2008 és 2012 között negyedével csökkent az oktatásra fordított pénz, ötödével kevesebb hallgató jár a magyar egyetemekre, a pedagógusbérek pedig nálunk a legalacsonyabbak OECD szinten. Ráadásul a pedagógusbértáblát is átalakította a kormány, emiatt a pedagógusok évi 20 ezer forinttal keresnek kevesebbet. Hogyan várjuk optimistán a pedagóguséletpálya-modell megvalósulását ilyen tények ismerete mellett, amelyek rámutatnak: a magyar kormányzatnak nem fontos a tanárok bérezésének rendezése vagy a közoktatás fejlesztése.
Nem csoda tehát, hogy az elkeserítő helyzetet végül megelégelő miskolci gimnázium tantestületéhez egyre több tanár és diák csatlakozik országszerte. Mára már 478 támogató csoport, köztük iskolák, tantestületek és egyéb közoktatással foglalkozó csoportok állnak ki a közoktatás siralmas állapotát boncoló nyílt levél és a körülötte körvonalazódó követelések mellett.
Azon már meg sem lépődünk, hogy a kormány ismét cinikusan és lekezelően tekint a tanárok segélykiáltására, hiszen az elmúlt években már nyilvánvalóvá vált, az autonóm tanárok és a pluralizált oktatás helyett csupán egyen-tantervet, egyen-tankönyvet és végrehajtókat akarnak, akiket a központosított Klik-kel és a gazdasági függőséggel tartanak rövid pórázon. A kérdés már csak az, hogy a Pedagógusok Szakszervezete ezúttal beleáll-e a követelésekbe, vagy ismét hagyja magát leszerelni, ezzel pont azokat cserben hagyva, akiket képvisel.
Forrás: magyarnarancs.hu
Oktatás: száguldunk lefelé a lejtőn
Az, hogy az oktatásra fordított költségvetési források folyamatosan csökkennek, a következő következményekkel jár: a tanárok bére a fejlett világ országaihoz képest mára itt, Magyarországon a legalacsonyabb, a szegényebb családba született fiatalok számára szinte lehetetlenné vált a társadalmi mobilitás, a szegénységből való kitörés, a minőségi oktatáshoz való hozzáférés, a pedagógusok számára pedig nehezebbé vált a megélhetés.
Az előző, oktatással foglalkozó blogunkban arról írtunk, hogy az alulfinanszírozott oktatási rendszer hogyan konzerválja a társadalmi egyenlőtlenségeket, elvéve a minőségi oktatáshoz való hozzáférés lehetőségét a szegényebb családok gyermekeitől, mind az alap-, a közép- és a felsőfokú oktatásban.
Ha egy háztartás kevés jövedelemmel rendelkezik az nem csak a felsőoktatásba bekerülés során jelenthet problémát. Már az alap- és középfokú képzés során is nagy előnyre tudnak szert tenni azok, akik meg tudják fizetni a magántanárokat, például nyelvből, így könnyebben jutnak nyelvvizsgához, mint azok, akiknek nincs pénzük erre. Az állami iskolákban pedig legtöbb esetben nincs lehetőség arra, hogy olyan szintű nyelvtudásra tegyenek szert a diákok, amely elegendő legyen a nyelvvizsga letételéhez. Ez a probléma amúgy az egyetemekre/főiskolákra is tovább gördül, sokan azért nem kapják meg a diplomájukat, mert nincs nyelvvizsgájuk.
Az külön elszomorító, hogy a kormány oktatáspolitikája következtében, rohamosan fogynak a hallgatók a hazai felsőoktatásból, az egyetemi oktatók fizetése megalázóan alacsony, sok középiskolás pedig rögtön az érettségi után külföldön tervezi a továbbtanulást. A tudás, a tehetség folyamatosan áramlik kifelé az országból.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kiadott statisztika szerint a 2006-ban kezdődött hallgatói létszámcsökkenés folytatódott, a tanév elején 11 ezerrel kevesebb hallgató iratkozott be a felsőoktatási intézményekbe. A létszámcsökkenés a 2008-as számokhoz képest csaknem 20 százalékos. De mit tehet egy pedagógus, aki a közoktatásban dolgozik, amely a felsőoktatással ellentétben kevesebb lehetőséget kínál külföldi munka terén? Bízik az életpályamodellben?
Az Orbán-kormányok alatt felgyorsult az oktatásból való forráskivonás
Miközben 2003-ban a központi költségvetésben GDP-arányosan még 5,7 százalékot fordítottak oktatásra, addig 2013-ban ez az arány már csak 3,93 százalék volt. 2010 után ráadásul felgyorsult a folyamat, és 3 év alatt közel 1 százalékponttal csökkent a GDP-arányos állami kiadás, amelynek fő elszenvedője a középfokú és felsőfokú oktatás volt.
