A kormánypárt elmúlt hatévnyi tevékenysége nyomán a pénzügyi kultúra amúgy sem nívós szintje jelentősen csökkent, annak ellenére, hogy a fejlett országokban éppen az ellenkező trend figyelhető meg. Magyarországon is elengedhetetlen lenne, hogy a lakosság minél szélesebb köre megértse az alapvető pénzügyi folyamatokat, hiszen mind a devizaadós-válság, mind a tavalyi év brókerbotrányai rámutattak arra, hogy a magyar lakosság jelentős hányadának fogalma sincs arról, hogy mi fán terem a kockázat, vagy mi is az a teljes hiteldíj mutató (THM).
Ennél azonban sokat tágabb körben érdemes vizsgálni a pénzügyi folyamatokat, hiszen az elmúlt 6 évben ahelyett, hogy egy modern szemléletváltást figyelhettünk volna meg, egyre inkább az tapasztalható, hogy a kormánypárt nem feltétlen híve a pénzügyi kultúra és az ehhez kapcsolódó folyamatok/technológiák fejlesztésében. Elég csak a tranzakciós adóra gondolni, a manyup-pénzek beszántására, vagy éppen a jegybank átláthatatlan ügyeire, amelyre már mindenki felkapta a fejét.
Mi is az a pénzügyi kultúra?
A nagyon szűken vett értelmezés alapján pénzügyi kultúra alatt a lakosság pénzügyi tudását, a pénzügyi alapfolyamatok megértését értjük. Például, hogy tisztában vannak-e olyan alapfogalmakkal, mint a kamat, vagy a kamatos kamat, az infláció, vagy éppen a THM.
Ennél persze sokkal tágabb körben is értelmezhető a pénzügyi kultúra, például, hogy a meglévő ismeretek mellett a lakosság képes-e jó pénzügyi döntéseket hozni, képes-e felismerni a modern pénzügyi folyamatok jelentőségét, és nem ódzkodik a legújabb trendektől/technológiáktól.
A magyarok pénzügyi tudása nagyon gyenge
Nem meglepő módon a pénzügyi kultúra Magyarországon sosem volt igazán fejlett, és a legutolsó felmérések is azt mutatják, hogy a magyarok közel fele pénzügyi analfabéta, azaz az alapvető fogalmakkal sincs tisztában. A 2015-ben készült felmérés alapján a lakosság 42 százaléka tudott félretenni pénzt, azonban a megtakarítok közül a legtöbben nem kamatoztatták a pénzüket, azaz vagy készpénzben, vagy a folyószámlán ült a félretett megtakarítás. Ez persze részben azzal is magyarázható, hogy a nagyon alacsony betéti kamat miatt nem is érte meg lekötni a pénzüket, de erről majd kicsit később.
Egy másik fontos megállapítás, hogy az oktatási rendszerben csak minimális arányban fordul elő bármilyen jellegű pénzügyi oktatás. A legtöbb intézményben egyáltalán nincs olyan óra ahol szóba kerülnének olyan alapvető fogalmak, mint az infláció, a kamatos kamat, a hozam, vagy éppen a pénzügyi kockázatok (többnyire a matematika óra keretein belül vannak kamathoz kapcsolódó számítások, vagy éppen statisztikai feladatok).
De miért fontos erről beszélni?
Elég csak a devizaadós-válságra gondolni. A kétezres évek közepén, amikor igazán felfutott a devizahitelből történő ingatlanvásárlás, a hitelfelvevők többségének fogalma sem volt arról, hogy mi is az az árfolyamkockázat. A hitelfelvevők egyöntetűen úgy gondolták, hogy nem lesz problémájuk abból, hogyha svájci frankban adósodtak el, sokan pedig odáig mentek el, hogy egyszerre több lakást is vásároltak a minél nagyobb nyereség reményében. Tény, hogy a bankok tájékoztatása csődöt mondott, azonban a magyar lakosság sem volt a helyzet magaslatán: nulla pénzügyi tudással mentek bele olyan hitelfelvételbe, amelyre aztán később, amikor a svájci frank brutálisan felértékelődött, belebuktak. Ehhez persze az is kellett, hogy az adott pillanatban a forint és svájci frank kamatok között hatalmas különbség volt (emiatt jelentős megtakarítást lehetett realizálni), azonban a hosszú távban való gondolkodás egyáltalán nem volt jellemző a magyar lakosságra. Ez pedig rossz döntésekhez vezetett.
Egyre kevesebb a bankszámla
A pénzügyi kultúra egyik velejárója, hogy a lakosság mennyire fogékony az elektronikus pénzügyi eszközök használatában. Az elmúlt 10-15 évben mérsékelt növekedés volt megfigyelhető (a nyugat-európai országokhoz képest jelentős a lemaradásunk), évről évre egyre többen és egyre gyakrabban használják a bankkártyájukat, és egyre több szolgáltatást vesznek igénybe.
