Tényleg senki nem állíthatja, hogy nem szóltak neki: a Fidesz nem szereti a piacot, és ahol lehet, fel is számolná. Mint ellenzéki párt is folyamatosan a privatizáció ellen hőbörgött és államosítást ígért. Mostanra egyértelmű, ahol csak lehet, meg is lépi. Arról azonban már nem szólt a fáma, hogy mindez mivel jár: egész gazdasági szektorok szétverése, majd a jogszabályi környezet átalakításával meghatározott gazdasági érdekkörök helyzetbe hozása, más szereplők kiszorítása a piacról.
Az Orbán-kormány általában ezt a lépést azzal indokolja, hogy a külföldi multik kiviszik az országból a profitot. Az üdülési csekkek piacáról ezt aztán végképp nem lehet elmondani, hiszen egy félig állami kézben lévő alapítvány bonyolította a csekkek kibocsátását. A kormány tőlük adta a bankok kezébe a megújult, plasztik kártyák kibocsátói jogát, ezzel párhuzamosan helyzetbe hozva a hazai bankrendszer legnagyobbikát, a Csányi Sándor vezette OTP-t.
Most azonban egyre valószínűbb, hogy az EU nem tűri ölbe tett kézzel, hogy a hatályos rendelkezéseket felrúgva, versenykorlátozó módon vezette be Magyarország a SZÉP-kártyát - az ügy már az Európai Bíróságon van, és ha végül elmarasztaló döntés születik, Magyarországnak meg kell nyitnia a piacát a többi esetleges szolgáltató előtt is - ezzel pedig elméletileg megtörhet az OTP egyeduralma.
Forrás: www.nb1.hu
Cafeteria-rendszer Magyarországon: az alapok
A magyar cafeteria-rendszer alapjai a rendszerváltás utáni években, egészen pontosan 1996-ban kezdődtek. Ekkor vezette be ugyanis a MOL Nyrt. a cafeteriát Magyarországon. A béren kívüli juttatási rendszer leginnovatívabb eleme akkor az volt, hogy ezzel egy bizonyos termék- és szolgáltatáspalettán belüli választás szabadságát adta munkavállalói kezébe.
Azóta számos munkaadó választja a béren kívüli juttatásokat a munkavállalók motiváció-növelésének egyik eszközeként, amelynek adó- és járulékterhei jellemzően jóval kedvezőbbek a a munkaadók számára, mintha egyszerűen fizetésemelést adnának. A rendszer hátránya ugyanakkor, hogy a papíralapú vagy elektronikus juttatást a munkavállaló csak meghatározott termékekre vagy szolgáltatásokra használhatja fel, illetve a juttatás összege nem számít bele a nyugdíj és a táppénz alapjába sem.
Üdülési csekkből SZÉP-kártya: OTP-re szabott piac
A kormány 2011. március 30-ai ülésén fogadta el a Széchenyi Pihenő Kártya kibocsátásáról és felhasználásáról szóló rendeletet. Az új cafeteria-elemet a munkáltatók évi 300 ezer forint értékben adhatják a munkavállalóknak. A Széchenyi Pihenő Kártyával (SZÉP-kártya) szálláshely-szolgáltatással együttesen vehetők igénybe azok a szolgáltatások, amelyek a pihenést, valamint az egészség védelmét és megerősítését szolgálják. SZÉP-kártyát, az erősen korlátozó szabályozási feltételek miatt, ténylegesen csak három bankcsoport (OTP, MKB és K&H) bocsáthat ki.
Míg 2011. december 31-ig a vállalkozások aránylag széles körének lehetősége volt arra, hogy béren kívüli juttatás nyújtására alkalmas elektronikus vagy papíralapú eszközöket bocsássanak ki, 2012. január 1-jétől azonban a vendéglátó-ipari szolgáltatás igénybevétele csak SZÉP-kártya felhasználása esetén minősül béren kívüli juttatásnak, ez pedig korántsem mindegy az adózás tekintetében. Ezzel az eszközzel szorította ki a kormány a többi, béren kívüli juttatással foglalkozó, SZÉP-kártya kiadására nem jogosult szereplőt a piacról.
