Nagy reményekkel indult neki a kormány a keleti nyitás stratégiának, amelynek célja az lett volna, hogy jobban diverzifikálják a külkereskedelmi forgalmat, és a hazai export-import ne legyen teljesen ráutalva az EU-ra, azon belül is Németországra.
Bár a nagyobb diverzifikációra valóban szükség lenne ezért, hogy gazdasági válságok idején jobban védettek legyünk a turbulenciák ellen, azonban a magyar kormány egy átgondolatlan stratégia mentén próbált nyitni olyan elnyomó rendszerek irányába, amelyek nem csak presztízsveszteséget hoztak Magyarországnak, hanem kudarcokkal teli éveket is.
A keleti nyitás stratégiája megbukott, ezt már két éve is megírtuk. Nagyobb áttörést pedig azóta sem sikerült elérni részben annak köszönhetően, hogy korábban a magyar kormány által nagyra tartott országok többsége gazdasági problémákkal néz szembe, részben pedig azért, mert szinte egytől-egyig aszimmetrikus gazdasági szerkezettel rendelkeznek.
Elmaradt az áttörés...
Nagy reményekkel vágott neki a kormány a keleti nyitásnak, mégsem hozott áttörést az elmúlt 5 évben. Ha a keleti nyitásban szerepet játszó fő országokat nézzük (Kína, Oroszország, Kazahsztán, Azerbajdzsán, Törökország és Szaúd-Arábia), láthatjuk, hogy az exportrészesedés aránya csökkent 2009 és 2014 között. A magyar kormány mesterséges eszközökkel próbálta élénkíteni a külkereskedelmi forgalmat ezekben az országokban, a nemzetközi és hazai gazdasági környezet javulása mellett azonban az uniós tagállamok irányába jóval dinamikusabban növekedett a külkereskedelmi forgalom. A két évvel ezelőtti állapotokhoz képest nem tapasztalható javulás, nem véletlen, hogy Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter idén kénytelen volt beismerni, hogy a „keleti nyitás nem jött be”. Bár a tárcavezető a kőolaj nemzetközi árának drasztikus zuhanásával magyarázta a kormány által nem várt eredményeket, valójában már évekkel ezelőtt is látható volt, hogy a teljesen átgondolatlan stratégia nem fog sikerekre vezeti.
A külkereskedelmi volumenindexekből is látható, hogy az elmúlt években az export és az import növekedésében már ismét az EU-tagországok irányába való külkereskedelmi forgalom dominált, és elsősorban csak a válság utáni közvetlen pár évben volt egy olyan periódus, amikor az EU-n kívüli országokba dinamikusabban emelkedett az export. Ez részben azzal is magyarázható, hogy a nyugat-európai országokat jobban érintette a válság.
Bajban lévő országok irányába nyitottunk
Szijjártó Péter magyarázata részben megállja a helyét, hiszen 3-4 évvel ezelőtt senki sem láthatta előre, hogy a nemzetközi olajárak drasztikus mértékben fognak zuhanni. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy mindenki számára, aki kicsit is ért az alapvető gazdasági folyamatokhoz, egyértelmű lehetett már ekkor is, hogy aszimmetrikus szerkezű országok jobban ki vannak téve egy-egy sokkhatásnak, és Kínát és Törökországot leszámítva a magyar kormány jórészt olyan gazdaságok irányába nyitott, ahol az olaj meghatározó az exportban:
- Azerbajdzsánt sokáig példaként emlegette a magyar vezetés, az ország azóta beleroppant az olaj árának drasztikus zuhanásába, és kénytelen volt a magyar kormány által csak mumusnak tartott IMF-hez fordulni.
- A szintén olajexportra épülő Kazahsztán exportbevételei harmadára zuhantak, devizájuk pedig jelentősen leértékelődött. A korábbi dinamikus növekedést recesszió váltotta fel.
- Szaúd-Arábia valamivel kedvezőbb helyzetben van, hiszen rengeteg pénzen ülnek, azonban a feszültségek itt is elkezdtek növekedni. A szaúdi vezetésben is egyre többen látják úgy, hogy csak és kizárólag olajexportra nem szerencsés hosszú távon gazdasági modellt építeni.
- Az orosz gazdasági csoda is véget ért az uniós szankcióknak és az olajárnak köszönhetően. A exportbevételek több mint 50 százaléka származik az energiahordozók kiviteléből, így nem meglepő, hogy az exportbevételek itt is jelentősen csökkentek, és az ország a devizatartalékait égeti el. Oroszország súlyos recesszióban van, a kilábalást pedig nem segíti a Unióval való hűvös viszony.
- Törökországnak elsősorban nem az olajár miatt fáj a feje, hanem a dollár erősödése miatt. A jelentős dollárkitettségeknek köszönhetően az eladósodottság folyamatosan emelkedik, mindeközben pedig jelentős folyófizetési mérleghiánnyal és inflációval kénytelen szembenézni az ország.
- Kína helyzete nagyon összetett. A meghamisított statisztikák miatt nehéz pontosan meghatározni, hogy milyen állapotban is van a gazdaság. Azonban az jól látható, hogy elmúlt években tapasztalható szárnyalás megtorpant. Erre már a kínai vezetés is rájött, így nem véletlen, hogy az új 5 éves tervben már a technológia fejlesztések és a belsőfogyasztás kerültek a középpontba.
Mint látható, a magyar kormánynak egyáltalán nem sikerült jól felmérnie, hogy milyen országok irányába érdemes nyitnia. A felsorolt hat országból négy most tapasztalja meg, hogy milyen problémái vannak egy aszimmetrikus gazdasági modellnek. Törökország pedig azt, hogy nem feltétlenól jó devizában eladósodni, Kína pedig egyszerűen túl messze van ahhoz, hogy komolyabb szinten is külkereskedelmi partnerünké váljon.
Presztízsveszteség
Egy másik fő probléma, hogy a Fidesz szemében példaértékű országok egytől-egyig elnyomó rendszernek számítanak, még Törökország is, ahol az elmúlt években drasztikus mértékben építették le a demokrácia alappilléreit.
Magyarország komoly presztízsveszteséget volt kénytelen elkönyvelni, elég csak az azeri baltás gyilkos kiadatására, vagy Putyin elnök meghívására gondolni (az orosz elnök társaságát még most is kerüli a legtöbb nyugat-európai szövetségesünk).
Hogyan tovább?
Mint látható, Magyarországnak egyáltalán nem sikerült előnyt kovácsolnia a keleti nyitásból, és a példa értékűnek tartott gazdasági modellek egytől-egyig megbuktak az elmúlt években. Külkereskedelmünk döntő hányada továbbra az Unió irányába meghatározó, és a közeljövőben sem várható változás ebben. Bár a nagyobb diverzifikációra valóban szükség lenne, kis nyitott országként korlátozottak a lehetőségeink, és nem látni olyan csapásirányt, amely kicsit is enyhítené a nyugati országoktól való függésünket.
A másik út egy olyan gazdaságpolitika lehetne, amely a belsőfogyasztásra. a szolgáltatások meghatározó szerepére, valamint a technológiai fejlődésre építene, és némileg csökkentené az export dominanciáját a gazdasági szerkezetben (a növekedést gyakorlatilag az uniós források és a nettó export táplálja). Ez a felfogás azonban távol áll a Fidesz filozófiájától, hiszen a kormánypárt nyíltan még mindig kitart amellett, hogy a keleti partnerek gazdasági modelljei sikeresek, és a magyar gazdaság egészére is úgy tekintenek, mint egy összeszerelő üzemre.
