Alig kezdődött el a tavaszi ülésszak, a kormány megint úgy gondolta, hogy az átláthatóságot növelni, a korrupciót pedig csökkenteni képes civil kontroll utolsó eszközét, a közérdekű adatigénylés lehetőségeit szűkíteni szükséges. Ezért benyújtották a postai szolgáltatásokról szóló törvény módosítását, amellyel ismét szűkítenék a közérdekű adatigénylésen kiadható adatok körét.
Nyilván ennek semmi köze ahhoz, hogy az elmúlt időszakban számos közérdekű adatigénylés érkezett a Magyar Posta Zrt.-hez a gyanús szerződéskötéseiről, a melyeket ezidáig nem voltak hajlandóak kiadni, sőt perre mentek. A törvénymódosítással most már nem is kell majd nekik.
Ez pedig óriási veszélyt hordoz magában, hiszen a kormány az infószabadságról szóló törvény módosítása helyett ezután akár egyesével, szisztematikusan vonhatja majd ki a különböző állami vállalatokat a törvény hatálya alól, így ellehetetlenítve a közérdekű adatokhoz való hozzáférést. A kormány új lépése szervesen illeszkedik az elmúlt évek gyakorlatába, hiszen eddig is mindent megtett azért, hogy ellehetetlenítsék a visszaélésgyanús közpénzköltések feletti kontrollt, amely – lévén a mi közös kasszánkról van szó – egyébként minden állampolgárt megillet. 
Forrás: átlátszó
Miért fontos a közérdekű adatok megismerhetősége?
Röviden azért, mert a demokrácia minőségének egyik fokmérője az, hogy a közpénzek (legyenek azok adóforintokból, vagy EU-s támogatási keretből származó források) mennyire átláthatóan vannak elköltve. (értsd: nyomon követhető, ki, mire, mennyi közpénzben részesült, milyen feltételekkel). Ez pedig nem a baloldaliak, vagy a jobboldaliak, hanem minden magyar állampolgár érdeke. Az eddigi kormányok – mily meglepő – eddig sem voltak élharcosai az átláthatóságnak, ami már csak azért sem meglepő, mert egy opportunista politikus számára nincs egyszerűbb módja a pénzszerzésnek, mint a közvagyonból így, vagy úgy magánvagyont képezni.
A jelenlegi kormány azonban még a látszatintézkedések szintjén sem tett semmit, sőt. 2013-ban, a trafikbotrány kirobbanásakor már egyszer hozzányúltak az infótörvényhez azzal a szándékkal, hogy korlátozzák a közérdekű adatigényléseket. Pár nap alatt átvertek egy törvényt, amely megtiltotta a számlaszintű adatigénylések teljesítését, akár a folyamatban lévő ügy esetén is.
Nyilván ennek semmi köze ahhoz, hogy az elmúlt időszakban a feltárt kínos ügyek újabb és újabb botrányokat okoztak a Nemzeti Együttműködés Rendszerében (NER-ben). Gondoljunk csak Lázár János titokzatos hotelezgetéseire, vagy a Matolcsy-jegybank és alapítványainak sheftelgetéseire, Mészáros Lőrinc eltitkolt vagyonára, esetleg arra, hogyan sikerült Habony „ilyen nevű ember nincs a kifizetési listán” Árpádnak parlamenti belépőhöz jutnia, vagy a Lex Századvégre, esetleg a Lex Paksra. Sok más közpénzköltési botrány között ezekre az ügyekre sem derült volna fény, ha nem lenne a közérdekű adatigénylés.
A tavalyi módosítások
Tavaly októberben felemelték az adatigénylések költségét, amelynek mértékét akkortól minden adatszolgáltató önkényesen állapíthat meg, így adott esetben csak a pénzes adatigénylők képesek megtudni, kinek és mennyi közpénz ment valójában. Bővítették továbbá az adatigénylés elutasítására vonatkozó lehetőségeket, miközben lazítottak az adatszolgáltatókra vonatkozó szabályokon is, így jóval kevesebb eset kerülhet a nyilvánosság elé.
A közpénzköltések átláthatóságát tovább korlátozták tavaly decemberben is, amikor egy salátatörvényben éppen a Fidesz legalizálta a családi mutyizást azzal, hogy mostantól bátran indulhat bármely állami vezető rokona a közbeszerzéseken, ha nem lakik egy fedél alatt a vezetővel. Ezt eddig törvény tiltotta, mostantól viszont szabad a pálya, ráadásul Tállai kinevezésével a NAV élére már a látszat is megszűnt, hogy a kormánypártok nem uralják a szervezetet. A szervezetet, amely mostantól vagyonosodási vizsgálatot sem indít, csak ha a vizsgálatot saját maga ellen kezdeményezi valaki, vagy folyamatban van a nyomozás az ügyben.
