Nem túl meglepő módon a migrációs potenciál még mindig magas szinten van a Tárki tavaly októberi kutatása szerint. Bár a migrációs hajlandóság halmozott értéke nem változott érdemben (a 2012-es csúcs óta enyhe csökkenés látszik), beszédes szám azonban, hogy azok aránya, akik a végleges kivándorlást fontolgatják majdnem megduplázódott 2015-ben.
Eközben egyre nehezebb jó szakmunkást, ezermestert találni, a MÁV elővárosi járatain keres a krampácsolótól kezdve a felsővezeték-szerelőn át a mozdonyvezetőig mindenkit, s már szinte unalmassá vált az egészségügyi dolgozók fokozódó elvándorlását emlegetni is.
A migrációs potenciál alakulása 2015-ben
A Tárki több mint két évtizede kíséri figyelemmel a migrációs potenciál alakulását, amely a 2000-es évek elejétől kezdett élénkülni, majd a 2010-es töréstől eltekintve 2012-ben csúcsosodott ki. Azóta a halmozott migrációs potenciál enyhe csökkenést mutat. Ami azonban eltér az eddigiektől, az a végleges kivándorlást fontolgatók számának megduplázódása 2015-re.
Az átlagnál magasabb (15 százalék) a bármilyen időtartamú migrációt tervezők aránya területi szempontból a dél-alföldi (19 százalék) és a nyugat-dunántúli (17 százalék) régiókban élőknél, iskolai végzettség szempontjából az az érettségivel (16 százalék) és diplomával (21 százalék) rendelkezők körében, a tanulók (67 százalék) és a munkanélküliek (27 százalék) között, valamint a saját anyagi helyzet jövőjével kapcsolatban pesszimisták (21 százalék), vagy optimisták (22 százalék) körében. Szintén magasabb az arány azok körében, akik nem tudják eldönteni, hogy elmennének-e szavazni (29 százalék).
A külföldön munkát vállaló magyarok 25 százaléka 30 év alatti, 63 százaléka még nem érte el a 40 éves kort, 32 százaléka diplomás. Mindezt tetézi, hogy a hazánkból való tömeges kivándorlás elsősorban a gyermekvállalási életkorban lévő korosztályokat érinti leginkább.
Riasztó szakemberhiány
Egyre több honfitársunk mindennapi tapasztalata, hogy nem egyszerű dolog szakmunkásokat, mesterembereket találni. Ráadásul az itthonmaradottak között sok lehet a kókler is, akik visszaélnek a helyzettel. Ha csak egyszerűen rákeresünk arra, milyen szakmákat keresnek közvetítő cégek külföldre, érthető, hogy miért nehéz jó burkolót, gáz- vagy vízvezeték-szerelőt találni. De az ok nemcsak az elvándorlás, hanem a kétkezi szakmák presztízsének a csökkenése is. De például, ha valaki a MÁV budapesti elővárosi járatain is utazik észrevehette, hogy az utasok közül toborozna a vasúttársaság új munkaerőt: mozdonyvezetőket, felsővezeték-szerelőket, pályamunkásokat, jegyvizsgálókat, forgalmistákat és kocsirendezőket is. Ha nem sikerül megoldani a mozdonyvezető-utánpótlást, akár pár éven belül problémák merülhetnek az országos vasúthálózat működésével.
De nemcsak a szakmunkásokat szívja el a nyugati országok magasabb bérszínvonala, hanem a hazai értelmiséget, szakképzett diplomás munkaerőt is. A Tárki kutatása szerint az érettségizettek (16 százalék) és körében diplomások (21 százalék) körében magasabb a migrációs potenciál. A legfrissebb Diplomás Pályakövető Rendszer (DPR) mérése alapján a frissen végzett egyetemisták-főiskolások (a 2009-ben, 2011-ben és 2013-ban abszolutóriumot szerzettek) harmada tervez külföldi munkát a következő öt évben.
Kórház a szakadék szélén
Az agyelszívás leglátványosabban az egészségügyben érezhető hosszú idő óta. Decemberben egy tucat ápoló hagyta ott a Szent István kórházat, korábban pedig a Szent Imre kórházban mondott fel hat altatóorvos. Országosan 2-3 ezer orvosi állás betöltetlen, ami szakembergárdában tíz megyei kórházat jelent. De több százezer állampolgárnak nincs saját háziorvosa sem, hemzsegnek a betöltetlen körzetek. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara újraválasztott elnöke szerint nemzetbiztonsági kockázatot jelent az egészségügy helyzete: azonnali bérrendezésre, és legalább öt évre előre tervezhető életpályamodellre van szükség.
A tavalyi év első felében 912 egészségügyi dolgozónak állított ki az Egészségügyi és Nyilvántartási és Képzési Központ a külföldi munkavállaláshoz szükséges hatósági igazolás. A fenti ábrán a legnépszerűbb célországok szerepelnek. A legnépszerűbb célország a tavalyi első félévben az Egyesült Királyság volt, utána nem sokkal lemaradva Németország.
Ha a kivándorló egészségügyi szakemberek életkori megoszlását vizsgáljuk, akkor láthatjuk, milyen iszonyatosan fogyóban van a hazai szakembergárda utánpótlása. Aki pedig egyszer a távozás mellett dönt, az alighanem nem is fog visszajönni a hazai körülmények közé. Csak tavaly több mint négyszáz 35 év alattit vesztett el a hazai egészségügy.
Mit hoz a jövő?
Egy komor jövőkép: a rosszul fizetett, képzetlen munkaerő országává válunk. Az európai országok zöme úgy kecmergett ki a válságból, hogy új, jól fizető állásokat hozott létre. Ezzel szemben a hazai foglalkoztatási csoda inkább tűnik ügyeskedésnek a közmunkásokkal és a külföldi munkavállalók egy részének a beszámításával, mint a versenyszféra valódi magára találásának. Pozitívum, hogy soha annyi pénzt nem küldtek haza külföldön dolgozó honfitársaink, de csendben tesszük hozzá, hogy ez annak köszönhető, hogy egyre többen csak külföldön találják meg a számításaikat.
Az utolsó 100 komment: