A gazdasági válság óta a társadalmi egyenlőtlenség emelkedett Magyarországon, és ezen a Fidesz-kormány szegényellenes gazdaság- és társadalompolitikája sem segített. Ma már általános értelemben lehet dolgozói szegénységről beszélni, ami sok esetben a magasabb végzettségű szakemberekre is vonatkozik, mivel egyes szektorokban - leginkább az államhoz köthetőekben - megalázóan alacsonyak a bérek. Nem véletlen, hogy egyre többen vándorolnak ki, miközben Magyarországon általánossá vált a munkaerőhiány a legtöbb ágazatban.
A válság óta szinte minden társadalmi csoport helyzete romlott, kivéve a legnagyobb jövedelemmel rendelkező háztartásoké, köszönhetően az Orbán-kormány adópolitikájának, ami egy olyan jövedelemtranszfernek felelt meg, ahol az alacsonyabb jövedelmű háztartásoktól csatornáztak át pénzeket a legmagasabb jövedelmű csoportok irányába. Mindeközben számos szociális támogatás megszűnt, és annak ellenére, hogy a kormánynak lett volna lehetősége feloldani a még 2009-ben befagyasztott transzfereket, nem éltek vele.
Bár az elmúlt években a reálbérek nagyobb ütemben nőttek, mint a 2010-14 közötti időszakban, ezt elsősorban azok a szektorok húzták fel, ahol a munkaerőhiány miatt a nagyobb cégek kénytelenek voltak bért emelni. Általános értelemben tehát egyáltalán nem beszélhetünk arról, hogy mindenkinek jobb lett, amit az is igazol, hogy a kormány csuklóból kerüli a növekvő szegénység témájának megvitatását.
Növekvő egyenlőtlenségek
Egy friss kutatás szerint 2007-2014 között jelentősen emelkedtek Magyarországon a társadalmi csoportok közötti egyenlőtlenségek. A gazdasági válság után egyedül a gazdagabbaknak lett jobb, minden más társadalmi csoport vesztese volt mind a válságnak, mind pedig az azt követő gazdaságpolitikai döntéseknek, így tehát a bal és a jobb oldali kormányoknak egyaránt benne van a kezük a folyamatban.
Szinte általánosan elfogadott tény, hogy egy gazdasági válság után a szegények száma mindig megugrik. A csökkenő munkaórák és a növekvő munkanélküliség jellemzően az alacsonyabb jövedelemű háztartások körében csapódik le, a csökkenő fogyasztás és GDP-n keresztül viszont multiplikálódik a hatás. A magasabb jövedelemmel rendelkező háztartások azonban nemcsak bérjövedelemmel rendelkeznek, hanem tőkejövedelemmel is, így őket kevésbé viseli meg például egy általános bércsökkentés/befagyasztás.
Ez a folyamat Magyarországon is megfigyelhető volt: 2008 után jelentősen emelkedett a munkanélküliek száma a gyárbezárások és a termelés csökkentése miatt. A prociklikus gazdaságpolitika erre csak rátett egy lapáttal, igaz nem is volt más választása az akkori kormányoknak, mivel az IMF-fel és Unióval kötött megállapodás értelmében csak azzal a feltétellel kaptunk mentőövet, hogy jelentősebb kiigazító intézkedéseket fogadnak el. Ezek az intézkedések viszont rövidtávon tovább rontották a helyzetet, nagyobb lett a gazdasági visszaesés, még inkább csökkent a termelés, nőtt a szegények száma, és az elfogadott intézkedéseknek - például szociális támogatások megvágása - köszönhetően a társadalmi egyenlőtlenség is.
A helyzet azonban mit sem változott a 2010-es kormányváltást követően, mi több, az Orbán-kormány számos olyan intézkedést fogadott el, amely egyértelműen szegényellenes volt, és még csak magyarázkodni sem lehetett, hogy külső nyomás miatt volt szükség ezekre az intézkedésekre.
A folyamat eredménye, hogy 2007 és 2014 között Magyarországon csak a gazdagabbaknak lett jobb, mindenki más vesztesnek tekinthető.
kép forrása: index.hu
Mint ahogy a fenti ábra is szemléleti, egyedül a legfelső jövedelmi ötöd részesedése emelkedett az összjövedelemből, ráadásul nem is elhanyagolható mértékkel: 2,2 százalékkal. Minden más jövedelmi réteg összjövedelemből való részesedése csökkent, legnagyobb mértékben a legalsó 20 százaléké.
