Mostanság minden a bevándorlásról szól, s ez leginkább a kormány csúcsrajáratott gyűlöletkampányának eredménye. A demagóg, az emberi lélek legalantasabb ösztöneire ható üzenetek között alig esik szó a szerencsétlen, démonizált menekültek kezelésének ügyéről, a menekültkérdés megoldási javaslatairól. Pedig van, ahol nem a gyűlöletkeltésben merül ki a kérdés kezelése. Bár a bevándorlás ügye tagállami hatáskör, a megnövekedett feszültségre válaszul az Európai Bizottság számokba öntötte a korábbi javaslatát menekültügyben.
Egyelőre úgy tűnik azonban, hogy a magyar kormány még megfontolni sem akarja az EB ajánlásait, inkább vadabbnál vadabb plakátokkal árasztják el az országot. A bevándorlóellenes nemzeti konzultációra egymilliárdot dobtunk ki az ablakon, ez az összeget még 381 millióval fog emelkedni, hála a kormány új plakátkampányának. A magyar állam menekültügyre egyébként 2015-ben összesen 481 milliót költ, tehát mindössze harmadannyit, mint amennyiért most a kormány uszításba kezd.
Természetesen nyugodtan lehet vitatkozni az EB javaslatával, azonban zsigerből elutasítani Magyarország részéről több mint balgaság: míg 2013-ban 18 ezer 900, addig 2014-ben már 42 ezer 777 menedékjogi kérelemmel kellett hazánknak foglalkoznia. Az EU javaslata és a tavalyi számok alapján ez a szám a negyedére csökkenne, 11 ezer 200 lenne. Nem mellékes, hogy Kósa Lajos állítása ellenére a határvédelemre, a menekültügyre fordított kiadások jelentős részét az EU állja, és hogy a menedékkérők nagyon nagy százalékban szinte rögtön tovább is állnak Európa nyugati országaiba. A kvótarendszerrel tehát rá lennének kényszerítve olyan országok is arra, hogy besegítsenek, amelyeknek pusztán földrajzi adottságuk miatt jóval kevesebb menedékkérelemmel kell foglalkozniuk. Mindezek ellenére Orbán egyszerűen csak őrült ötletnek nevezte az egészet, a kormánypropaganda pedig uszításba kezdett.
Forrás: TASZ
Ki a menedékkérő, és miben különbözik a menekülttől és a bevándorlótól?
Fontos az elején tisztázni, hogy a menedékkérők számának drasztikus növekedésétől még nem nőtt ugyanilyen arányban a befogadottak aránya is. A menedékkérők nem minősültnek kapásból menekültnek, erről a menekültügyi hatóságok döntenek, amelyek visszaküldhetik a menedékkérőt a származási országába, amennyiben nincs kitéve üldöztetésnek. Ezért a Magyarországot érintő menedékkérelmek számának növekedése önmagában semmit nem mond, semmit nem bizonyít, főleg nem azt, hogy annyi menekültstátuszt kapott személy lenne hazánkban, amennyien ezt kérvényezték.
Mi is ez a kvótarendszer?
Az április 19-i földközi-tengeri, több száz észak-afrikai menekült halálát követelő katasztrófa rádöbbentette Európát arra, hogy megoldást kell találnia a menekültkérdés ügyében. Az Európai Bizottság most az találta ki, hogy mindegyik tagállam, gazdasági erejéhez mérten vegye ki a részét a menekültek elhelyezésében. A szolidaritásra épülő kvótarendszer főleg Magyarország szempontjából nagyon jó ötletnek tűnik, ugyanis idáig pont az Unió határán lévő tagországoknak kellett komolyan szembenéznie a menekültkérdéssel, amely óriási leterheltséget okozott a kérelmek elbírálását végző testületeknél.
Ha az EU-s kormányokat összefogó Tanács is rábólint, már idén életbe léphetne egy új elosztó mechanizmus, egyelőre ideiglenesen, 2015 végéig pedig megterveznének egy rendszert, amely automatikusan elosztaná az Európai Unióba érkező „egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló menedékkérőket”. Veszély a javaslatban egyedül ott van a magyar érdekek szempontjából, hogy egy olyan gumikifejezést használ az EU, amely jelenthet menedékkérőt, de jelenthet menekültet is. A szöveg kontextusa alapján azonban feltételezhető, hogy menedékkérőkről van szó. A dokumentum szerint minden tagállamnak kötelező lenne részt vennie, kivéve Nagy-Britanniát, Írországot és Dániát, amelyek az EU-s alapszerződés korábbi felülvizsgálatánál feltételül szabták, hogy dönthessenek a bel- és igazságügyi együttműködés új elemeiben való részvételükről.