Az egyes adótörvények módosításával 2012 januárjától tehát az úgynevezett béren kívüli juttatások piacának újraszabályozásával a (cafeteria) piac újrafelosztására is lehetősége lett az államnak. Az pedig egy rendeletben a SZÉP-kártyák legyártását és menedzsmentjét az állami alapítvány helyett a bankokra bízta, a teljes forgalom 1,5 százalékért cserébe -, ami az összes juttatás összevonása esetén irdatlan pénz.
A kormány azt azonban nem bízta a véletlenre, hogy ki legyen az a szerencsés, akit szinte tisztességtelen piaci előnnyel magajándékoz a nemzeti cafeteria létrehozásával. A Széchenyi Pihenő Kártya kibocsátását szabályozó rendeletben a szükséges feltételek (egy legalább ötéves biztosító pénztárnak kell lennie, kell rendelkeznie ügyfélközponttal minden 35 ezer lakosnál nagyobb településen; már legalább 100 ezer kártyát bocsátott ki; legalább két éve benne van az elektronikus utalványkártya-bizniszben is.) meghatározása során, az OTP Bank lebegett a jogalkotó szeme előtt.
De hát ott van másik két bank, akkor miért csak az OTP-re gondolunk? Na, itt jön a képbe a versenyelőny.
Az OTP régóta jelen van a magyar piacon, 2008-ban kezdte az elektronikus utalványkibocsátást, amikor itthon még szinte mindenhol az utalványos megoldást használták, aközben az OTP már elektronikus utalványkártya-rendszerrel is rendelkezett. Nem csoda, hogy ekkora részt tudott kanyarítani magának a frissen létrejött piacról, amelynek a pályázati indikátorait mintha csak a hazai bankrendszerre írták volna. Micsoda véletlenek!
Szabályos ez? Mi már akkor mondtuk, hogy nem éppen:
Nem teljesen tűnik euró-konformnak egy pályázati kiírást úgy megfogalmazni, hogy az a szűk indulási feltételekből fakadóan csupán egy meghatározott szűk kör tud megfelelni, mert ez egyrészt ütközik a versenyjogi szabályozásokkal, másrészt felvetheti annak gyanúját, hogy az állam képviselői az érintett vállalat képviselőivel együtt pénzügyi visszaélést akarnak megvalósítani.
Az OTP nem is tétlenkedett sokat, elfoglalta a kormány által legyalult piacot. Szó szerint legyalult, ugyanis a korábban 2,5 milliós munkavállaló kör által használt rendszert leállítva egy újat hozott létre olyan feltételekkel, hogy annak kezdetekben csak az OTP tudott megfelelni. Így lehet az, hogy a kedvezményes béren kívüli juttatások elektronikussá váló piacán mára szinte egyeduralkodó lett Csányi Sándor bankja. Az más kérdés, hogy az átalakítások miatt mára csupán kevesebb mint 1,2 millióan vannak a piacon, ebből 810 ezren az OTP-nél.
A SZÉP-kártyákról egyébként 72,8 milliárdot költöttek el a munkavállalók 2014-ben a programban mára résztvevő 3 banknál (OTP, K&H, MKB), amelyek közül az OTP jár a legjobban, hiszen a munkáltatók tavaly összesen 57 milliárd forintot utaltak a 810 ezer kártyára, míg a munkavállalók 55 milliárdot használtak fel. Ez 11, illetve 8 százalékos bővülés 2013-hoz képest, hát még a piac újraosztása előtti időkhöz viszonyítva...
Várható volt, hogy beint Brüsszel
Nem kell tehát csodálkozni, hogy ez előbb-utóbb szemet szúr az Európai Uniónak is. Az Európai Bizottság 2011-ben még csak kérte a kormányt a változtatásra, aztán 2012-ben megkezdte a vizsgálatot a kormány képére formált, illetve bizonyos üzleti köröket előnyhöz juttató cafeteria.rendszer kialakításának ügyében. Azt már 2012-ben is tudták a Nemzetgazdasági Minisztériumnál, hogy ha nem változtatnak a rendszeren, akkor az nem fog megfelelni az EU-s (így ránk is kötelező érvényű) követelményrendszernek, amelyek egyébként a szabad piacot, azon keresztül pedig a fogyasztót védik. Az Orbán-kormány versenykorlátozó intézkedéseivel ugyanis versenyelőnyhöz juttathatott bizonyos szereplőket, így aztán a piac kialakításában, s így persze a profit terelésében is jelentős szerepe lehetett.
