Az Orbán-kormány egyik nagy szimbolikus ígérete volt a határon túliak választójogának megadása, amelyet végül a kétharmados többséggel volt képes megadni. A választójog megadásával pedig sok határon túli honfitársunknál szerzett egy jó pontot a Fidesz, azonban az új választási mechanizmusból kimaradt egy „apróság”: a választójog egyenlősége, ami megköveteli, hogy a választók azonos feltételekkel, azonos módon voksolhassanak. Ezen a bökkenőn persze könnyen túlteszi magát a Fidesz mindaddig, amíg olyanokat érint hátrányosan a szabályozás, akik valószínűleg amúgy sem rájuk szavaznának.
Bár a nagy számú határon túli magyarsággal kibővült a választásra jogosultak tábora, egy nem elhanyagolható számú csoportnak jelentősen több nehézséggel kell megküzdenie, ha ezen alapjogát gyakorolni szeretné. Míg a szomszédos országokban élő határon túli magyarok postán feladhatják szavazatukat, azok a külföldön élő magyarok, akik továbbra is magyarországi lakóhelyre vannak bejegyezve, sok esetben olyan akadályokkal kell szembesülniük, hogy sokan közülük nem is tudnak, és valószínű nem is fognak elmenni szavazni.
Kiviláglik, hogy a feltehetőleg Fidesznek kedvező szavazatot leadó határon túliak szavazati jogukat olajozottabban gyakorolhatják. Azok a kivándorolt magyarok pedig, akik nem csekély részben a 2010-ben megalakuló NER-ből menekültek költöztek el külföldre, sokkal macerásabban juthatnak el a szavazófülkéig. Persze ennek nyilván semmi köze ahhoz, hogy az ő szavazatuk valószínesíthetően kormány-kritikusabb lenne, és bürokratikus nehezítések csak újabb érvként szolgálnak a fülkétől való távolmaradásra.
A határon túliak
A határon túli magyarok az új, kedvező állampolgársági szabályoknak megfelelően megszerezhetik a magyar állampolgárságot 2010-től. Mivel nekik nincs állandó magyarországi lakcímük, egyéni választókerületi jelöltekre nem szavazhatnak, csak az országos listára. A választási névjegyzékbe való regisztráció után azonban kipostázzák nekik a szavazólapot, amelyet aztán az általuk választott időpontban, szintén postán visszaküldhetnek, ezzel le is adva voksukat. Ez pedig nem csupán a választási csalás lehetőségének tárházát nyitja meg, de egyben durván csorbítja a szavazatok egyenlőségének elvét is.
A kettős állampolgárok szavazatai
A külföldre költözöttek
Azok a tartósan külföldön élő magyarok pedig (értsd: nyugatra távozott gazdasági menekültek), akik továbbra is rendelkeznek magyarországi lakcímmel, regisztrálni csakugyan tudnak levélben vagy elektronikusan is (a valasztas.hu-n „Külképviseleti névjegyzékbe vételhez kapcsolódó kérelem” linknél tudják felvetetni magukat a külképviseleti névjegyzékbe), maga a szavazás viszont személyesen kell, hogy történjen, „el kell battyogni” az illetékes külképviseletre, amely akár több száz kilométer távolságra is lehet.
A London-Glasgow távolság a maga 645 kilométerével például 6 óra autóval, összesen majd ötvenezer forintba kerül egy Nagy-Britanniában élő magyarnak. Indokolatlan és érthetetlen megkülönböztetése ez a magyar állampolgároknak. Az online regisztrációval kapcsolatban merültek fel nehézségek, többeknek formai hibákra hivatkozva utasították el jelentkezésüket, miután a beazonosítás már sikeres volt – a külföldön élő magyar állampolgároknak úgy tűnik, minden apró bürokratikus részlet inkább arra szolgál, hogy elvegye a kedvét a szavazástól.
Külképviseleti szavazatok
Na de, mi ezzel a baj?
Az egész történetben a választójog-egyenlőtlen érvényesülésének két kifogásolható területe lelhető fel. Egyrészt a határon túliak csak az országos listára szavazhatnak, miközben a magyarországi lakóhellyel rendelkezőknek két szavazata van, nekik pedig csak egy.
