Az Európai Bizottság ismét elkészítette országspecifikus jelentését Magyarországról, amely továbbra is lesújtó képet fest a magyar gazdaság versenyképességéről. Brüsszel hazánknak szóló ajánlásai számos területet lefednek, így arra is felhívták a figyelmet, hogy az adósságcsökkentésbe több erőt kellene fektetni, de a korrupciós kockázatok is igen magasak Magyarországon. Az ágazati különadók továbbra is mérséklik a beruházásokat, a bankok pedig annak ellenére sem hiteleznek, hogy viszonylag sok tőkéjük van. Utóbbiban az is szerepet játszhat, hogy a lakosság még mindig nagyon óvatos (alacsony a hitelkereslet), és az eladósodott háztartások száma továbbra is magas - hiába vezették ki a devizahiteleket, a forintban denominált hitelek esetén is nagyon magas volt a 90 napon túli késedelem.
A brüsszeli jelentés a szociális és az oktatási rendszerre is kitért. Brüsszel is felhívja a magyar kormány figyelmét arra, hogy a magyar diákok gyengébben teljesítenek, mint az uniós átlag, erős a szegregáció, a szakképzési rendszer átalakítása pedig még rugalmatlanabbá teheti az egész rendszert.
A közmunkaprogram résztvevői Brüsszel szerint is ördögi körbe kerülnek, és nincs valós esélyük kilépni a munkaerőpiacra, így valódi megoldást nem nyújt a munkaerő-piaci problémák kezelésére.
Súlyos versenyképességi problémák
Magyarország nem versenyképes, ez pedig nemcsak a szakértők egybehangzó állítása, hanem a nyers adatok is alátámasztják. A magyar kormány meg ahelyett, hogy felébredne és lépéseket tenne egy versenyképes gazdaság kialakításáért, továbbra is egy olyan munkaalapú társadalmat képzel el, amely egyrészt idejétmúlt, másrészt munkaerő sem áll rendelkezésre hozzá. Munkaerő még csak-csak lenne, a fiatalok többsége azonban felismerte, hogy alacsony bérek mellett nem éri meg itthon gürcölni, mikor külföldön, normális egzisztencia kiépítésével ennek sokszorosát meg lehet keresni. A munkaalapú társadalom nem egy versenyképes elgondolás, hiszen hosszú távon nem látszik a kitörési lehetőség benne, sem magas hozzáadott értékű termékek előállításával, sem pedig versenyképes bérekkel.
A magyar gazdaság versenyképességének hiánya jól leírható azzal, amit az elmúlt 10 évben tapasztaltunk:
- A termelékenység nem nő, a bérdinamika pedig nagyon alacsony volt.
- A gazdasági növekedés elhanyagolható volt, és az elmúlt években is csak az uniós transzferek húzták a gazdaságot.
- A potenciális kibocsátás nagyon alacsony.
- A legoptimistább becslések alapján sem zárkózunk fel az uniós átlaghoz 30-40 éven belül. De inkább az a jellemző, hogy a régiós országoktól is lemaradtunk.
A magyar gazdaság egyik fő problémája, hogy a technológiai haladás, amely a gazdasági növekedés egyik mozgatórugója, elhanyagolható, kevés magas hozzáadott értékű terméket állítunk elő, a humán tőke nem eléggé fejlett. Ezek együttes eredője pedig, hogy az úgynevezett túlcsordulási hatások sem jelentkeznek kellő mértékben a gazdaságban. Mivel a külföldi befektetők is látják, hogy a magyar gazdaság kevésbé versenyképes, mint a régió többi országa, kevesebbet fektetnek be nálunk, az egyik legfőbb vonzerőnk pedig továbbra is az alacsony bérszerkezet. A bérből élőknek viszont egyre inkább elegük van abból, hogy a bérdinamika elmarad a régiós átlagtól, a fiatalok pedig felismerték, hogy érdemes külföldön próbálkozniuk. Emiatt egyre több szektorban van munkaerőhiány, tovább rontva a versenyképességet, mert munkaerőhiány mellett a cégek nem tudnak optimális szinten termelni.
A legfrissebb GDP-adatok is azt mutatják, hogy a magyar gazdaság önmagában nem versenyképes. Bár a Fidesz nyíltan nem látja be, hogy valami nincs rendben a magyar gazdaság körül, Orbán Viktor állítólag mégis válságtanácskozást tartott a lesújtó adatok publikálása után.