2013 óta viszont 520 ezer lakossági bankszámla tűnt el, részben a tranzakciós illetéknek, részben az alacsony betéti kamatoknak köszönhetően:
- Magyarországon jelenleg keveseknek éri meg betéti számlát fenntartaniuk, mivel a nagyon alacsony kamatkörnyezet miatt minimális a betéti kamat, így sok esetben a számlavezetési és a tranzakciós illeték el is viszi a hozamot. Általában csak akkor éri meg lekötni a pénzünket, ha több évre tervezünk, és persze az sem árt, ha minél nagyobb összeget tudunk lekötni.
- Mivel a tranzakciós illeték miatt a banki költségek is megdrágultak, egyszerű számlaszámot sem feltétlen éri meg fenntartani, annak ellenére, hogy pénzünk nagyobb biztonságban van egy banknak, és az átláthatóság szempontjából sem mindegy, hogy készpénzben vagy éppen elektronikus úton bonyolódnak le a tranzakciók.
A Fidesz a pénzügyi rezsicsökkentéssel próbálta kivédeni, hogy a bankok áthárítsák a költségeket, azonban a számok azt mutatják, ennek ellenére mégis sokan otthagyták a bankjukat.
Fontos lenne, hogy az elektronikus tranzakciók irányába tereljék az embereket, hiszen ezáltal növelhető lenne az átláthatóság, a feketegazdaságra gyakorolt hatás sem lenne elhanyagolható (ez részben látható az online-kasszák bevezetésének köszönhetően).
Manyup-pénzek beszántása, öngondoskodás hiánya
Egy másik fontos pont az öngondoskodás. Mint korábban írtuk, a pénzügyi kultúra szerves részeként értelmezhető a pénzügyi tervezés, ebben pedig az öngondoskodás is beletartozik. Itt elsősorban a nyugdíj-megtakarításokra érdemes gondolni, de az egészségpénztárak szerepe sem elhanyagolható manapság, ha figyelembe vesszük, hogy a magyar egészségügyi ellátórendszer mennyire borzasztó állapotban van.
Mivel a magyar nyugdíjrendszer jövője teljesen bizonytalan, ezért az öngondoskodás fontos lenne a lakosság részéről. Jelenleg azonban ennek csak egy pillére van: az önkéntes magánnyugdíj-pénztári befizetések. A magánnyugdíjpénztárak beszántásával jelentős mennyiségű megtakarítás tűnt el a semmibe, és a Fidesznek esze ágában sem volt felhívnia az emberek figyelmét, hogy azért nem ártana önkéntes úton félre tenni némi pénzt, mivel 10-20 év múlva nagy bajok lehetnek, részben nekik is köszönhetően. Természetesen ez csak irónia volt, hiszen a kormánypárt sosem fogja beismerni, hogy teljesen átgondolatlan volt a manyuprendszer beszántása - még ha voltak is problémák a második pillérrel -, és szerintük minden rendben van a nyugdíjrendszerrel. A másik oldalról nézve viszont a lakosság is elbizonytalanodhatott, hiszen ki tudja: „ma a manyup, holnap pedig önkéntes pénztárak”?
Természetesen nem árt némi pénzügyi alaptudás ahhoz, ha valaki nyugdíjpénztárba teszi a pénzét. Mivel különböző kockázatú portfóliók vannak, nem árt tisztában lenni azzal, hogy milyen kockázatot is tartalmaz az, hogy portfóliónk például nagyobb arányban tartalmaz részvényeket, mint kötvényeket.
Ha hosszú távon szeretnénk megtakarítani, akkor érdemes megismerkedni a bankbetéten és a kamatos kamaton kívül tágabb fogalmakkal is.
A jegybank fura üzelmei
Fontos kitérni a jegybank szerepére is, hiszen alapvetően az MNB szerepe lenne, hogy a pénzügyi kultúrát fejlessze, és a pénzügyi rendszert minél „elfogadhatóbbá” tegye a lakosság számára.
Ehhez képest mostanában minden sajtóorgánum a jegybank-alapítványok furcsa üzelmeivel van tele, arról már nem is beszélve, hogy a kormány megpróbálta eltüntetni 250 milliárd forint közpénz nyomát.
Márpedig ha a lakosság azt tapasztalja, hogy a jegybank a kormány segítségével megpróbál kibújni a transzparencia alól, akkor könnyen elbizonytalanodhatnak a hazai pénzügyi rendszer és folyamatokkal szemben.