Azonban ennél is sokkal durvább egyenlőtlenséget hozott létre a Fidesz a külhoni magyarok szavazati feltételei és a külföldre költözött magyarok szavazati feltétele között. Képzeljük el a határon túliaknál, ha nekik szintén egy adott helyre kellene utazniuk a szavazáshoz. Mondjuk a Horgoson élő magyaroknak Belgrádba, vagy a székelyeknek Bukarestbe, mert csupán ott van magyar külképviselet. Elég értelmetlenül hangzik, ugye? Semmi nem indokolja a két szavazó csoport közötti megkülönböztetést.
Elemzők szerint a külföldi magyarok szavazatai összességében sem jelentenek többet 1-2 mandátumnál. Nehéz belátni tehát, hogy az itthoni lakcímmel rendelkező külföldön élő választópolgároknak miért kell így megnehezíteni a szavazását, amikor nyugodtan szavazhatnának a Magyarországon lakcímmel nem rendelkezőkhöz hasonlóan.
Persze tudjuk az okot. Míg a határon túl frissen állampolgárságot szerzettek túlnyomó többsége a Fideszre szavazna, ez a kivándoroltakra egyáltalán nem igaz. Mindez a választási szabályokkal való durva, az ellenzéket sújtó játék.
Miért maradhatott mégis ez a rendszer?
Ami azt a problémát illeti, hogy a magyarországi lakhellyel rendelkezőknek kettő, a határon túli, magyarországi lakhellyel nem rendelkezőknek pedig csupán egy szavazata van, az Alkotmánybíróság nem állapíthat meg alkotmányellenességet, mivel az Alaptörvény lehetőséget kínál az egyenlő választójogtól való eltérésre: az Alaptörvény rendelkezése szerint sarkalatos törvény a választójogot vagy annak teljességét, magyarországi lakóhelyhez kötheti.
A másik kérdésben, amely a külföldre költözött, magyar lakcímmel még rendelkező magyarokat diszkriminálja, a releváns bírói fórumokon sorra buknak meg az ügyben tett panaszok vagy benyújtott kérelmek. Az Alkotmánybíróság (amelyet már szintén teljesen megszállt a Fidesz), nem meglepő módon meglehetősen passzív a témában. A mai napig nem született döntés például egy 2013-ban benyújtott indítványról, amely a kérdéses intézkedést kifogásolja. A tavalyi választási időszakban is volt ugyan egy alkotmányjogi panasz, amelyet az Alkotmánybíróság azon melegében visszautasított.
A strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága az eltérő szavazási módban rámutat a megkülönböztetésre, de az szerinte objektív és ésszerű igazoláson alapul, vagyis a választási jog egyenlősége sem sérül. Három igazoló okot sorolt fel a döntés:
- a jogalkotó olyan módon szervezheti meg a választásokat, amelyet racionálisnak talál
- egy külföldön élő választópolgár bizonyos időt az országban tölt, és úgy szervezheti az életét, hogy a szavazás napján otthon legyen (!), vagy elutazzon egy nagykövetségre, vagy konzulátusra szavazni
- a rendelkezés valójában nem hozza kedvezőbb helyzetbe a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező választópolgárokat, mivel nekik egyébként csak egy szavaztuk van, míg másoknak kettő.
A kérdés csupán annyi, hogy mitől racionális az, hogy egy alapvető állampolgári jog lakóhelytől függően különböző mértékű nehézségek leküzdésével gyakorolható, és miért pont azokkal kell kiszúrni, akik adminisztratív értelemben (állandó lakcím) szorosabb a kötődésük Magyarországhoz?
Az pedig, hogy a rendelkezés nem hozza kedvezőbb helyzetbe a magyarországi lakóhellyel nem rendelkezőket, teljesen ellentétes a Bíróság korábbi döntéseiben kifejtettekkel. Egy korábbi döntésben ugyanis még arról volt szó, hogy az állam jogosan korlátozhatta a külföldön élő állampolgárok szavazatának befolyását, majd egy másikban pedig lehetővé teszik a postai szavazás lehetőségét, mint eljárási előnyt (!) a külföldön lakó állampolgároknak, ami az országban állandó lakóhellyel rendelkezők számára egyébként akárhogy is nézzük, hátrány.
