Mára a kormánypárti befolyásoltságú média túlsúlya megkérdőjelezhetetlen a magyar médiapiacon. A Fidesz strómanjai nem csupán a piaci szereplők túlnyomó többségébe vásárolták be magukat, de a kétharmados hatalom is kapóra jött: a hazai médiaszabályozási változásokkal a kormánypártok saját embereiket ültették a szabályozó testületek élére, ők döntenek a frekvenciák elosztásáról és a hírek tartalmát is képesek szabályozni. A kormányzati szűrőn átfolyatott, propagandista MTI-s hírtartalmat nemcsak a tízmilliárdokból működő kormánymédiában terítik, hanem a kereskedelmi médiumokban is.
Nemrégiben írtuk meg elemzésünkben, hogy a Fidesz az elmúlt években hogyan számolta fel hazánkban a kiegyensúlyozott tájékoztatás alapvető feltételeit, ezzel sárba tiporva a sajtószabadságot, amikor sorra foglalta el a különböző médiumokat, bekebelezve a médiapiacot, annak kapuit saját kapuőreivel ellátva.
A blog korábbi elemzésünk rövidített verziója.
Közszolgálatiból kormánymédia – a hatalom szolgálatában
2010 után a hatalom egyik első feladatának tekintette, hogy a magyar közmédiát a saját szája íze szerint szabja át, az ellenzéket pedig kisöpörje a médiaigazgatásból. Egyrészt azzal, hogy az új médiahatóság (a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság) elnökét a miniszterelnök nevezte ki 9 évre, másrészt azzal, hogy a médiaigazgatás központi szervébe, a Médiatanácsba csak a kormánypártok által delegált tagokat választottak. Ráadásul ezt a Hatóságot az Alkotmány módosításával, majd az Alaptörvény elfogadásával jelentősen meg is erősítették, így annak elnöke jogalkotási (rendeletalkotási) hatásköröket is kapott.
Innentől az új közmédiumok hírszerkesztését is centralizálták. A korábban különálló közszolgálati műsorszolgáltatók beleolvadtak a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alapba (MTVA). Az Alap élén a Médiatanács elnöke által kinevezett és indoklás nélkül visszahívható vezérigazgató áll, akinek tevékenysége fölött semmilyen szerv nem gyakorol felügyeletet. Gyakorlatilag tehát a hírek beszerzése, illetve az azokkal kapcsolatos cikkek előkészítése egy helyen zajlik, mint ahogy azt a közszolgálati rádiócsatornákon, valamint a közszolgálati TV-műsorokban is hallhatjuk és láthatjuk.
NMHH: fideszes mamutintézmény a médiapiramis csúcsán
A médiapiramis csúcsára egy mindenható médiahatóságot, a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóságot tették, amelynek elnökét 9 évre a miniszterelnök nevez ki. Az NMHH elnökének minden korábbinál nagyobb hatalom összpontosul a kezében a Fidesz kétharmados többséggel elfogadott médiatörvényei alapján.
Az általa vezetett testület dönt az állam tulajdonában lévő rádiós és televíziós frekvenciák elosztásáról, valamint a Médiatanács elnöke nevezi ki a közmédia csaknem 2000 dolgozóját foglalkoztató, műsorokat gyártó és külsős produkciókat megrendelő, éves szinten csaknem 70 milliárd forint állami támogatással gazdálkodó Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) vezérigazgatóját is. Valamint ő gyakorolja felette a teljes munkáltatói jogkört is, akár indoklás nélkül vissza is hívhatja,. Az MTVA támogatáspolitikáját, üzleti tervét és éves beszámolóját pedig a Médiatanács fogadja el.
Az NMHH számára pedig további feladatokat és hatáskört állapíthat meg nemcsak törvény, hanem kormányrendelet is. S bár az új „médiaalkotmány” rögzíti, hogy az NMHH a kormánytól független, de ugyanabban a paragrafusban kimondja, hogy az NMHH közreműködik a kormány hírközlési politikájának megvalósításában. A függetlenség mázán jócskán átüt a kormányzati beavatkozás lehetőségének bűze.
MTI, és ami mögötte van: a tartalomszolgáltatás egységesítése
Miután 2010-ben a kormánypártok felismerték, hogy a közmédia kormánymédiává változtatása előli akadályokat képesek elgördíteni, már csupán a megfelelő kormányzati szűrőn átfolyatott tartalomgenerálást kellett egységesíteni, és a propaganda-hírtartalom minél teljesebben, minél több médiumon keresztül történő szétterítésére kellett megoldást találni.
Az Magyar Távirati Iroda (MTI) kormánypárti bekebelezése után ingyenessé tették a hírszolgáltatását. Ezen keresztül pedig sikeresen likvidálta az egyetlen létező konkurensét, a Független Hírügynökséget, valamint ellehetetlenítette a piacra lépést minden szolgáltatónak, amely saját hírügynökség létrehozásán gondolkodott. Az ingyenes, állami pénzen kistafírozott MTI-vel és dömpingárú híreivel ugyanis innentől nem lehetett versenyezni.
A kizárólag kormánypárti vezetés alatt álló társaság így érte el, hogy a válság után teljesen leamortizált médiapiacon a hírfogyasztók a kormánypárt szája íze szerinti hírekkel legyenek elárasztva. Az azóta országosan terített, manipulatív módon szelektált és bemutatott hírek azóta is egyeduralkodó módon uralják a magyar hírpiacot. AZ MTI hírmanipulációja, ferdítései és hírelhallgatásai, valamint az esetenként nyilvánvalóan politikai megrendelést sejtető hazugságai 2011-től mindennapossá váltak.