A gazdagoknak kedveztek
A gazdagok sokat köszönhetnek a Fidesznek és az egykulcsos adónak. Miután a kormány 2010-ben bejelentette, hogy 16 százalékos, egykulcsos szj-adót vezetnek be, nem kellett zseninek lenni ahhoz, hogy mindenki lássa, az új rendszer legnagyobb nyertesei azok lesznek, akik a legnagyobb bérjövedelemmel rendelkeznek (a tőkejövedelemre eltérő adónemek vannak, ezekhez azonban az illetések nem nyúltak hozzá). Elvonatkoztatva attól, hogy az egykulcsos adó jó-e, vagy sem, egy dolgot érdemes számításba venni: 500 milliárdos puffer nem volt a költségvetésben az új adórendszerhez, sőt, 0 forint állt rendelkezésre, így nyilvánvalóan máshonnan kellett elvenni ahhoz, hogy a Fidesz megvalósítsa a tervet. Az egykulcsos adórendszer bevezetésével megszüntetettek számos támogatást és adókönnyítést (például az adójóváírást), így összességében az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező háztartások terhei nőttek, miközben a magasabb jövedelemmel rendelkező háztartások összjövedelme emelkedett (ahogy látható a fenti ábrán is). Ezzel kapcsolatban számos komolyabb kutatás is megjelent az elmúlt 5 évben, amelyek egyaránt arra a következtetésre jutnak, hogy a rendszer nyertesei a magasabb jövedelmű háztartások, miközben az alacsonyabb jövedelmű háztartások sokat vesztettek azzal, hogy megszűnt számos kedvezmény és támogatás.
Az adórendszerben történő változások mellett a nagyobb jövedelemmel rendelkező háztartások más kedvezményekben is részesültek a Fidesz kormánytól, elég csak a végtörlesztésre gondolni, ahol nyilvánvalóan azok a háztartások tudták kifizetni devizaadósságukat kedvezményes feltételek mellett, amelyeknek nem is lett volna szükségük a segítségre. A kedvezményes feltételek miatt hosszú távon viszont még nagyobb nettó jövedelemre tettek szert, miközben a bajban lévő szegényebb háztartásoknak még évekig várniuk kellett a kormány segítségére.
A 2012-es megszorításoknak sem örülhettek a szegények az olyan intézkedések, mint például az áfa megemelése miatta, amely egyértelműen az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező csoportokat érintette kedvezőtlenebbül.
kép forrása: OECD
Ahogy a fenti ábra is mutatja 2009-et követően a jövedelmi egyenlőtlenségek jelentősen emelkedtek Magyarországon.
(A Gini-index a vagyoni egyenlőtlenséget mutatja meg, értéke 0-1 között változik, minél nagyobb, annál nagyobb az egyenlőtlenség az adott országban. A második grafikon azt szemléleti, hogy a jövedelemmel rendelkező háztartások között mekkora azoknak a százaléka, amelyeknek a jövedelme a medián jövedelem 50 százalékát sem éri el. A harmadik grafikon pedig azt szemléleti, hogy a felső jövedelmű 10 százalék hányszorosát keresi az alsó jövedelmű 10 százaléknak.)
Bár az elmúlt években történt némi előrelépés, mint például bizonyos termékek áfakulcsának csökkentése, a Fidesz továbbra is kategorikusan tagadja, hogy Magyarországon emelkedett a szegények száma 2010 után, a kormányzati propaganda pedig teljesen más irányba próbálja terelni a közvélemény figyelmét.
Az Unió egyik legszegényebb országa
Pedig lenne miről beszélni, hiszen az egyik legfrissebb uniós statisztika alapján Magyarország az EU negyedik legszegényebb országa, a súlyosan depriváltak aránya csak Görögországban, Romániában és Bulgáriában volt magasabb 2015-ben.
Ennél is aggasztóbb, hogyha a váratlan kiadásokat vizsgáljuk, akkor Magyarország a legrosszabb helyen szerepel az uniós statisztikában. A háztartások 70 százaléka gyakorlatilag nem tudná megoldani, ha valamilyen váratlan nagyobb kiadási tétele keletkezne:
kép forrása: Eurostat
Ki kell mondani, hogy Magyarországon jelenleg csak a felső 10-20 százalék tud relatíve normális körülmények között élni. Ebbe beletartozik az is, hogy tisztességes egészségügyi ellátáshoz is ők tudnak hozzájutni. Mint látható a leggazdagabbak helyzete javult az elmúlt években, többnyire azonban a szegények kárára. Érdemes azonban arra is kitérni, hogy többségük nyugat-európai viszonylatban egyáltalán nem számít gazdagnak, így megoldást az sem jelentene, ha jóval nagyobb adót vetnénk ki rájuk.
Első lépésnek már az is jó lenne, ha a kormány belátná, Magyarországon valóban milliók élnek mélyszegénységben, és helyzetük nem javítható olyan eszközökkel, mint például a közmunkaprogram. Olyan megoldásokra van szükség, ahol a versenyszféra irányába lehet terelni az embereket (ehhez persze olyan gazdasági környezetre van szükség, amely vonzza a tőkét + az új munkahelyeket), és egy olyan igazságosabb adórendszerre, amely nem büntetni a munkavégzést, viszont nem is az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező háztartások kárára biztosítja az alacsonyabb adókulcsot a gazdagabbaknak.