A magyar egészségügy és oktatási rendszer az elmúlt 25 évben sem tartozott az európai élvonalba, azonban az elmúlt 5 év felelőtlen gazdasági intézkedéseinek köszönhetően a helyzet még tovább romlott. Mind az állami egészségügyi, mind a hazai oktatási rendszer súlyos gondokkal küzd, és a negatív trend vesztesei egyértelműen az alacsony jövedelemmel rendelkező háztartások, amelyek egyszerűen nem tudják megfizetni a drága privát egészségügyi szolgáltatásokat, vagy éppenséggel a felsőoktatásban általánossá váló tandíjat.
Bár a Fidesz is felismerte, hogy valamit tennie kell annak érdekében, hogy a nagy ellátórendszerek ne omoljanak össze, mégis kevés költségvetési forrást fordítottak arra, hogy legalább a tanárok, az orvosok és az ápolók bérét egy kicsit is egészségesebb szintre emeljék. Nem véletlen, hogy mindenkinek elfogyott a türelme, és legjobbjaink távoznak nyugatra a tisztes megélhetés reményében.
Cikkünkben az egészségügyben tapasztalható tarthatatlan állapotok vizsgáljuk meg, középpontba állítva, hogy az állam mennyire kevés pénzt költ a nagy ellátórendszerekre.
A megszorító intézkedések az egészségügyet és oktatást is érintették
Igazságtalanok lennénk, ha csak a Fideszt vádolnánk azzal, hogy ennyire leromlott a hazai egészségügy és oktatás színvonala, hiszen a rendszerváltás óta az aktuális kormánypártok - aktívan vagy passzívan - mindent megtettek azért, hogy a helyzet idáig fajuljon. Tervezés és koncepció nélküli költekezések, már ha éppen volt pénz a fontos ellátórendszerek minőségének javítására. A központi költségvetés forrásaiból inkább költöttek grandiózus beruházásokra (például a teljesen felesleges és üresen kongó M6-os autópálya, vagy éppen az elmúlt évek stadionépítéseire), mint a tudásalapú társadalom megalapozásához és a magas hozzáadott értékű szektorok fejlődéséhez szükséges oktatásra, valamint a nemzet ütőereként szolgáló egészségügyre.
Még rosszabb a helyzet, ha megvizsgáljuk az elmúlt 10 év különböző megszorító programjait, hiszen ezekből jól látható, hogy a költségvetési kiigazítások az egészségügyi ellátórendszert és az oktatási rendszer különböző pilléreit is érintették.
Súlyos gondok az egészségügyben
Aki járt már állami rendelőben vagy kórházban, tudhatja, mennyire súlyos válságban van a magyar egészségügyi ellátó rendszer. Egyre kevesebb az orvos és az ápoló, áldatlan állapotok, hiányos eszközpark, és egyes vizsgálatokhoz több hónapot is várni kell, mire sorra kerül az ember. De nem csak a pénz kevés, a megbecsülés is hiányzik, így nem véletlen, hogy lassan már azok is megpróbálják elhagyni az országot, akik évekig, vagy akár évtizedekig kitartottak.
Fénykorát éli a hálapénz annak ellenére is, hogy a Fidesz próbálkozott olyan intézkedésekkel, amelyek visszaszoríthatnák a hálapénzt a rendszerben. Volt némi béremelés, de azt már évekkel ezelőtt meg kellett volna lépni, ráadásul jóval nagyobb mértékben. Összehasonlítva a nyugati bérekkel, egy magyarországi szakorvos még így is töredékét keresi meg annak, mint a nyugat-európai orvosi bérszínvonal. Ami még aggasztóbb, hogy az egészségügyi rendszerben tapasztalható bruttó átlagbér nem éri el a nemzetgazdasági átlagot sem.
Csak a magas jövedelemmel rendelkezők férnek hozzá a megfelelő ellátáshoz
Ilyen körülmények között nem véletlen, hogy Magyarországon egyre inkább csak a magasabb jövedelemmel rendelkező háztartások azok, amelyek probléma nélkül hozzáférnek megfelelő színvonalú egészségügyi ellátáshoz, mert rendelkeznek akkora jövedelemmel, hogy magánpraxisba menjenek, vagy éppen hálapénz révén lerövidítsék a várakozási időt.
Miközben 2005-ben még az legmagasabb jövedelemmel rendelkező kvintilis közel 15 százalékánál volt tapasztalható, hogy valamilyen gond felmerült az egészségügyi szolgáltatások igénybevétele során, 2013-ra ez az arány 3 százalékra süllyedt, amellyel még az uniós átlagot (4,3 százalék) is sikerül megelőzni. Ezzel szemben a legszegényebb 20 százaléknál 2006 óta alig változott a helyzet, sőt, 2011 óta folyamatosan romlott: miközben 2010-ben még a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkező háztartások 11,4 százaléka nem tudott hozzáférni a megfelelő ellátáshoz, 2013-ban ez az arány már 14,3 százalék volt, ami rosszabb, mint az uniós átlag (10,3 százalék).
Ennek igen egyszerű magyarázata:
- Egyre több orvos és ápoló hagyja el az országot, emiatt egyre nagyobbak a sorok az állami rendszerben.
- Az elmúlt 10 évben a magánpraxisok egyre népszerűbbé váltak, akik pedig megfelelő jövedelemmel rendelkeznek, inkább fizetnek az ellátásért, mintsem hónapokat várjanak.
- Az 2011-es adóreform után olyan jövedelemtranszfer volt megfigyelhető, amely a magasabb jövedelemmel rendelkező háztartásoknak kedvezett, így számukra egyre megfizethetőbbé vált a drága magán egészségügyi rendszer, miközben a szegényebb háztartások egyszerűen nem tudnak hozzáférni ehhez.
Az állami egészségügyi rendszer hanyatlásának vesztesei tehát egyértelműen a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkező háztartások. A negatív trendhez ráadásul az állam tehetetlensége is hozzájárult, igaz ez a jobb és baloldali kormánypártokra egyértelműen. 2003 óta a központi költségvetés GDP-arányos hozzájárulása folyamatosan csökkent: miközben 2003-ban még GDP-arányosan 5,85 százalékot költöttük az egészségügyi ellátórendszerre, addig 2012-ben csupán 4,78 százalékot. És ez még azzal sem magyarázható, hogy mindeközben a GDP jelentősen emelkedett hazánkban, mert jól tudjuk, hogy 2012-ben a 2007-es szint alatt volt, és csak mostanra sikerült beérnünk a válság előtti gazdasági teljesítményt.
Jól mutatja ezt, hogy mind euró/fő, mind pedig vásárlóerős paritásban mérve gyakorlatilag ugyanott vagyunk, mind 10 évvel ezelőtt. Ezzel szemben a magánszektorban szignifikáns emelkedés volt megfigyelhető, tehát egyre több pénz áramlott a nem állami szolgáltatások területére.
Alig van már pénz az egészségügyben
Összességében az adatok jól mutatják, hogy az elmúlt 10 évben nemhogy több pénz nem került az állami egészségügyi ellátó rendszerbe, még a korábbi szintet sem sikerült tartani, így nem véletlen, hogy egyre nagyobb a feszültség. Ennek vesztesei pedig azok a háztartások, amelyek képtelenek megfizetni a drága privát szolgáltatásokat.
(Cikkünk második részében az oktatási rendszerben tapasztalható szűkös finanszírozási kereteket vizsgáljuk meg. A teljes elemzés elérhető honlapunkon.)
