Az elmúlt 15 év második legsúlyosabb terrorcselekménye történt pénteken Párizsban. A gyász, az együttérzés és a szolidaritás mellett eljött a cselekvések ideje, mert jól látható, hogy a szavak fegyverével nem lehet legyőzni egy olyan ideológiát, amely a káoszra, a pusztításra és a félelemkeltésre épít.
Az év eleji Charlie Hebdo elleni merénylet után felcsillant a remény, hogy ezt az európai politikusok is megérették. Azóta az Európai Unió viszont még inkább széthúzott, amikor ismét egy problémával találta szemben magát. Nagy szavak akkor is voltak, sokan cselekvésre buzdítottak, de a mostani szörnyű események ismét rávilágítottak arra, hogy az elmúlt 10 hónapban gyakorlatilag semmi sem történt.
Európának össze kell fognia és vissza kell vágnia, mert mostanra állampolgárainak az élete a tét. Mindemellett nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy az események hatására még inkább megerősödhetnek a gyűlöletbeszédek és a kollektív bűnösség kikiáltása a szélsőjobboldalról. Egy civilizált társadalomban viszont nem csak a terrorra nincs szükség, hanem ezekre a pánikot keltő, minden racionalitást kerülő indulatokra sem.
Forrás: the guardian
A tények
Péntek 13-án este súlyos terrortámadás történt Párisban, amelyben 132 ártatlan civil vesztette életét több helyszínen. Bár az európai hatóságok az elmúlt hónapokban többször is felhívták a figyelmet egy esetleges terrorcselekményre, ennyire jól megszervezett, egyszerre több helyszínen elkövetett mészárlásra talán ők sem számítottak. A támadás mögött nagy valószínűséggel az ISIS áll, a céljuk pedig minél több ember legyilkolása volt a pánik, a félelemkeltés és a pusztítás jegyében.
Forrás: Huffingtonpost
A támadásokkal kapcsolatban azóta több fontos információ látott napvilágot:
- A támadok között voltak másod, illetve harmadgenerációs bevándorlók, azaz olyan francia állampolgárok, akik születésük óta Franciaországban nőttek fel. Hasonlóan a Charlie Hebdo elleni támadás elkövetőihez, hamar csalódtak a nyugat-európai értékekben, emiatt radikalizálódtak és könnyen befolyásolhatóvá váltak.
- Nemcsak a menekültellenes kormánymédiumok, hanem tulajdonképpen a teljes magyar média tényként kezelte, hogy a támadok között olyanok is voltak, akik a mostani migrációs hullámban érkeztek Európába, és még Magyarországon is megfordultak. Mostanra azonban kiderült, hogy erre semmi bizonyíték nincs, nem a szíriai útlevél birtokosa volt az öngyilkos merénylő.
- Bár a titkosszolgálatok és az európai hatóságok többször is felhívták arra a figyelmet, hogy Európában terrorcselekmény várható. Sajtóértesülések szerint az iraki titkosszolgálat is figyelmeztetett a közelgő terrortámadásokra, de az európai hatóságoknak valójában nem voltak biztos adataik. Sokan Németországban várták a következő tragédiát, végül Párizsban következett be, abban a városban, ahol idén, év elején már történt egy súlyos terrortámadás. Ez pedig arra mindenképp rávilágít, hogy az európai titkosszolgálatok munkáján van mit javítani. Igazán hatékonyan ugyanakkor csak úgy működhetnének, ha megerősítenék az együttműködést egymás között. A mostani elkövetők például Belgiumból és Németországból is érkezhettek.
- Lehet ekézni a titkosszolgálatokat, viszont gyorsan ki kell jelenteni, hogy minden potenciális veszélyforrást nem lehet a nap 24 órájában megfigyelni. Ebben a műfajban is sokkal kifizetődőbb a jó előre eltervezett prevenció. Már amennyiben tudni lehet, hogy ki a potenciális veszélyforrás, hiszen könnyen jöhet egy olyan támadó is, akinek még priusza sincs, és korábban még csak egy szabálysértést sem követett el. Ugyanakkor egy ekkora mértékű támadáshoz komoly infrastruktúra kel, amely feltételezi a sejtszerű terrorcsoport létét.
