Magyarországnak nem a menekültek, hanem Schengen felbomlása tenne be: kis hazánkban a termelési kapacitások leépülése, s tömeges munkanélküliség követné az európai határok visszaépülését. Ez következik ugyanis abból, ha az EU-s tagállamok külön-külön, kerítésekkel zárják el magukat a külvilágtól és egymástól. Mégis, Orbán köti az ebet a karóhoz, és egyetlen menekültet sem hajlandó befogadni, annak ellenére sem, ha ezen múlik a menekültügy közös kezelése, s ezen keresztül Schengen fennmaradása.
Schengen közös ügyünk, amelynek fennmaradása minden magyar és minden európai érdeke. Közös határok azonban nincsenek működő, közös menekültügyi rendszer nélkül. Ez van a csomagban, akár akarja az Orbán-kormány, akár nem. Hogy részt vesz-e az alakításában, vagy ellene hangolja a közvéleményt, már az ő dolga. Meg a mi bajunk.
Forrás: economist
Az európai álom
Az EU alapító atyái hittek abban, hogy az évszázadokon át egymás ellen háborúzó európai hatalmakat csakis úgy lehet a későbbiekben eltántorítani a XX. századba a két világháborúban manifesztálódott óriási pusztítástól, ha a térség országait érdekeltté teszik abban, hogy a másik ország is prosperáljon.
Vagyis, úgy gondolták, hogy a gazdaságok összekapcsolásával létrejövő kereskedelemteremtés és kereskedelemterelés egyrészt az országok egymásrautaltságából fakadóan képes kiiktatni a háborút a külpolitika fegyvertárából, másrészt, a létrejövő gazdasági növekedés képes lehet az országok gazdaságainak felvirágoztatására, s azon keresztül a jólét és az életszínvonal növelésére. A végtermék az Európai Közösség(ek), mai nevén Európai Unió lett, amely azóta gazdasági súlyából és fejlettségéből adódóan a világ egyik gazdasági központjává nőtte ki magát.
Mi az a Schengen?
Schengen, egy apró luxemburgi falucska, alig négyezer lakossal. Nevét azért ismerjük mégis szerte Európában, mert az Európai Közösség (ma EU) 5 tagállama ebben a faluban írták alá a Schengeni egyezményt 1985-ben, amely aztán 1995-ben érvénybe is lépett, megteremtve a közös külső határőrizeti rendszert, egyben a belső határokat lebontva. Ezzel együtt közös vízum-, menekültügyi és határ-ellenőrzési szabályokat fogadtak el.
A joganyag pár év múlva az EU-s joganyag részévé vált, ezzel párhuzamosan pedig egyre több tagállam csatlakozott a belső határok nélküli schengeni zónához, amely az EU 4 alapszabadságának, a személyek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlásának minél egyszerűbb gyakorlati megvalósulását segíti, de különösképpen ösztönzően hat az áruk és a személyek szabad mozgására, az árufuvarozás megkönnyítése és a belső határok nélküli, sokkal egyszerűbb személyszállítás megteremtése során.
Magyarország 2007 óta tagja a schengeni övezetnek, amelynek következtében azóta többek között sokkal egyszerűbbé vált az övezeten belüli munkavállalás, a külföldi (főleg német és osztrák) működőtőke-befektetések növekedése pedig jócskán megnövelte, és növeli továbbra is a magyar GDP-t. (Elég csak az autóiparra gondolni, amely nélkül még mindig a válság előtti szinten ragadt volna a gazdasági teljesítményünk.) Exportunkon keresztül külgazdasági mérlegünkre is óriási pozitív hatással van Schengen, hiszen legaktívabb kereskedelmi partnereink, élen Németországgal, mind övezeten belüliek. A magyar export 75 százaléka e térségbe jut el.
Mit érdekel minket, magyarokat Schengen? Mit adtak nekünk a „rómaiak”?