Nyilvánvaló tehát, hogy a Fidesznek sok bosszúságot okoz a közérdekű adatok kikérésének lehetősége, ezért mindent meg is tesznek annak érdekében, hogy annyira korlátozzák az adatgazdáktól való információ kikérésének lehetőségét, amennyire az lehetséges. Hiszen ki szereti úgy költeni a közpénzt, ha közben a társadalom nézi a kezét, nem igaz?
A posta esete az információszabadsággal - ez csak az első lépés?
Ennek a régóta tartó folyamatnak a legújabb állomása a Lex Posta. Németh Szilárd, a Fidesz egyszemélyes kognitív csatahajója nyújtotta be a törvénymódosítást a parlamentnek február 9.-én, amely kivonná a posta egyes szerződéseit, valamint az „üzleti tevékenysége végzése szempontjából aránytalan sérelmet okozó” adatokat a közérdekű adatok köréből. Ezzel lényegében a Magyar Posta és leányvállalatai kikerülnek az infótörvény hatálya alól.
A kormánypártok ráadásul nem elégedtek meg ennyivel, így egyben a jelenleg folyamatban lévő ügyeket is érintené a módosítás. A dolog már csak azért is sürgős lehet, mert a Magyar Posta Zrt. jelenleg is perben áll többek között az MSZP-s Tóth Bertalannal, aki az elmúlt időszakban 25 adatigénylése tetemes részére nem kapott választ az állami vállalattól. Úgy tűnik, már nem is fog, hiszen a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát semmibe vevő fideszes benyújtó a folyamatban lévő bírósági perekre is alkalmazná az új jogszabályt.
Könnyen lehet ugyanakkor, hogy ez egy hosszabb folyamat főpróbája csupán, amelynek során a kormánypártok az infótörvény problémás és túlságosan szem előtt lévő módosítása helyett szépen lassan, egyesével vonnák ki az állami vállalatokat a törvény hatálya alól. Így az ügy kevesebb nyilvánosságot kap, és biztosan nem kell tartani az elsöprő népharagtól, csupán egy-két tollforgató terrorista ír majd az ügyről.
Most tehát csupán a postáról van szó, de felkészülhet az MVM (Magyar Villamos Művek), az MNB (Magyar Nemzeti Bank), a Szerencsejáték Zrt., vagy bármelyik állami cég. Lényeg, hogy a kormány nem szeretné, ha bárki látná, kinek és mire költenek a sok pénzzel foglalkozó állami vállalatok, így csinál magának indokot arra, hogy eltüntethesse, a köz számára megismerhetetlenné tegye a pénzköltéseket.
Mutyi a postánál is?
Az ügy horderejét és a mutyigyanút a történetnek az adja, hogy 2014-ben az állami tulajdonú Magyar Posta Zrt. szimpla együttműködés helyett részvényfelvásárlással beszállt a Spéder Zoltán érdekeltségébe tartozó FHB-be (Magyar Fejlesztési Bank), amellyel úgy tűnik, sokkal jobban járhatott az egyébként veszteséges FHB, mint a csaknem minden településen jelen lévő posta. A bank részvényeinek 49 százalékának felvásárlásával aztán a posta elkezdte teríteni az FHB termékeit az országosan több ezer fiókjában. Ezzel a a magyar bankrendszerben egy gigaszervezet kezd kirajzolódni, úgy tűnik új postabank épül tehát. A kérdés csak az, hogy az adófizetők pénzéből gazdálkodó posta hogyan, milyen szerződésekkel és mire költi a pénzét, és hogy ezekkel az ügyletekkel jól járnak-e az adófizetők, vagy rosszul. A törvényjavaslat elfogadásával ezek az információk már sosem derülhetnek majd ki.
Új, nemzeti Postabankot épít a holdudvar
Spéder Zoltán kormányközeli bankár a Magyar Postát, a Takarékbankot és a Magyar Fejlesztési Bankot irányító embereivel szoros együttműködésben építi a magyar bankrendszer új gigaszereplőjét, az új postabankot. A takarékok és a posta infrastruktúráját felhasználva terjeszti termékeit Spéder bankja, az FHB, ami egyébként fennállása óta minden évben veszteséges, az állami Magyar Posta Zrt. mégis felvásárolta a részvényeit - miután Spéderhez köthető személyek lepték el a posta vezetői székeit.
Egyáltalán nem meglepő, hogy a megannyi közérdekű adatigénylésből kirobbant kormányzati balhé szúrta a kormánypártok szemét, és igyekeznek gátat szabni az országunkban amúgy is csak nyomokban létező átláthatóságnak és a civil kontrollnak. Senki sem szereti, ha titkos találkozókon suttogott legnagyobb bűneit a háztetőkről kiabálják. De emiatt a ház alapjait megrongálni, az már barbárság. Mi pedig csak reménykedni tudunk, hogy lesz elég ellenzéki képviselő egy utólagos normakontroll benyújtásához az ügyben.
