Áder János elődjéhez, Schmitt Pálhoz képest (aki szám szerint nulla, azaz 0 törvényt küldött vissza a parlamentnek vagy az alkotmánybíróságnak normakontrollra) első ránézésre egészen sok ügyben élt vétójogával. Azonban, ha a felszín alá tekintünk, kiderül, a jelenlegi államfő nem sokkal finnyásabb a törvények aláírását illetően elődjénél.
Áder eddigi három évéről szóló beszámoló szerint 2012-es beiktatása és 2015 májusa között összesen 630 törvény érkezett az államfő hivatalába és ebből 606-ot írt alá. Áder a legtöbbször megfontolásra küldött vissza törvényeket az országgyűlésnek, és mindössze két esetben küldött el törvényt alkotmányossági okokból az Ab-nak.
Pedig annak idején még minden esély megvolt arra, hogy Áder János elődje hibáiból tanulva, a napi politikai vitákon felülemelkedve méltó viselője legyen a köztársasági elnöki címnek. Jogászként és korábbi tudományos pályájából adódóan ugyanis pontosan tudja (nem úgy, mint elődje, a törvényhozás motorja), mit kéne képviselnie és milyen lehetőségei lennének köztársasági elnökként. Áder egy ideig tartotta magát, ám a betonszilárdságú Alaptörvény negyedik módosításának elfogadása nyilvánvalóvá tette: független, a nép egységét megtestesítő köztársasági elnökként sajnos elbukott.
Mibe szólhat bele az államfő?
Az Alaptörvény szerint a köztársasági elnök kifejezi a nemzet egységét, és őrködik a demokratikus rend felett. Legfontosabb feladata, hogy ő írja alá és hirdeti ki a parlamentben megszavazott törvényeket. A törvények aláírásakor lehetősége van véleményezni a törvényeket,megfontolásra visszaküldheti azokat az országgyűlésnek. Ezt a jogot „politikai vétónak” is szokták nevezni. Második alkalommal, azonban már kötelező aláírnia a hozzá érkező törvényeket. Az államfő megteheti azt is, hogy a törvényeket kihirdetésük előtt megküldi az Alkotmánybíróságnak, ha a jogszabályt vagy annak valamelyik részét alkotmányellenesnek tartja. Ebben az esetben a törvény nem lép hatályba egészen addig, amíg az Alkotmánybíróság nem dönt az államfő kifogásáról. Az államfő ezen felül jogosult népszavazást is kezdeményezni. Mindezek a jogosítványok erős ellensúlyt adnak a köztársasági elnöknek a kormányzattal szemben, ha azt a köztársasági elnök is így akarja.
Fideszes káderből a demokratikus rend őrzője?
Bár voltak fenntartásaink a Fidesz padsoraiból köztársasági elnökké vedlett Áder személyével kapcsolatban, első megnyilvánulásai bizakodásra adtak okot. Beiktatását követően elkezdtünk reménykedni abban, hogy nem a törvényhozás újabb motorja, nem a nemzet újabb golyóstolla lesz. Köztársasági elnökként az első MTI-nek adott interjújában például azt ígérte:
Magyarország köztársasági elnökeként magam is maradéktalanul viselni fogom az Alaptörvényben rám rótt felelősséget. Miként abban is biztos vagyok, hogy mindannyian azt várják tőlem, hogy a rám ruházott jogokat és kötelezettségeket maradéktalanul érvényesítsem. És érvényesíteni is fogom. Ha száz kifogástalan törvényt kapok az országgyűléstől, mind a százat alá fogom írni. Ha pedig száz rosszat, hibásat, mind a százat vissza fogom küldeni.
Sajnos hamar csalódnunk kellet. Áder államfői munkássága ugyanis kimerül annyiban, hogy ritkán egyegy törvényt formai okokra hivatkozva visszadob, többnyire egy-egy részletkérdésről fejt ki ellenvéleményt vagy eljárási hibát tár fel, amelyek kijavítása után gond nélkül aláírhatja a jogszabályt. Előfordult komolyabb téma és súlyosabb kifogás is, de szinte mindig a politikai vétó eszközével élt.
A következőkben összegyűjtöttük azokat az ügyeket, megszólalásokat, amelyek árulkodóak arról, hogy Áder a Fidesz bábja-e, vagy sem.
1. Menekültválság – Fennáll a kádergyanú
Ebben az ügyben Ádernek ambivalens a véleménye. Egyfelől a baloldalhoz hasonlóan „európai megoldást” sürget, amely nem azonos Orbán „nemzetállami megoldásával”. Ugyanakkor a Fidesszel egyetértésben elutasítja a kvótarendszert, illetve nemzetbiztonsági problémának látja a bevándorlást. Ebben a kérdésben tehát nem teljesen a Fidesz politikai véleményét halljuk vissza. A határzárról szóló törvénytervezet azonban úgy ment át rajta, mint kés a vajon, nem élt a politikai vétó lehetőségével.