Schengen mára nem csupán egy közös külső határőrizeti rendszert, és az övezeten belüli szabad mozgást jelenti az Európai Unió állampolgárainak, annál sokkal többet. Schengen következtében ma már 420 millió ember számára nincsenek határok Európában, ami csupán a légi forgalomban 560 millió belső határátlépést jelent évente. Ha ehhez hozzászámoljuk az utakon és a vonatsíneken történő határátlépéseket, több mint egymilliárd belső határátlépés történik a Schengeni övezetben lévő országok között évente, ami napi 1,7 millió határátlépést jelent.
Képzeljük el, mit jelentene időben és pénzben ennek a rengeteg embernek a határátlépéseknél való vizsgálata, mennyi pluszmunkát és költséget jelentene ez a rendvédelmi szerveknek, az árufuvarozásról még nem is beszélve.
Nem csak arról van tehát szó, hogy a magyar turistáknak újra hosszadalmas procedúrákon kellene keresztül menniük minden egyes határátlépéskor, bár az idegenforgalmi szektor is jelentős bevételkiesést könyvelhetne el. Ennél sokkal riasztóbb és a mindennapi élet szempontjából jelentősebb probléma lenne a nyugatra ingázó magyarok számára. Az unió belső határait 1,7 millió vendégmunkás lépi át naponta, a magyar aktív népességnek pedig 2,4 százaléka ingázik naponta más EU-s tagállamba. Az ő életüket alapjaiban rázná meg a térség szétszakadása.
A magyar gazdaságra óriási csapást mérne, ha visszaállna a nemzeti szintű határellenőrzés és vámrendszer. A schengeni övezeten belül oszlik el a magyar export 75 százaléka. és az országunkba áramló működőtőke jelentős része is a schengeni övezetből érkezik, autógyáraink is azért vannak, mert kereskedelmi partnereinknek megéri a vámmentes övezeten belüli térségben a legkedvezőbb körülmények közt gyártani - jóval alacsonyabb fizetésért, ami ugyanakkor magyar viszonylatba még mindig jónak mondható. A határellenőrzés visszaállítása lelassítaná és kiszámíthatatlanná tenné a leginkább közúton történő árumozgást, többletköltséget jelentene s így a termelékenységet is negatívan befolyásolná.
Magyarországon a térség felbomlása tehát a termelési kapacitások leépülésével, s tömeges munkanélküliséggel járna. Összességében minden Schengen-tagországot negatívan érintené a térség felbomlása, Jean-Claude Juncker szerint 3 milliárd euró bevételkiesést okozna az EU gazdaságának évente, ezen belül is a közép-kelet európai régiót rázná meg a leginkább. Orbánék sem véletlenül állnak ki Schengen mellett újra és újra. Schengen felbomlása esetén bekövetkező óriási gazdasági visszaesés tényét a nemzetgazdasági minisztérium is elismerte egy friss tanulmányában.
Miért omlana össze Schengen? Mi köze ennek a menekültkérdéshez?
Európában többé-kevésbé egyetértés van abban a kérdésben, hogy a menekültkérdés önmagában egészen idáig nem okozott rendszerszintű problémát az Unió gazdaságában, sőt a a tavaly Európába érkezett egymillió menekültre bizony óriási szüksége van a Nyugat-európai tagországoknak, munkaerőpiacuk feltöltésére, a tömeges munkaerőhiány enyhítésére. Az is egyértelmű, hogy a migránsok integrációjának költsége hosszú távon mindenképp pozitív, még akkor is, ha rövid távon bizony jócskán akadnak ezzel kapcsolatos kihívások. Ami a valódi probléma lenne, az a menekültkérdésből fakadó tagállami válaszlépések nyomán körvonalazódó helyzet: a schengeni övezet de facto felbomlása.
A megengedő menekültpolitika bukása: A Charlie Hebdo elleni merénylet, valamint a legutóbbi párizsi mészárlások kapcsán nyilvánvalóvá vált, hogy számos Schengen-tagállam válasza a menekültkérdésre - a határokon számolatlanul átengedő, beengedő politika - megbukott, hiszen a terrorista sejtek egyrészt képesek kihasználni a háború és embertelen körülmények elől menekülő tömegeket, másrészt óriási nemzetbiztonsági és járványügyi kockázatot jelent a regisztrálatlan tömegek hömpölygése. Arról nem is beszélve, hogy így esélytelen szétválasztani a csupán jobb életre vágyókat a valódi életveszélyből menekülőktől. Ezért a kezdetben befogadó tagállamok többsége mostanra többnyire időszakosan visszavezette a határőrizeti rendszert.