Miután sok-sok levélváltás, számos szakmai testület és az Európai Bizottság kritikái után sem volt hajlandó a kormány a testület szerint jogsértő elemeket (a testület szerint a szabályozás sérti a letelepedés és szolgáltatásnyújtás szabadságának uniós elvét) kivenni a cafeteria-rendszerből, végül kötelezettségszegési eljárás indult Magyarország (a magyar kormány) ellen. Miután ennek ellenére a kormány megmakacsolva magát, nem volt hajlandó engedni, az ügy az Európai Bíróságon kötött ki.
A bizottság álláspontja szerint a monopólium és a kibocsátók körének korlátozása indokolatlanul korlátozza az Unió belső piacán a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságát, ezzel pedig a napokban nyilvánosságra került főtanácsnoki indítvány is egyetért, és a legtöbb esetben bizony az indítvánnyal hasonló véleményre szokott jutni az Európai Bíróság is. A kormány tehát úgy néz ki, bebukja monopolizált piacát.
Az indítványban megfogalmazott legfőbb kritikák:
- A magyar jogi szabályozás az uniós letelepedési irányelv által elismert szabadság jogellenes korlátozását jelenti az, hogy a külföldi vállalkozások fióktelepei nem bocsáthatnak ki SZÉP-kártyát. A vonatkozó EU-s irányelv ugyanis kifejezetten tiltja a szolgáltató elsődleges vagy másodlagos telephely közti választásának szabadságára vonatkozó korlátozásokat.
Fióktelepnek nevezünk egy bankcsoport önálló jogi személyiség nélküli, de gazdálkodási önállósággal rendelkező szervezeti egységét, amelynek nem a működése helyszíne szerinti (fogadó országbeli) hatóság, hanem az anyabanki hatóság látja el a felügyeletét, és a velük szembeni követelések jogilag az anyabankot terhelik. Bár számuk folyamatosan nőtt az elmúlt években Magyarországon, a bankrendszer mérlegfőösszegének mégis csupán kb 10 százaléka származik ilyen bankoktól (ami nem tekinthető magasnak).
Előnyük, hogy tőkeerős anyabankjuk révén hitelnyújtással képesek ösztönözni a gazdaságot így alacsonyan tartani a hitelkamatokat akkor, amikor a hazai bankrendszer kifulladása miatt csökkenne a hitelnyújtási hajlandóság, ezzel növelve a hitelkamatokat. Hátrányuk, hogy növelik az anyabankból származó fertőzés kockázatát, valamint jelenlétük csökkenti a fogadó országok jogosítványait a bankrendszereik stabilitásának biztosításában.
- Az irányelv nem teszi lehetővé a tagállamoknak, hogy a szolgáltatókat meghatározott jogi formában való működésre kötelezzék, vagyis a SZÉP-kártya kibocsátóinak körét nem lehet azokra korlátozni, amelyek a magyar jog szerinti részvénytársaságként vagy korlátolt felelősségű társaságként működnek.
- Az irányelvbe ütközik az is, hogy a kormány csak olyan vállalkozások számára teszi lehetővé SZÉP-kártya kibocsátását, amelyek minden 35 ezer főnél több lakosú magyarországi településen rendelkeznek egy ügyfélszolgálati irodával. A tagállamok ugyanis nem korlátozhatják a más tagállamban letelepedett szolgáltatók szolgáltatásnyújtásának szabadságát annak előírásával, hogy azok a területükön telephellyel rendelkezzenek - írja a HVG.
Mi lesz a vége?
A kötelezettségszegési eljárás esetén, ha az Európai Bíróság megállapítja, hogy a kifogásolt jogszabályok ellentétesek az uniós joggal, akkor a magyar kormánynak azonnal meg kell szüntetnie azokat. Ha nem így tesz, az Európai Bíróság komoly pénzbírságot is kiszabhat Magyarországra, ezt pedig már tényleg nehéz lenne az EU-ra kenni, miután 4 évünk volt a törvények összhangba hozatalára az általunk is elfogadott irányelv szövegével.
Az azonban bizonyos, hogy az ítéletre még jó pár hónapot várni kell, és ha végül elmarasztaló döntés születik, Magyarországnak meg kell nyitnia a piacát a többi esetleges szolgáltató előtt is - ezzel pedig elméletileg megtörhet az OTP egyeduralma.