Elrobog mellettünk a régió
A versenyképességi problémákra Brüsszel legfrissebb jelentése is felhívja a figyelmet. Ráadásul az összkép még annál is lehangolóbb, mint azt korábban gondoltuk. A régióban például egyedül Magyarország exportrészesedése csökkent a világkereskedelemben 2004 óta, mindeközben Románia például megduplázta a részesedését. Részsikereket is csak azzal sikerült elérni, hogy a forint leértékelődött, ami csökkentette a hazai termékek árát külföldön, javítva a versenyképességét. Csakhogy a hazai termékek előállításának magas az importhányada, így a forint leértékelődése összességében a hazai export áralapú versenyképességén mégsem segített akkora mértékben, mint ahogyan arra a gazdaságpolitikai döntéshozók építettek.
A legfőbb probléma azonban az, hogy az exportszerkezet teljesen átalakult az elmúlt 10 évben, és ahelyett hogy magas hozzáadott értékű termékeket exportálnánk, inkább egyre több olcsóbb, alacsonyabb minőségű terméket exportálunk.
kép forrása: portfolio.hu
Ahogy a fenti ábra is mutatja, az euróban számolt exportdeflátor 2000 óta egyáltalán nem emelkedett, sőt még csökkent is Magyarországon, miközben az összes többi régiós országban jelentős emelkedés figyelhető meg. Ez azt jelenti, hogy míg a régiós versenytársak exportált termékeinek ára folyamatosan emelkedett az elmúlt 15 évben, addig a magyar exportcikkek ára stagnált. Ennek az az oka, hogy a magyar exportszerkezet nem tolódott el magasabb hozzáadott értékű termékek irányába. A következő ábra is ezt szemlélteti:
kép forrása: portfolio.hu
Termékminőségi csoportok alapján a középső és az alacsony minőségi kategóriákba tartozó termékek aránya jelentősen nőtt 2009 és 2014 között, a magas és a nagyon magas minőségi kategóriákba tartozó termékek aránya viszont közel egynegyedével csökkent. Mivel az alacsony minőségi kategóriába tartozó termékek esetén jóval magasabb az árverseny, a termelőknek nem igazán van esélyük az árak emelésére, ez pedig magyarázatot ad arra, hogy a deflátor miért mutat csökkenését az elmúlt 15 évben.
Az adatok egyértelműen azt mutatják, hogy a magyar export nem versenyképes, eljárt felette az idő, a régiós versenytársak pedig jócskán elhúztak mellettünk.
Egyéb területeken sem teljesítünk jól...
A brüsszeli jelentés ráadásul nem csak a versenyképességi problémákat hozta fel a felszínre. A magyar gazdaságot továbbra is agyonnyomja a korrupció, az adósságcsökkentés sem a kormány által ígért tempóban halad - az Eximbank továbbront a képen -, az ágazati adók továbbra is mérséklik a beruházási kedvet, és a közmunkaprogram sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Brüsszel a magyar oktatási rendszer helyzetét sem látja olyan fényesnek mint a kormány. Az OECD-jelentése jó támpontja annak, hogy a hazai oktatási rendszer nagy lemaradásban van mind Nyugat-Európához, mind a régióhoz képest: a magyar diákok teljesítménye elmarad az uniós átlagtól, a szegregáció mértéke pedig Magyarországon az egyik legmagasabb. A szakképzési rendszer nagyon gyenge, ennek most zajló átalakítása pedig még rugalmatlanabbá teheti az egész rendszert.
Mindez pedig azért fontos, mert a versenyképesség egyik fő forrása a jó humán tőke, megfelelő oktatási rendszer hiányában viszont elképzelhetetlen a versenyképesség javítása.
Nincs jövőképe a magyar gazdaságnak
A magyar gazdaság nem versenyképes, és egyelőre semmilyen stratégia nincs arra, hogy mitől is válna versenyképesebbé. A magyar kormány stratégiája a következő évekre az, hogy minél több uniós forrást le kell hívni 2019-2020-ig, és ez majd megalapozza a gazdasági növekedést. Pár évig ez valóban segíthet - így is csak mérsékelt növekedés érhető el -, az uniós források elapadásával viszont komoly összeomlás következhet be 2020 környékén. Ráadásul könnyen előfordulhat, hogy az Unió többé nem lesz ennyire bőkezű, akkor pedig megnézhetjük magunkat, hiszen szerkezeti és strukturális átalakítások nélkül sosem lesz versenyképes a magyar gazdaság, anélkül pedig növekedés sincsen. Tovább árnyalja a helyzetet, hogy a kilátástalan jövő miatt még több fiatal fog külföldre költözni, a munkaerőhiány pedig nemcsak abban fog megmutatkozni, hogy a hazai cégek még versenyképtelenebbé válnak régiós/globális szinten, hanem egyre kevesebb tőke fog beáramlani Magyarországra.