Hírbirtoklás mindenáron: a médiapiac bekebelezése
A rádiós médiapiaci viszonyok átrendezésére leginkább a fideszes Médiatanács frekvenciapályáztatási eszközével került sor. A frekvenciapályázatokon ugyanis a jobboldali médiabirodalomhoz tartozó, illetve vallási témájú rádiókat megerősítették, a helyi tartalmakat és a nem kormánypárti kötődésű közéleti témájú rádiókat elhallgattatták. Ezzel beszűkült a piaci verseny, nőtt a piaci koncentráció mértéke, és megszűntek a nagy lefedettségű kereskedelmi rádiók.
Forrás: kreativ.hu
A preferált szereplők eközben jelentősen tudták növelni a vételkörzetüket ugyanennek a Médiatanácsnak a pályáztatása nyomán. A Nyerges-Simicska-féle Lánchíd Rádió például 13 frekvenciával bővült. Az egyre erősebb pozíciókat szerző rádiók terjeszkedésben nem a működés eredményessége, a rádiók hallgatottsága, hanem kizárólag a Médiatanács piactorzító pályáztatási gyakorlata játszik szerepet. A közösségi rádiózás egyre eltávolodott a helyi közösségtől, elvesztette civil jellegét. A helyi tartalom mind kevésbé képes megjelenni a többségében világnézeti szempontból egyértelműen elkötelezett, vallási tematikájú rádiók hálózatában, amelyek átvették a helyi ügyekkel foglalkozó rádiók helyét.
Fideszes műhely gyártja a rádióhíreket
A rádiókban hallható hírek uniformizálását pedig egy külső céggel, a Strategopolis Kft.-vel oldják meg (Giró Szász András, korábbi kormányszóvivő cége, amely a Fidesz kommunikációs tanácsadója is egyben). A regionális rádióknak csupán egy jelképes összeget kell fizetniük azért, hogy az MTVA által ingyenesen adott, kormányzati think thankben megformált és legyártott hírcsomagokat adják le, feltéve ha azt változatlan formában közlik. Így a rádiók megspórolják a hírszerkesztők juttatásait, a rádiókból pedig szólhat a kormányzati propaganda Soprontól Miskolcig, országosan 27 magánrádióban. Ezek az uniformizált hírek összességében 4,7 millió emberhez érnek el.
A Fidesz azonban nem elégedett meg a rádiós piaccal. A többmilliós nézettségű magyar kereskedelmi televíziós piac ugyanis oly mértékben képes az állampolgárok elérésére, amelyre egy rádiós piac, vagy a közszolgálati média sosem lehetne képes. Ezért a televíziós piacra való belépés már a második Orbán-kormánynak is nagyon fontos célja volt. Az először kinézett RTL Klubos felvásárlási kísérlet után fordult a kormányzat tekintete a TV2 felé, amelyért most is küzdenek az állami kaszinóbiszniszből kitömött filmügyi biztos, Andy Vajna és a Fidesz korábbi pártpénztárnoka, azóta Orbán ellenségévé vált oligarcha, Simicska Lajos.
Államilag kistafírozott lakájmédia - az állami reklámköltések természete
1990 óta az állami reklámköltések mindig az éppen hatalmon lévők politikai irányultsága szerint oszlottak meg a sajtóorgánumok között. Jobboldali kormányok idején megszaporodtak a reklámköltések a jobboldali médiumokban, baloldali kormányok idején pedig a baloldali médiumokban látta a perspektívát az aktuális kormány. A rendszer hasonlóan működött, mint a közbeszerzések és az állami beruházások: a pénz java a kormánypárti érdekeltségekhez vándorolt, 30 százaléka pedig az ellenzék mögötti, vagy politikai érdekekkel nem rendelkező cégekhez. Már önmagában ez is mutatja, hogy mennyire szükség lenne a terület megfelelő szabályozására a mutyizások elkerülése végett.
2010-ben azonban a Fidesz ezt az egyensúlyt is felszámolta: 2012-re a Mérték Médiaelemző Műhely elemzése szerint minden piaci szegmensben csaknem kizárólag a kormánypártokhoz köthető médiapiaci szereplők voltak az állami reklámköltések megszerzői. Ez a reklámköltések több mint 80 százalékára, több mint hárommilliárd forint közpénzre igaz.
A legnagyobb kedvezményezettek a médiapiacok kormánypárti szereplői, a napilappiacon a Magyar Nemzet, Magyar Hírlap és a Metropol, a rádiók esetében a Class FM és a Music FM, a televíziók közül pedig a TV2 és a közmédia kapta közpénzből az állami reklámköltéseket.
2010 után a Fidesz melletti oligarchák érdekeit szem előtt tartva az állami reklámköltések belső szerkezete is igencsak átalakult. Minél jobban monopolizáltak egy adott piaci szegmenst, a reklámköltések annál nagyobb része jutott az adott szegmensre. Például a köztéri plakátokra, amely köztudottan Simicska Lajos által lefedett szegmens, 2008-ban még csupán a reklámköltések 10 százaléka, 2012-ben már 25 százaléka jutott a reklámköltéseknek.
A teljes elemzést itt olvashatjátok.