- A mostani terrortámadással kapcsolatban viszont több hibát is elkövethettek az illetékes szervek. Mivel a támadók között olyan is volt, aki számos bűncselekményt követett el, akit megfigyeltek, de valahogy mégis idáig fajult a helyzet. Az emberekben pedig joggal merül fel a kérdés, miként lehetséges, hogy egy, a már a titkosszolgálatok látókörébe került ember ilyen súlyos terrortámadásban részt tud venni?
Okoskodni természetesen lehet, hogy mit kellett volna máshogyan csinálni, az eseményeket azonban nem lehet megváltoztatni. A terrortámadás ismét rámutatott arra, hogy Európának cselekedni kell, tettekre van szükség, mert a szép szavak már nem elegendőek a gyász enyhítésében sem. A terrornak ott kell véget vetni, ahol elkezdődött: az Iszlám Állam területén, ahogy azt a franciák már el is kezdték.
Forrás: the guardian | Mathilde Adorno
Közös európai cselekvésre van szükség
Az Európai Uniónak lépnie kell, mert az elmúlt hónapok széthúzása, a migrációs válság miatti acsarkodás még gyengébbé tette. Nem könnyű a helyzet, hiszen egy olyan ideológia felett kellett győzelmet aratni, amelyet nem lehet összemosni az Európában élő muszlimok millióinak hibáztatásával, hitükkel, vagy a terror elől menekülő migránsokkal. Mindeközben pedig az európai politikusoknak arra is figyelniük kell, hogy kiszolgálják saját választóik igényeit, akiket viszont sokkal könnyebb lenne megnyerni az előbbiek összemosásával.
Az elmúlt évek eseményei rávilágítottak, hogy az USA és Oroszország beavatkozása nem elegendő ahhoz, hogy a terrorizmust vissza lehessen szorítani a Közel-Keleten, ehhez az Európai Unió hathatós segítsége is kell. Ebben pedig együtt kell működnie a tagállamoknak. Nincs mese, Európának keményen részt kell vennie a Daesh (ISIS) elleni háborúban, ha eredményeket akarunk elérni.
Bevethető-e a NATO?
Abban az esetben igen, ha Franciaország a szerződés 5. cikkelyére hivatkozik, amelynek lényege, hogy a szövetséges államok bármelyike elleni támadás a tagállamok kollektív védelmét vonja maga után. A cikkelyre utoljára az USA hivatkozott, a jól ismert dátum, 2001. szeptember 11. után. James Stavridis admirális, a NATO korábbi főparancsnoka szerint a forgatókönyv igencsak valószínű, és amennyiben Franciaország lépni fog, úgy indokát a szövetséges erők el is fogadják, tekintve hogy az áldozatok száma a 9/11-es eseményekhez viszonyítva is jelentős, ráadásul Franciaország népessége egyhatoda az USA népességének. A NATO tehát a jövőben felgyorsuló, ISIS-elleni fellépés Euroatlanti motorja lehet.
A mostani terrortámadás ismét rávilágított arra, hogy szükségszerű a közel-keleti helyzet rendezése, hiszen enélkül a migrációs válságnak sem lesz vége. Mindaddig, amíg Szíriában, Irakban és a többi válságövezetben - ne feledjük el, hogy Afrikában is megerősödtek az iszlamista radikálisok - nem rendeződik a helyzet, addig mindig lesznek olyanok, akik a terror elől Európába menekülnek, a radikálisok pedig könnyen ki tudják használni a migrációs hullám gerjesztette feszültséget, kuszaságot és átmeneti zűrzavart. (Ez nem feltétlenül a migránsokkal való Európába jutást jelenti, hiszen a jelenlegi és a korábbi terrortámadások kitervelőinek túlnyomó többsége Európában élő, radikalizált, alvó terroristasejt tagja volt. Tehát a migrációs hullám előtt is számos radikális csoport ért Európában, akik aztán terrortámadásokat intéztek békés állampolgárok ellen).
Ahogy az index.hu is jól összefoglalta, az Európai Uniónak az alábbi lépéseket kellene tennie, annak érdekében, hogy megkezdődjön a válság rendezése, és ne folytatódjon a politikai rendszer destabilizációja:
- Az USA-val és Oroszországgal együttműködve ideje lenne legyőzni az ISIS-t, és felszámolni annak háttérországát. Ehhez számos országgal, mint például Törökország vagy Szaud-Arábia konfrontálódni kell, de nincs más út.
- Rendezni kell a szíriai helyzetet, és le kell fegyverezni az egymással harcoló feleket. Azokat is, amelyeket korábban az USA és szövetségei, vagy épp Oroszország fegyvereztek fel.
- Az Európai országoknak, köztük Franciaországnak is le kell állniuk a Közel-Kelet felfegyverzésével. Bármilyen morbidul is hangzik azzal, hogy Franciaország eurómilliárdos zsíros fegyverüzleteket köt közel-keleti országokkal, csak segíti a harcok eszkalálódását, és ezáltal a terror megerősödését.
- Az európai titkosszolgálatokat pedig jobban meg kell erősíteni, hogy megelőzhetőek legyenek a tragédiák, mert a radikális eszméket nem lehet csak és kizárólag a harctéren legyőzni.
Mindehhez persze együttműködésre van szükség, amelynek az elmúlt hónapokban jelentősen csökkent az esélye, mivel a migrációs válság miatt még inkább széthúznak a tagországok. Fontos leszögezni, hogy a migrációs válság hosszú távon máshogy nem rendezhető, csak úgy, ha a Közel-Keleten sikerül rendet tenni.
Sem a kerítésállítás, sem az esztelen ígéretek és mindenki befogadása, idecsábítása nem megoldás, hiszen ahogy a kerítés kikerülhető, úgy a "német meghívó" felhívás a terroristáknak is, hogy itt egy könnyebb út a beszivárgásra. És persze a szélsőjobbnak könnyű hivatkozási alapot teremt arra, hogy na lám, megmondtuk, hogy a migráció egyenlő a terror felerősödésével. No de, szögezzük le: nem a terror elől menekülő tömegek tehetnek arról, ha a terroristák felhasználják jelenlétüket. Ezek az emberek ugyanis az elmúlt években olyan terrorfenyegetettségben élték, mint amit egy párizsi polgár érezhet a támadások óta.
A szélsőjobb ismét összemossa a migrációt a terrorral
A szélsőjobb, köztük a Jobbik hamar lecsapott a történtekre, hogy lám, ideáig vezetett a baloldal és a liberálisok megengedő politikája, egy szörnyű tragédiából politikai előnyt kovácsolni pedig több mint gusztustalan, főleg annak fényében, hogy félremagyarázzák a tényeket. Objektíven megközelítve a témát, az alábbi tényeket érdemes felsorakoztatni:
- Az illegális bevándorlók nem egyenlőek a terroristákkal. Aki ezt mondja, és azt, hogy mindenkit ki kell toloncolni, az szimplán a kollektív bűnösség elvét alkalmazza. Többségük az elől a terror elől menekül, amely most Európába is megérkezett.
Az iszlám fanatikusokhoz kapcsolódó súlyos terrortámadások akkor is történtek Európában, amikor még se migrációs válság nem volt, se szíriai konfliktus. Emlékeztetőül: Madrid 2004. vagy London 2005. Akik tehát össze akarják mosni a terrorizmust a mostani migrációs válsággal, azoknak csak egy szempontból van igazuk: ha nem lenne mindennapos a terror azokon területeken, ahonnan ezek az emberek érkeznek, akkor nem lenne Európában migrációs válság sem.
A szörnyű tragédia rámutatott arra, hogy Európának egységebben kell fellépnie, különben elkerülhetetlen a további destabilizáció és széthúzás. A problémákat csak a forrásánál lehet megoldani, és ha a migrációs válságra is választ akarunk találni, az csak és kizárólat úgy lehetséges, ha a világ vezető országai rendezik a közel-keleti helyzetet. Addig is fontos a racionális gondolkodás megtartása, a gyűlölködés elkerülése, mivel uszítással és másokra mutogatással sosem lehetett megoldani semmit sem.