2. Paks II. – Totális káder
Még csak politikai vétó jogával sem élt az államfő ebben az esetben. Áder érvelése szerint „a törvény alkotmányos szempontból nem kifogásolható, visszaküldésének egyetlen feltétele sem adott”. Csakhogy, arról mi is írtunk korábban, bizony vannak alkotmányos aggályok a törvénnyel kapcsolatban. Ám, ha alkotmányos vétóval nem is, politikai vétóval ettől függetlenül élhetett volna az Elnök úr,hiszen egy törvényt nemcsak alkotmányossági okból lehet visszaküldeni, hanem abban az esetben is, amikor az tartalmilag megfelel ugyan, de politikailag kifogásolható. Bár az országgyűlés minden bizonnyal újra elfogadta volna a törvényt, a vétónak mégis jelzésértékű üzenete lehetett volna a kormány felé.
Az elnöki indoklás is erősre sikeredett:
Egy atomerőmű nem biciklitároló, ezért terrorizmussal fenyegetett világunkban nemcsak indokolt, hanem egyenesen szükséges egy atomerőmű építésével és működésével kapcsolatos adatok védelme, titkosítása.
Köszönjük szépen, most már teljes bizonyossággal kijelenthetjük, hogy az atomerőmű sem nem gyerekjáték, sem nem biciklitároló. Azt viszont még mindig nem tudjuk, hogy miért kell titkosnak lennie annak is pl., hogy ki és mennyiért szerelte be a csaptelepeket az új blokkban. Márpedig az ilyen információ egész biztosan nem sért nemzetbiztonsági érdeket.
Áder érvelése a népszavazási kezdeményezésről is helytelen. Bár igaz, hogy nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségről nem lehet népszavazást tartani, a nemzetközi szerződés, amelyről szó van, Áder aláírásával vált érvényessé. Tehát, amíg az államfő a szerződést nem hirdeti ki, addig lehetett volna népszavazást tartani az ügyben. Azonban úgy látszik a jogban egyébként nagyon is jártas Áder ezt az apróságot nem vette, vagy nem akarta észrevenni. A törvényt elfogadták, Paks II. szerződéseit harminc évre titkosították.
3. IV. alkotmánymódosítás - Totális Káder
Az Alaptörvény negyedik módosításkor az Alkotmánybíróság által megsemmisített család fogalmat, a hajléktalanok szankcionálását lehetővé tevő, a választásokat megelőző közvélemény-kutatások végzésének és publikálásának lehetőségét korlátozó szabályt is az Alaptörvény részévé tették. Szintén kifejezetten az Ab döntésére reagál az a rendelkezés, amely szerint az Alkotmánybíróság az Alaptörvényt csak formai szempontokból vizsgálhatja. Áder az alkotmány módosítását aláírta, mondván, „nincs mérlegelési lehetősége, sem politikai, sem alkotmányos vétót nem emelhet, alá kell írnia az alkotmánymódosítást”. Bár az államfő érvelése úgy hangzik, igazából akarata és nemtetszése ellenére kell aláírnia a módosítást, az állítás annyiban téves, hogy politikai vétóval ebben az esetben is élhetett volna Áder.
4. A 2014-es választások kihirdetése – Fennáll a kádergyanú
Az országgyűlési választások időpontját a mindenkori államfő hirdeti ki. Csakhogy, a kihirdetést megelőzően csaknem fél évvel több fideszes politikus is „elszólta” magát a nyilvánosság előtt a választások időpontjával kapcsolatban. Jó kérdés, hogy Németh Szilárd és Seszták Miklós vajon ráhibáztak a választások pontos dátumára, vagy a kormányzó pártok „kaptak egy fülest” az Elnöki Hivatalból. Esetleg fordítva, egyenesen a kormány üzente meg Ádernek, hogy mikor válasszon az ország. Az üzleti életben az efféle információcserét bennfentes kereskedelemnek hívják, a politikában azonban szimplán csak a jó ízlést sérti az, ha Áder előre tájékoztatta a választások időpontjáról korábbi pártját.
5. Környezetvédelem – Fennáll a kádergyanú
Az államfőnek kiemelten fontos ügy a környezetvédelem és a globális felmelegedés elleni harc, éppen ezért volt pikáns eset, amikor Áder bolygókapitány János aláírta a napelem környezetvédelmi adóval való terhelését. Az ügy elég nagy médiavisszhangot kapott, már csak azért is, mert egyes kormánypárti politikusok azzal a zseniális eszmefuttatással támadták a megújuló energiaforrások széleskörű kiaknázását, hogy„áramra éjszaka is szükség van, valamint akkor is, amikor nem fúj a szél”.
Áder aláírta a törvényt, ám később azzal próbálta tisztázni magát, hogy a salátatörvényben ez a tétel elkerülte a figyelmét, ám alapvetően rossz döntésnek tartja a napelem megadóztatását.