A határok lezárásának bukása: A válaszok másik fajtája, a túl engedékeny menekültpolitika helyett a bekeményítést választotta, élen Magyarországgal. A menekültek megállítására létrehozott, a külső schengeni határt védő magyar határzár megépülte után sorra épültek a falak Európában, előbb csupán a schengeni határokat védve, majd Schengenen belüli országok között is. Ez pedig már gyakorlatilag a schengeni térség de facto megbomlását jelenti, annak minden káros következményével együtt.
Forrás: bbc.com
Egyértelmű, hogy a fenti megoldások egyike sem jelent megnyugtató megoldást Európa, és a teljes schengeni térség számára. A határzárak ugyanis megkerülhetők, a határőrizeti rendszert pedig Schengenen belül maximum 2 hónapig lehet fenntartani a jelenlegi szabályozások szerint. Európának közös megoldás kell, ami az egész kontinens számára egységes szabályozást, Schengen számára pedig zavartalan továbbműködést eredményez, mindezt úgy, hogy Európa hű maradjon értékeihez, és ne mutasson hátat a valóban életveszélyből menekülőknek, miközben kiszűri azokat, akik csupán a jobb élet reményében érkeznek.
Mi a megoldás?
Megoldás, a szó közös és európai értelmében egyelőre nincs. Merkelék a közös betelepítési kvóta elfogadásában látják a megoldáshoz vezető út első állomását, amelyhez azonban az Egyesült Királyságnak, és közép-kelet európai országoknak, élükön Magyarországgal nem fűlik a foguk. Ez azonban ellenérzéseket vált ki a többi Schengen-tagból, akik szerint minden uniós tagországnak teherbírásához mérten ki kellene vennie a részét a migrációs válság kezeléséből. Az alternatív javaslatok között bukkant fel nemrégiben a mini Schengen ötlete is, amely szerint a kvótát támogató tagállamok, a Benelux-államok, Németország, Franciaország, a skandináv államok és Spanyolország egymás között meghagynák a határátlépés szabadságát, de a nem szolidáris államokat kirekesztenék a térségből.
A tervet egyébként Merkel azután gurította be, miután egyértelművé vált, hogy a Közép-Kelet európai régió több országa, élükön Magyarországgal tulajdonképpen a közös megoldás felé vezető eddigi terveket megvétózta. (A magyar kormány annak ellenére bírálta például a Bizottság javaslatát egy új, külső határőrizeti ügynökség felállításáról, hogy Orbán maga is a külső határok védelmének megerősítéséről beszélt pár hónapja, hatpontos javaslatában).
A következő EU csúcs márciusban lesz a menekült kérdést illetően, amelyről az európai vezetők nagy része úgy beszél, mint az utolsó lehetőségre azelőtt, hogy Schengen darabjaira hullana. Hiszen ha régiónk tagállamai, köztük a magyar kormány továbbra is keresztbe fekszenek, akkor életbe léphet a B-terv, amely szerint Európa közösen nem képes megoldani a menekültválságot, s azt a továbbiakban kisebb országcsoportokban igyekeznek kezelni. Ez azonban egyet jelent Schengen de facto felbomlásával, s azzal, hogy régiónk hamar újra a 80-as évek közepén találja majd magát.
Meg kell érteni, hogy Schengen közös ügyünk, amelynek fennmaradása minden magyar, és minden európai érdeke. Közös határok azonban nincsenek működő közös menekültügyi rendszer nélkül. A csomag kapcsolva van, akár akarja az Orbán-kormány, akár nem. Hogy részt vesz-e az alakításában, vagy ellene hangolja a közvéleményt, már az ő dolga. Meg a mi bajunk.
Az utolsó 100 komment: