MNB, belvárosi ingatlanok, MET, lepetepedési államkötvény. Mi az, ami mindezekben közös? A kormány és az offshore-cégek.
Két éve Orbán még azt nyilatkozta a Kossuth Rádióban, hogy offshore-spekuláns nem lesz a Magyar Nemzeti Bank elnöke. A korábbi éles offshore-elles retorika ellenére saját embere, Matolcsy György vezetése alatt álló jegybank is több százmilliós, esetenként milliárdos értékben vásárol különböző ingatlanokat alapítványain keresztül, részben offshore-cégektől.
Annyira nem meglepő, hogy a szavakban offshore-ellenes Fidesz a parlamentben novemberben leszavazta az LMP-s javaslatot, hogy nem juthatna közpénzhez offshore hátterű cég. A nemzeti vagyon védelme fontos, de úgy tűnik még fontosabb a baráti oligarchák kitömése, hiszen egy ilyen törvény létezésével hogyan is nyerhetett volna például offshore-birodalmával kaszinókoncessziókat Andy Vajna?
Egy kis ismétlés: Mi az az offshore?
Az „offshore”, vagyis „tengeren túli” kifejezést használjuk az olyan területekre, ahol a társasági adó az oda települő, ám gazdasági aktivitásukat másutt bonyolító cégeknek, vállalatoknak vagy nagyon csekély, vagy egyáltalán nem is fizetendő. A kifejezés az angolszász világban alakult ki, ahol az uralkodó adómentességet biztosított tengeren túli gyarmatainak bizonyos ellenszolgáltatások (pl. katonai védelem) fejében.
Más szóval adóparadicsomok, a mai napig zömmel a régi brit gyarmati területek távoleső, piciny szigetországai (Brit Virgin-szigetek, Seychelles-szigetek), de találunk adóparadicsomot az Amerikai Egyesült Államokban, sőt Európában is. Gondoljunk csak Ciprusra vagy Luxemburgra - ahol kicsit több mint egy éve robbant ki ennek kapcsán a Lux Leaks botrány, mikor fény derült arra, hogy Luxemburg irreális adókedvezményt ígérő háttéralkukat köt óriáscégekkel, amelyek így Luxemburgon keresztül elkerülhetik az adófizetést ott, ahol valóban működtek, rengeteg pénzt talicskázva ki az igazi gazdasági tevékenységüknek otthont adó országokból.
Kajmán-szigetek: ahol 57 ezer lakosra 80 ezer bejegyzett cég jut (forrás)
Üzleti szempontból az adóparadicsomok léte tiszta haszon - legalábbis az offshore-állam és az adóelkerülő vállalat számára biztosan. Segítségükkel elkerülhetőek az otthoni magas adók, a profit oroszlán része megmarad. Az az ország viszont, ahonnan ilyen módon szivattyúzzák ki az adóforintokat (vagy dollárokat, eurókat), nagyon rosszul jár: kevesebb pénz jut egészségügyre, iskolákra, utakra, és még sorolhatnánk azokat a közjavakat, közszolgáltatásokat, amelyeket az állam az adóbevételekből tart fenn.
Egyébként Magyarország is sok adókedvezménnyel próbálja ide csábítani a külföldi befektetőket, hozzájárulva a lefelé tartó adókedvezmény-spirálhoz a régióban - a közép- és kelet-európai államok egymásnak alá licitálva próbálják magukhoz édesgetni a külföldi tőkét, holott ez a folyamat hosszú távon egyiküknek sem jó, mivel az állam érdeke hosszú távon a megfelelő mennyiségű adó beszedése és az adóparadicsomokkal visszaélők visszaszorítása lenne.
Mit is gondol erről a kormány?
Ehhez képest a kormánytöbbség november 17-én leszavazta az arra irányuló javaslatot, hogy állami beruházások ne kerülhessék el az adófizetést offshore-cégeken keresztül. A Fidesz-KDNP ezzel egy olyan kezdeményezést kaszált el, amelynek értelmében a közpénzek kezeléséből kizárta volna az offshore-vállalkozásokat, az államigazgatásból pedig az „offshore-lovagokat”.
Két éve Orbán még azt nyilatkozta a Kossuth Rádióban, hogy offshore-spekuláns nem lesz a Magyar Nemzeti Bank elnöke. A korábbi éles offshore-elles retorika ellenére saját embere, Matolcsy György vezetése alatt álló jegybank is több százmilliós, esetenkét milliárdos értékben vásárol különböző ingatlanokat alapítványain keresztül, részben offshore-cégektől. Érdekes, hogy míg az offshore vonatkozások az előző jegybankelnöknél, Simor Andrásnál még felháborították Orbán Viktort, Matolcsy esetében már elnéző, ha az az adóparadicsomokat kihasználó vállalatoktól vásárolgat töménytelen mennyiségű közpénzen villákat.
Érdemes körülnézni még a kormányzati kommunikációs államtitkár háza táján is. 2010-ben az önkormányzat 2,7 milliárdért eladta egy luxemburgi alapnak az ingatlanokat birtokló cégét, a Belvárosi-Lipótvárosi Ingatlanfejlesztő Zrt-t. Ennek aztán Giró-Szász sógora, Serfőző Péter lett a vezérigazgatója. A cég innen egy seychelles-szigeteki offshore-céghez került, továbbra is Serfőzővel a vezérigazgatói poszton, ezután jutott a cég magyar tulajdonosokhoz, akik között már ott találjuk Giró-Szász Andrást is, tíz százalékos részesedéssel. Ennek az ingatlankezelő cégnek az egyik tulajdonából épít majd szállodát egyébként a miniszterelnök kötélbarátja, a Videoton-tulajdonos, MET-résztulajdonos Garancsi István cége, a Market Építő Zrt.
De az elmúlt időszakban köttetett egy 50 milliárdos gázbiznisz is, amelynek útját a kormány egy miniszteri rendelettel kövezte ki: a földgázvásárlásra vonatkozó szabályokat kikerülve, a Nyugaton olcsón vásárolt földgáz értékesítési jogát a Magyar Villamos Műveken (MVM) át a MET-csoporthoz juttatták. Vagyis az állam helyett a MET, ez az offshore-hátterű cég fölözhette le az olcsó gázból származó profitot.
A cég (MET) 50 százaléka a WISD Holding tulajdona, amely mögött bonyolult offshore-cégháló áll. Az Átlátszó utánajárt, hogy a WISD mögötti vállalkozások közül van, amelyik Garancsi István, és van, amelyik Nagy György érdekeltsége. (Nagy Györgyöt Csányi Sándor OTP-elnök szövetségeseként tartják számon a hazai üzleti világban). Garancsi a ciprusi Inather Ltd.-n keresztül, míg Nagy, a szintén ciprusi Westbay nevű cégen keresztül van benne a WISD-ben. A WISD harmadik ismert tulajdonosa a Small Valley Investments Ltd., amely a Brit Virgin-szigetekre van bejegyezve. A 444 információi szerint e cég mögött orosz tulajdonosok állnak, akik összességében a teljes MET Holdingnak közel 20 százalékát birtokolják. A WISD negyedik tulajdonosa pedig a svájci bejegyzésű Deneb Algedi Invest AG.
Forrás: 444.hu
Letelepedési államkötvények
És akkor még a milliárdos letelepedési államkötvény üzletről szó sem esett. Pedig ezek esetében az offshore-cégekre bízott értékesítés során becslések szerint több, mint 60 milliárd forint ütötte ezen cégek markát. Talán még meg is érte volna, ha ezt a feladatot - és vele együtt a nyereséget - inkább az állam viszi, de Rogán Antal ötlete nyomán az üzletkötést mégis inkább a offshore-cégekre bízták, melyek jó hasznot húztak.
A Magyar Nemzet számításai szerint a gyakorlatban egy-egy 93 millió forintos állampapír értékesítésén 23-27 millió forintot nyernek a titokzatos hátterű cégek. Az államnak ugyanakkor már kevésbé éri meg az üzlet, hiszen a kötvények lejártakor kamatot kell majd fizetni, amelyből 26 milliárd forint a gyanús hátterű közvetítő cégeknél landol majd. Rogán csodás ötlete nyomán az állam alig nyer valamit, sőt becslések szerint nem hogy nem nyer, de veszít is, az offshore cégek viszont több tíz milliárdot kaszálnak.
A hab a tortán Andy Vajna filmes kormánybiztos terebélyes offshore-birodalma. A filmproducer-üzletember, kaszinókoncesszió-nyertes Vajnához jelenleg legkevesebb „hét offshore hátterű cég köthető, és ezeken keresztül tíz olyan magyar vállalkozás, amelyek közül többről úgy beszélt, mintha a sajátja lenne, és többen megfordult ügyvezetőként is ” - derül ki az Átlátszó oknyomozó cikkéből. Így már annyira nem is meglepő, hogy a miniszteri biztos egy kis közpénzzel kibélelve éppen a TV2-re próbálja rátenni a kezét.
Miközben ilyen kép rajzolódik ki a magyar állam és az offshore-cégek viszonyáról, a közbeszerzésekből persze továbbra sem lesznek kizárva az adóparadicsomokban bejegyzett vállalatok. Nincs itt semmi látnivaló, abszurdisztánban már csak így mennek a dolgok.