1134 menedékkérelem elbírálását kellene átvennünk a déli országoktól
A megoldást egyelőre a földközi-tengeri menekültáradatra vázolta fel a Bizottság, ahol összesen 60 ezer, háborús övezetből menekülő, Európába érkező ember áthelyezéséről és áttelepítéséről van szó. Ezek a terror elől menekülő szíriai, jordániai, török, líbiai és eritreai menedékkérők, nem tévesztendők össze a Magyarország keleti határaihoz, többségében Koszovóból érkező, a jobb élet reményében nyugatra vándoroltakkal.
Kövér László nemrég tehát félig-meddig joggal nevezte „csalinak” a rendszert, ám ha átgondoljuk, hogy 60 ezer fő esetén 1134 menekültkérelemmel kell foglalkoznia Magyarországnak, akkor a jelenlegi kvóta alapján (ami még valóban változhat) hipotetikusan 360 ezer emberig, vagyis az EU-ba érkező összes menedékkérelem számáig bővülhet ez a szám. Ennek elosztása esetén hatszor annyi, azaz maximum 6804 menedékkérő ügyével kellene számolna hazánknak. Őket pedig nem befogadni kellene, mindössze elbírálni a kérelmüket. Jelenleg azonban 1134 menedékkérő ügyéről van szó. Hogy ez sok, vagy kevés, lehet rajta vitatkozni, de érdemes idevenni Magyarország valóban egyik legnagyobb problémáját: a tömeges elvándorlást.
Inkább az elvándorlással kéne foglalkozni!
Tavaly minimum 31 ezer 500 magyar állampolgár távozott legalább egy évre külföldre, majdnem másfélszer annyi, mint egy évvel korábban, és csaknem hat és félszer annyi, mint 2009-ben. Ráadásul a kivándorolni szándékozók aránya jelenleg sokkal magasabb, mint eddig valaha volt. Mint látjuk, egyáltalán nem lenne baj, ha a tömeges kivándorlást valamilyen szinten enyhítené a Magyarország felé jövő bevándorlás. Természetesen az hatalmas kihívást jelentene, hogy egy (valószínűleg) képzetlen menekültet beleintegráljuk a magyar társadalomba, minél kevesebb súrlódás nélkül. A kormány azonban meg sem próbál stratégiát alkotni a kérdésben, inkább a zsigeri gyűlöletkeltés fegyverét veszi elő, az arra egyébként fogékony rétegek szellemi táplálékául.
A bevándorló ellenes nemzeti konzultációra egymilliárdot dobtunk ki az ablakon, ez az összeg még 381 millióval fog emelkedni, hála a kormány új plakátkampányának. Kell is népszerűsíteni a bevándorlók elleni gyűlöletkeltést, ugyanis idáig mindösszesen csak 300 ezren küldték vissza a nemzeti konzultációs levelet. Mivel igen kellemetlen bukta érik, ezért a kormány már online is lehetővé tette a konzultációt, amelyet ráadásul többször is meg lehet tenni, kedvünkszerint. (Ha most lehet online módon konzultálni, akkor minek dobtunk ki egy milliárdot az ablakon?)
Még kényelmetlenebb dolog:menekültügyre 2015-ben a költségvetés szerint saját forrásból 481 millió forintot költ az állam. Közel háromszor annyi pénzből uszítunk, mint amennyit a probléma megoldására költünk. Úgy egyébként pedig Kósa állításával ellentétben, hogy az EU lényegében semmivel sem támogat minket menekültügyben, a csúnya Európai Unió igenis komoly összeget ad nekünk a menekültkérdés rendezésére, lényegében hétszer annyi pénzt ad nekünk, mint amennyit mi költünk, mintegy 3,5 milliárdot.
Kellenek bevándorlók, de csak ésszel!
Mivel Európa egyre inkább csak öregszik, ezért egyértelmű, hogy az európai gazdaság versenyképességének megőrzéséhez egyszerűen szükség van bizonyos számú bevándorlóra. Ahogy azonban a Mandiner.hu is írta, az nem állapot, hogy a Földközi-tengeren, illetve a schengeni határon keresztül tízezrével érkeznek az emberek, leterhelve ezzel egyes tranzit- és célországok (így például Magyarország, Bulgária, Németország és Olaszország) menekültügyi szerveit. Ebben segítene az EU-s kvótarendszer, amit azonban az Orbán-kormány zsigerből elutasít, teljesen érthetetlen módon, mivel a kvótarendszer nélkül jelenleg rosszabbul járunk.
A leginkább hangoztatott vád szerint Európa értékei veszélybe kerülhetnek a betelepülésekkel. Ez azonban csak akkor igaz, ha Európa (és Magyarország) nem tud felkészülni hatékony oktatási-, kulturális-, és szociálpolitikával. Egyértelműen szükséges egyfajta hatékony integrációs politika létrehozása, hogy a betelepülők különféle súrlódások nélkül beolvadjanak a többségi társadalomba, amelynek egy elemét jelentené a kvótarendszer bevezetése. Ez szolidaritásra kényszerítené az EU-tagállamok döntő többségét.
