A magyar felsőoktatás legfőbb jellemzői közé az utóbbi időben a forráscsökkenés és a hallgatói létszám csökkenése tartozik. Hazai statisztikák szerint a felsőoktatásra fordított források továbbra is nagyon szűkösek. Évek óta a GDP kevesebb mint 1 százalékát fordítjuk rá, idén már csak nagyjából fél százalékát, miközben ez az arány az OECD-országok körében átlagosan 1-1,2 százalék körül mozog. Az 1 százalékos ráfordítási aránytól azonban egyre inkább távolodunk, holott a felsőoktatásba fektetett pénz és a gazdaság fejlettsége között szoros összefüggés van.
A Corvinus Egyetem Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központja 2012-es magyar felsőoktatásról készült stratégiai helyzetjelentésében azt írta, hogy „az 1 százalék állami részarány a gyakorlatban egy olyan küszöb, ami alá menni nem tanácsos. Ha pedig a felsőoktatásból összességében is forráskivonás történik, az adott ország jövőbeni gazdasági potenciálja károsodik”. A probléma egyébként nem újkeletű. A KSH adatai szerint már 2003 óta a kívánatos 1 százalék alatt vagyunk, ez csak tovább romlott az elmúlt években. 2008 és 2013 között a tíz nagy állami egyetem költségvetési támogatása 40 százalékkal esett vissza, a hallgatói létszám pedig az elmúlt 8 évben csaknem 20 százalékkal csökkent.
Ráadásul a lisszaboni stratégia keretén belül Magyarország is vállalta, hogy 2020-ig Magyarországnak is 40 százalékra kellene emelni azoknak az arányát, akik felsőfokú végzettséggel rendelkeznek. Jelen pillanatban nagyon távol állunk ettől az aránytól, és az elmúlt évek felsőoktatási reformjai pedig nem segítették a cél elérését.
Forrás: hir24.hu
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy minél magasabb végzettséggel rendelkezik valaki, annál jobbak a munkaerő-piaci kilátásai is, mind az elhelyezkedés, mind a bérezés tekintetében. Erre világít rá az alábbi táblázat is:
Hová tűnnek a hallgatók?
Az államilag támogatott helyek csökkentése és hatvan szak megszüntetése nem tett jót a tanulási kedvnek sem. A jobb gimnáziumok diákjai többnyire külföldön terveznek továbbtanulni, a hazai egyetemekről pedig rohamosan fogynak a hallgatók. Az Emberi Források Minisztériuma nemrég kiadott, 2015/2016-os tanévről szóló felsőoktatási statisztikai gyors tájékoztatójából kiderül, hogy a 2006-ban kezdődött hallgatói létszámcsökkenés folytatódott. A mostani tanév elején több mint 11 ezerrel kevesebben iratkoztak be a felsőoktatási intézményekbe, mint tavaly, ez mintegy 3,7 százalékos csökkenést jelent. 2008-hoz képest összességében pedig csaknem 20 százalékos a hallgatói létszámcsökkenés.
Forrás: Corvinus Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központja
Az orvosképzésben különösen megmutatkozik a röghöz kötés és az egészségügy hazai színvonalának demotiváló hatása. A magyarországi orvosi képzéseken a hallgatók nagyjából fele külföldről érkezik, mindezzel párhuzamosan a magyar orvosok tömegével mennek külföldre. Immár tíz megyei kórháznyi orvos hiányzik a magyar egészségügyből.
Forrás: nol.hu
Alulfizetett, kiégett oktatói gárda
Mindezzel párhuzamosan az egyetemi oktatók bére tartósan alacsony. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatói nyílt levélben részletezték a döbbenetesen megalázó állapotokat. A forráshiány sújtotta egyetemeken nincs pénz eszközökre, az oktatók alig tudnak kijönni bérükből.
A legtöbb oktató arról számol be, hogy évek óta nem kapnak semmilyen ellátmányt, saját számítógépen, saját nyomtatóval és saját papírral kell dolgozniuk, sőt, sokan még egy normális asztalt vagy széket sem kaptak. Mint ahogy egyikőjük elmondta, az egyik leghőbb vágya volt, hogy az ELTE-n taníthasson, mostanra azonban kiábrándult és úgy látja, csak egy cím az „ország első egyeteme”. Ő is a saját számítógépét használja az oktatásra, de az is olyan régi, hogy éppen csak mozog, ám nincs pénze kicserélni – írja az eduline.hu.
Palkovics államtitkár úr erre azt javasolja a napi 14-16 órát egyetemi munkájukkal foglalatoskodó oktatóknak, hogy vállaljanak másodállást, ha keveslik a bérüket, és büszkén nyilatkozik a kutatói pályán lévők ösztöndíjának emeléséről. Valóban, a kormány november elején döntött arról, hogy három lépcsőben emeli a teljes felsőoktatási oktatói-kutatói kör bérét januártól 15 százalékkal, azután pedig 2017-ben és 2018-ban további 5-5 százalékkal. A nem oktatói kör számára is meghatároztak egy 150 ezer forintos bérminimumot, az ezzel járó ötmilliárdos költséget pedig már az intézményeknek kell állniuk.
Az ELTE oktatói szerint azonban rendkívül aránytalan eltérés lesz a hallgatói ösztöndíjak és az oktatói bérek között. Míg doktori képzésre járó hallgatók ösztöndíja az első két évben havonta 140 ezer forintra, a második két évben havonta 180 ezer forintra nőne, lehet olyan tanársegéd, adjunktus, aki a három évig elnyújtott emelés után sem kapna ennél többet.
Forrás: Corvinus Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központja
Az oktatók felhívják arra is a figyelmet, hogy a doktoranduszok ösztöndíjemelését és az oktatók bérrendezését nem szabadna összemosni. Miközben azzal, hogy a doktori képzésre járók ösztöndíját emelik, jelentős igazságtalanságokat visznek a rendszerbe, hiszen az egyetemi oktatók bére, amely tíz éve nem emelkedett, sok esetben alacsonyabb lesz egy elsőéves doktoranduszénál, de különbség lesz a doktori képzésüket már jelenleg is folytató hallgatók és a frissen beiratkozottak ösztöndíja között is.
Csak összevetésképpen: „az ELTE Bölcsészettudományi Karán egy adjunktus jelenleg nettó 125 ezer forinttal, egy tanársegéd pedig nettó 150 ezer forinttal keres kevesebbet, mint a közoktatásban dolgozó, doktori fokozattal rendelkező pedagógusok. Egy pályakezdő bölcsész is több bért kap, mint mi, akik oktattuk őket” – írják az ELTE oktatói.
Végül, íme a nyomasztó összkép egyben:
Forrás: Corvinus Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központja
A magyar felsőoktatásban továbbra is elengedhetetlen lenne egy, az egyetemek javaslataira nyitott kormányzati hozzáállás, amely nagyobb hangsúlyt fektet a tudásra, és a futball helyett a felsőoktatásba invesztál.