Az eredmény sokkoló: az OECD adatai szerint 2008-2012 között az oktatásra költött állami pénzek a teljes állami kiadások százalékában 25 százalékkal csökkentek Magyarországon. A magyarországi csökkenés az egyik legmagasabb mértékű volt az OECD-országok közül.
Az, hogy az állam arányaiban kevesebb pénzt költ az oktatásra, befolyásolja a tanári fizetéseket is. A bérek alacsonyak, nem is csoda, hogy a fiatalok számára nem vonzó a pálya, a tanári kar Magyarországon öregszik (csupán 30 százaléka fiatalabb mint 40), a diákok teljesítménye romlik, a PISA-teszteken sok esetben hátul kullogunk. A tanári életpályamodell miatt a bérek ugyan kevéssel emelkedtek, de ugyanakkor rengeteg juttatást elvettek a tanároktól, akiknek ráadásul a kicsivel több bérért a megnövelt óraszámok miatt jóval többet kell dolgozniuk.
Balogh Zoltán 2017-ig évenkénti béremelést ígért a pedagógusoknak Magyarországon, ahol az OECD friss adatai szerint a pedagógusbérek OECD szinten a legalacsonyabbak. A legjobban kereső magyar pedagógusok konkrétan csak picit több, mint a legjobban kereső török tanárok.
Kérdés, hogy vajon ez mennyiben változik majd az életpályamodellnek köszönhetően? Egyértelmű ugyanis, hogy drasztikus fizetésemelésre volna szükség.
A fenti statisztikában szereplő adatot a magyarországi tanári fizetésekre vásárlóerő-paritáson (ppp-n) számolták, tehát reálisabb képet mutat arról, hogy abból az összegből mennyire könnyű a megélhetés az adott országban. Nos, Magyarországon rosszul.
Kitört az országos tiltakozás a tanárok körében - nem véletlenül
Az általános iskola felső tagozatán oktató tanárok 48 százalékát keresik annak, amit a hasonló képzettségű, teljes munkaidőben foglalkoztatottak keresik. A tanárokat központilag meghatározott tantervvel, pedagógus etikai kódex-szel traktálják, a hegynyi problémát nemrég összefoglalta a Teleki Blanka Gimnázium tanári kara, csatlakozva a Miskolci Herman Ottó Gimnázium nyílt levelében megfogalmazottakhoz. A miskolciakhoz 478 támogató csoport, tantestület, iskola csatlakozott már online, valamint több mint 27 ezer egyéni aláíró. A nyílt levél a következő elemeket tartalmazza:
Forrás: a Miskolci Herman Ottó Gimnázium nevelőtestületének nyílt levele
Az ügy talán egyik legfontosabb kérdése, hogy a pedagógusok legnagyobb szakszervezete, a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) kiáll-e majd a tanárok mellett, s így sor kerülhet-e valóban renszerszintű országos sztrájkra, vagy a legutóbbi, 2013-as esethez hasonlóan annak ellenére kenyérre keni a kormány, hogy legutóbb sem jutottak semmire a kormány ígéreteivel, 2013-ban ugyanis az első adandó alkalommal megszegte a kabinet a PSZ-nek tett ígéreteket.
A kabinet cinikussága bizonyára nem változott, hiszen az országos tiltakozási hullámot elindító nyílt levél egyik eleme pont az volt, hogy nem fogadják el a „kormány által létrehozott Nemzeti Pedagógus Karral történő egyeztetéseket”. Erre Balog Zoltán egyszerűen úgy válaszolt, hogy egyeztetést kezdeményezett a Nemzeti Pedagógus Karral – írja a narancs.
Az Orbán-kormány az erőből ért. Ezért a pedagógusok egyetlen esélye ma az, ha addig folytatják a tüntetéseket, és addig sztrájkolnak, amíg egyértelmű, átlátható és nyilvános javaslatot kapnak a kormánytól a problémák megoldására, amely mellett a kormány elkötelezi magát. Ennek hiányában újra csak leszalámizás és be nem tartott ígéretek várnak a pedagógusokra.
Ebben a légkörben döntött úgy 3 napja, szombaton a Pedagógusok Szakszervezete, hogy a sztrájk és a tüntetés helyett ismét a kormány bársonyszékeit választja, s részt vesz a köznevelési kerekasztalon. Lelkük rajta.