6. Bírák nyugdíjazása – Totális káder
A bíróságok már korábban megfogalmazták a kényszernyugdíjaztatással kapcsolatos alkotmányos aggályaikat,amely aggályok vezettek végső soron a legfőbb bírói fórum korábbi vezetőjének elmozdításához. S más szervezetek is erős alkotmányos aggályokat fogalmaztak meg. Ráadásul az érintettek jelezték, hogy az Alkotmánybírósághoz fognak fordulni. Így a köztársasági elnöknek joggal fordulhatott volna meg a fejében, hogy esetleg egy alkotmányellenes törvény alapján hoz alkotmánysértő döntést. És akár meg is tagadhatta volna a döntés aláírását, vagy ha meg nem is tagadja, de azok aláírásával legalább kivárja az Ab határozatát.
Bár Áder azzal az ígérettel kezdte meg elnöki mandátumát, hogy az „alkotmányosság szigorú őre” lesz, egy alkotmányellenes törvényt írt alá. A törvényt végül az Ab elkaszálta, sőt kötelezte az államfőt, hogy a korábbi szolgálati helyükre ismét kinevezze a pert nyert bírákat.
7. Kötelező regisztráció a választások előtt – Nem káder (vagy mégis?)
Egy kivétel volt, amikor Áder látványosan szembe ment a Fidesszel: a választási eljárási törvény, benne a szavazni szándékozók kötelező előzetes regisztrációjával. Ezt az Ab-hoz küldte az elnök, és az ott meg is bukott. De az, hogy ez volt az egyetlen ilyen ügy, arra utalhat, hogy talán van igazság abban a különben elég vadul hangzó elméletben, amely szerint valójában a Fidesz jött rá: saját híveinek se tetszik az ötlet. Az elnök és az Alkotmánybíróság közreműködésével lehetett a csapdából presztízsveszteség nélkül kimászni. Így, bár ennél az esetnél Áder szembe ment a Fidesz akaratával, gyanús, hogy maga a Fidesz sem akarta, hogy végül a törvény életbe lépjen. A tény ugyanakkor tény: volt egy eset, amikor Áder nem káderként viselkedett, amikor a választói regisztrációval kapcsolatban végül is alkotmányos vétót emelt.
8. Földtörvény módosítása – Nem káder
Másik olyan eset, amikor Áder az Alkotmánybíróságnak küldött vissza egy törvényt. A földtörvény módosítása a nemzeti parkokat érintette volna. Áder a normakontrollt azért kérte, mert szerinte a földtörvényt kétharmados többséggel lehetett volna módosítani, a parlamentben azonban feles többséggel szavaztak, így a törvény érvénytelen, valamint az a természetvédelem már elért szintjét is sértheti. A törvényt később az Ab megsemmisítette. Ez tehát Áder második esete, ahol nem káderként viselkedett.
9. Infótörvény módosítása – Is-is
Bár az Információszabadságról szóló törvény módosítását Áder visszaküldte megfontolásra a parlamentnek, ebben az esetben is „csupán” formai okokra hivatkozott. Holott komoly tartalmi aggályokat is felvetett a közérdekű adatigénylést megnehezítő törvénymódosítás. A törvényt a parlament újra elfogadta, Áder pedig aláírta.
10. Lex-Margitsziget – Inkább káder
Bár Áder János megvétózta, az országgyűlés szinte változtatás nélkül fogadta el a lex-Margitszigetet. Ennek értelmében a Fővárosi Önkormányzat lesz a meghatározott feladat és hatáskörökben eljárni jogosult hatóság, és a helyi önkormányzati feladatokat szintén a főváros veszi át. Áder indoklásában azt írta, egy nemzetközi egyezmény értelmében ki kellene kérni a XIII. kerület lakosait is a változtatásról. Mivel ilyen „véleménykérés” nem történt, nem igazán értjük, hogy miért nyilatkozta azt az államfő, hogy „elhárult az az akadály, amely miatt korábban visszaküldte azt a Háznak”.
+1, Civil szervezetek védelme – Totális káder
Bár elviekben a köztársasági elnök őrködik a demokratikus rend felett, amikor a „norvégos” civilszervezetek levélben fordultak hozzá segítségért, Áder csupán egy semmitmondó válaszlevelet küldött nekik. Azóta kiderült, hogy az Ökotárs elleni hatalmi erődemonstráció jogellenes volt.
Áder János köztársasági elnökről összességében elmondható, hogy bár látszólag számos esetben vétózott meg törvényeket, azok döntő többségét csupán az országgyűlésnek küldi vissza megfontolásra. A ráruházott hatalommal tehát nem egyértelműen él vissza, mint elődje, a nemzet golyóstolla, ám a nemzet egységének megtestesítésétől és az alkotmányos rend őrzésétől azért messze vagyunk. Áder többségében a Fidesznek kényelmes döntéseket hozott, így hát a hivatalba lépésekor meglévő reménykedésünket hamar felváltotta az egyre erősödő csalódottság, hiszen Áder végül csak nem harapta meg azt a kezet, amely korábban enni adott neki.
