valósulhat meg, ha a kormány még inkább felpörgeti a közmunkaprogramot, növelve a közmunkások létszámát. A gazdasági növekedéssel párhuzamosan természetesen a versenyszférában is emelkedni fog a foglalkoztatottak száma. De az elmúlt évek tapasztalatai alapján ilyen ütemű növekedés szinte elképzelhetetlen, ezért is gondoljuk úgy, hogy a következő években is a közmunkaprogram lesz a meghatározó, még ha ez csak statisztikai szinten javít is az általános foglalkoztatási problémákon.
- A már általunk is többször említett ideiglenes hatások valóban kifutnak a következő években, az uniós források jóval alacsonyabbak lesznek 2016-ban (ennek jelentős hányada már az új költségvetési ciklushoz tartozik), és részben ennek betudhatóan a beruházási ráta is mérséklődhet. A Magyar Nemzeti Bank is úgy számol, hogy jelentősen csökkenhetnek jövőre az uniós források - ezzel együtt pedig az állami beruházok is - így a magyar gazdaság teljesítménye nagyban függ majd a versenyszférától és a háztartási szektortól.
(A minisztérium dekompozíciós ábrája is alátámasztja ezt: 2016-ban nem számolnak a beruházások növekedésével, így valóban szükséges a háztartások fogyasztásának növekedése ahhoz, hogy a jelenlegi gazdasági növekedés fenntartható legyen.)
Az EU-források szerepe
Mint már többször is írtuk, az uniós forrásoknak jelentős szerepe van a magyar gazdaság teljesítőképességében, mivel az újraelosztásnak haszonélvezői vagyunk. Ez azt jelenti, hogy jóval több pénzt kapunk vissza az Uniótól, mint amennyit a közös kasszába befizetünk. Tetszik, vagy sem, az elmúlt másfél évben a magyar gazdaság azért tudott felülkerekedni a válságon, mert jelentősen felgyorsult az uniós források lehívása, ezzel együtt pedig az állami beruházások szerepe is megnőtt. A magyar kormánynak már csak azért is érdekében állt felgyorsítani az uniós pénzek lehívását, mert a ciklus lezárásával rengeteg pénz bennragadt volna, a rossz ütemezés pedig már korábban is sok problémát okozott.
EU-támogatások 1990-2013 – Forrás: NFÜ
A 2014-2020-as költségvetési ciklusban is fontos szerepe lesz ezeknek az uniós pénzeknek, így a magyar gazdaság teljesítményét is nagyban befolyásolja majd, hogy az uniós pénzekből származó fejlesztéseket milyen hatékonysággal sikerül megvalósítani. Az NGM úgy számol, hogy jövőre a GDP 3 százalékát tudjuk lehívni, az MNB azonban ennél jóval pesszimistább, mivel az új pályázatokat csak most kezdik majd kiírni, emiatt pedig a kifizetések tolódhatnak 2016-ban. Várhatóan majd 2017-2018-ban pörög fel ismét az uniós források lehívása, amit bizonyára a kormány is szorgalmazni fog, hiszen 2018-ban ismét választások lesznek.
És ami a számok mögött van...
Ha a számok mögé tekintünk, akkor láthatjuk, hogy hiába a jobb adatok, ha az aránytalan újraelosztás miatt (az adórendszer átalakítása miatt például jelentős pénzeket csoportosítottak át az alsó jövedelem decilisekből a felsőbe) tovább nőtt a szegények száma Magyarországon. Régiós szinten pedig kár is összehasonlítani a GDP-adatokat, amikor a magyar régiók az EU-ban a legszegényebbek közé tartoznak, Bulgáriával és Romániával versenyezve.
Tehát kormányzati szinten lehet azzal kérkedni, hogy dübörög a magyar gazdaság, vagy száguld a magyar fregatt, valójában hatalmas lemaradásban vagyunk, és a következő években tovább nőhet ez a lemaradás a régió országaihoz képest, abban az esetben, ha nem sikerül hatékonyan felhasználni az uniós forrásokat. Jelenleg nem arról kell beszélni, hogyan tudunk felzárkózni az uniós átlaghoz, hanem arról, hogy hogyan ne maradjunk le a régiós átlagtól. Mert ha még össze is jön az éves 3 százalékos növekedés, valójában az annyira rossz szerkezet mentén valósul meg, hogy a társadalom egy jelentős hányada semmit sem fog érezni ebből, és a magyar régiók továbbra is az Unió legszegényebb régiói között maradnak.
