Az elmúlt években a Fidesz foglalkoztatáspolitikájának központi elemévé a közmunkaprogram vált. Ennek a foglalkoztatási formának az erőltetése azonban csak arra volt jó, hogy a kormány mindenhol dicsekedhet az alacsony magyar munkanélküliségi rátával. Az igaz, hogy jelentősen növekedett a foglalkoztatottak száma Magyarországon, ez azonban annak köszönthető, hogy az új munkahelyek jelentős része a közmunkaprogram keretében valósult meg.
A problémákat az is csak tetézi, hogy az idei első féléves adatok alapján vannak olyan megyék Magyarországon, ahol a munkavállalás szempontjából más lehetőség szinte nincs is, csak a közmunka. Főleg a keleti országrészben új munkahelyek csak a közfoglalkoztatás keretében jöttek létre, míg nyugaton (főleg Győr-Moson-Sopron megyében) a versenyszférának köszönthetően (is) születtek új munkahelyeket. Ha ez a trend így fog folytatódni, akkor rövidesen Magyarország látványosan is két részre fog szakadni: lesz egy európai életszínvonalhoz (nagyon-nagyon) lassan közeledő nyugati országrész, és egy végképp leszakadó keleti magyar régió.
Fotó: MTI
Statisztikai bűvészkedés
Az elmúlt években jelentősen nőtt a gazdaságilag aktív népesség száma, ami részben annak köszönhető, hogy a kormányzati döntések következtében sokan nem részesülhetnek már passzív ellátásban (ők korábban gazdaságilag inaktívnak számítottak). Ezek az emberek, helyzetüknél fogva azonban csak közmunkásként tudtak elhelyezkedni, ami már gazdaságilag aktív csoportnak számít (hivatalosan álláskereső), és mivel közmunkás foglalkoztatott is egyben, ezért nagymértékű javulásnak indulhattak a foglalkoztatási adatok (az elmúlt hónapokban sikerült is 7 százalék alá csökkenteni a munkanélküliek arányát)
A Nemzetgazdasági Minisztérium számítása szerint azonban a közmunkások nélkül a munkanélküliség 9 százalék környékén lehetett 2014 legvégén.
A magyar közmunkaprogramról még mindig rengeteg vita van. A kormány magyarázata szerint azért jó, ha segély helyett munkát adnak az embereknek, mert sokan, akik a közmunkához jutnak, nem nagyon tudják, milyen az a munka, sőt, talán már a szüleik sem dolgoztak. Így már az is segíti majd az elhelyezkedésüket, hogy a közfoglalkoztatásban megtanulják, milyen dolgozni.
Az MTA kutatásai szerint azonban egyszerűen nem igaz, amit a Fidesz állít. A közmunkások jó részének volt korábban legális, bejelentett, legalább minimálbért fizető munkája. A szakértők felméréséből az olvasható ki, hogy minél több időt tölt valaki közfoglalkoztatottként, annál kevesebb esélye van arra, hogy rendes, esetleg piaci állást találjon magának. Ez azért is szomorú, mert a közmunkaprogram célja elvileg pont az lenne, hogy visszasegítse az embereket a munkaerőpiacra.
Kettészakadt ország
A közfoglalkoztatás torzító hatása nemcsak a statisztikában jelent meg - főként a téli közfoglalkoztatás bevezetése szemléltette ezt különösen jól -, hanem már országos szinten is óriási különbségek vannak a megyék között. Vannak ugyanis olyan területek hazánkban, ahol idén az első félévben szinte csak közmunka volt. Ez a tény pedig már önmagában is bukottá teszi a kormányzati célt: visszavezetni az embereket a munka világába. Az ország leghátrányosabb helyzetű régióiban nem azért nem dolgoznak (és ez általában mindenhol igaz), mert lusták és mert nem akarnak dolgozni, hanem mert gyakorlatilag nincs munkahely. Ezeken a helyeken a közmunka jelenti az egyetlen foglalkoztatási formát.
Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az új munkahelyeknek mindössze 9 százaléka jött létre a magánszektorban, valós munkaerőigények alapján, vagyis az új munkahelyek 91 százaléka közfoglalkoztatási programban keletkezett – írja az mfor.hu. Ugyanilyen arányokat kaptunk eredményül Jász-Nagykun-Szolnok megyében is. Nem sokkal jobb a helyzet egyébként Nógrádban és Baranyában sem, hiszen itt 89-89 százalék a közmunka aránya. Mindezzel szemben Győr-Moson-Sopron megyében az idén eddig létrejött új munkahelyek 63 százaléka a piac önerejéből, támogatás nélkül jött létre (és ugyanez a helyzet Vas megyében is), tehát a közfoglalkoztatás "csupán" 37 százalékot jelent.
Másféle szempontok alapján végzett felmérésekből is kiolvasható az ország kettészakadása: az Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon az összes foglalkoztatott negyede volt közmunkán az elmúlt évben, vagyis egész nagyrégiókban jelenti a közmunka az első számú munkalehetőséget. A problémákat tetézi, hogy nem feltétlenül azokon a helyeken van sok közmunkásra pénz, ahol tényleg nagyon magas a munkanélküliség – legalábbis erre lehet következtetni az MTA Regionális Kutatások Intézetében dolgozó Czifrusz Márton kutatásából.
A szakértők véleménye szerint a közmunkaprogram tipikusan kelet-magyarországi és kistelepülési program, sokkal nagyobb mértékben, mint ahogy azt a munkanélküliek száma indokolná. A nagyobb városokban például aránytalanul kevés forrás, és így közmunkás jut a munkanélküliséghez képest, ami azért problémás, mert a közmunka nélkül a segélyek egy részét sem lehet megkapni, így az itteni munkanélkülieknek sokkal kevesebb esélyük van arra, hogy segélyt kapjanak.
Nem a közmunkát kéne erőltetni...
Hogy mennyire fontos a kormánynak a közmunkaprogram, azt jól jellemzi, hogy a 2015-ös költségvetésben is jelentős pénzeket fordítanak a közfoglalkoztatásra, ráadásul a közszférában is egyre többször fordul elő, hogy az olcsó munkaerőt közmunka keretében foglalkoztatják újra. Ennek tényét még az NGM államtitkára, Czomba Sándor sem cáfolta. Nehéz is lenne, hiszen a Klik-nél például 4 hónap alatt 86 százalékkal nőtt a közmunkások száma. De az MTVA-nál is csoportos létszámleépítésekkel szabadultak meg a munkavállalóktól, majd hasonló munkakörbe közmunkásokat vettek fel.
Ezen kívül a jelenlegi rendszer haszonélvezői visszaélnek a közmunkások nehéz helyzetétel: nem példa nélküli az, hogy szinte már a feudalizmust újraélesztve fideszes gazdák a saját földjeiken dolgoztatják a közmunkásokat (a rendesen megfizetett munkaerő helyett). Ennek következtében a hatalmon lévők a munkaadás esélyének lebegtetésével bebetonozzák magukat a hatalomba, míg a szegénységben élők a politika kiszolgáltatott szavazó bábuivá degradálódnak.
A kormánynak a következő években nem arra kellene törekednie, hogy tovább gyarapítsa a közmunkások számát, hanem olyan foglalkoztatáspolitikai eszköztár kiépítésén kéne fáradoznia, amely egyrészt garantálja a versenyszférában létrejövő új munkahelyek gyarapodását, másfelől pedig segíti a közmunkában dolgozókat abban, hogy normális munkát találjanak maguknak. A közfoglalkoztatásnak csak akkor lenne értelme, ha az decens megélhetést, illetve megbecsült és hatékony munkát jelentene. Nem véletlen, hogy az Európai Bizottság is azt javasolta Magyarországnak, hogy a közmunkára fordított költségvetési forrásokat irányítsuk át az aktív munkaerő-piaci intézkedések megvalósítására.
