Június elején jelentette be Balog Zoltán, hogy az egészségügyi dolgozók több lépcsőben jelentősebb béremelésben részesülnek. A teljes munkaidős orvosok már idén bruttó 100 ezer forintos emelést kaphatnak, az egészségügyi szakdolgozók bére viszont csak 10-30 ezer forinttal fog emelkedni, ami körülbelül 25 százalékos növekedésnek felel meg. (Ebből is jól látszik, az ágazatban mennyire alacsonyak a bérek.)
Bár a bejelentés némileg váratlanul érte a szakmát, abból a szempontból mégsem váratlan, hogy az elmúlt hónapok felfokozott hangulatára valamit válaszolnia kellett a kormánynak. Az egészségügyi dolgozók között nem alakult ki hasonló összefogás, mint az oktatásban résztvevők esetén, a zúgolódás azonban már itt is megfigyelhető volt. Arról nem is beszélve, hogy hétről hétre jelentek meg cikkek az egészségügyben tapasztalható áldatlan állapotokról, amelynek egyik oka a dolgozói elvándorlás.
A béremelés üdvözölendő, az egészségügyi ellátórendszer problémáit azonban nem lehet ennyivel megoldani, arról nem is beszélve, hogy sokak számára a külföld még mindig vonzóbb lesz, hiszen az emelés mellett is brutális különbségek vannak a nyugati és a hazai bérek között. (És akkor még nem beszéltünk a szakma megbecsüléséről.)
Súlyos problémák az egészségügyben
A magyar egészségügyi ellátórendszer problémáit egészen a rendszerváltásig vissza lehetne vezetni, azonban az Európai Unióhoz való csatlakozás és a szabad munkaerő-áramlás tette fel az i-re a pontot, miután a képzett munkaerő előtt megnyílt az út Nyugatra. A nyugati országok pedig tárt karokkal várták a jól képzett orvosokat és egészségügyi szakdolgokat, akik a hazai fizetés sokszorosát (minimum háromszorosát) megkereshetik a fejlett országokban. 2016-ban ott tartunk, hogy se orvos, se nővér nincs, az itthon maradottak jó része pedig frusztrált, ez pedig tovább súlyosbítja a helyzetet. Az egészségügyi területen dolgozók többségének sem társadalmi, sem pedig pénzügyi megbecsülés nem jár, a példátlanul alacsony fizetéseket pedig sokaknak kiegészítő munkával kell kipótolnia, hogy ő és családja kijöjjön az adott hónapban.
A megalázóan alacsony béreken felül az egészségügyi rendszer ezer sebből vérzik. A területi egyenlőtlenségek miatt a lakosság nem tud egyenlő feltételek mellett hozzájutni az egészségügyi szolgáltatásokhoz, a minőségbeli különbségek pedig eltérőek. A korszerű új technológiákat (mint például az egynapos sebészet) nem sikerült általánosítani az elmúlt években, az infó-kommunikációs rendszerek elavultak, az eszközpark pedig hiányos. Egy másik súlyos probléma, hogy a forrásokat nem hatékonyan osztják szét, például a gyógyító ellátásra még mindig túl sokat költünk a megelőzés és krónikus ellátás helyett, ami összességében többletköltséghez vezet.
Kezdeti lépésnek jó a béremelés...
Ahogyan már többször is írtuk, az egészségügyi ellátórendszerben a bérek megalázóan alacsonyak, ez vitán felül áll. Normális esetben a dolgozóknak legalább kétszeresét kellene megkeresniük annak, amennyit most kapnak. Az elmúlt 10 évben azonban komolyabb bérfejlesztést egyik kormány sem hajtott végre. Egy 35 éves szakorvos kezdőbére alig éri el a 200 ezer forintot, de egy évtizedek óta praktizáló orvos is alig visz többet haza mint 300 ezer forint. A méltányos fizetés ebben a két esetben inkább 500 és 700 ezer forint lenne. A nyugat-európai bérszínvonaltól még így is távol lennénk, azonban a magasabb fizetés és megbecsülés ösztönző lehet az itthon maradás mellett. A nővérek körében még ennél is rosszabb a helyzet: itt a bérek alig haladják meg egy takarító keresetét. Nem meglepő módon a kivándorlás és a pályaelhagyás itt még nagyobb, mint az orvosok körében. A statisztikák alapján körülbelül 4000 nővérállás betöltetlen. Nem véletlen, hogy az elmúlt hónapokban felerősödtek azok a hangok, amelyek szerint sürgős beavatkozás kell, ellenkező esetben teljes összeomlás jöhet az egészségügyben.
Június elején lépett a kormány, és jelentette be Balog Zoltán, hogy több lépcsőben bérfejlesztés hajtanak végre az egészségügyi ellátórendszerben:
- A teljes munkaidőben dolgozó orvosok és szakgyógyszerészek ősztől bruttó 107 ezer forintos béremelésben részesülnek, majd jövőre további 100 ezer forintos emelésre számíthatnak.
- A rezidensek és kórházi gyógyszerészek 50 ezer forintos emelést fognak kapni novembertől.
- Az egészségügyi szakdolgozók 10-30 ezer forintos emelésre számíthatnak. Ez 25 százalékos emelést jelent, a további cél pedig az, hogy 2019-ig 100 százalékkal megemeljék a mostani fizetéseket.
A béremelés méltányosnak mondható, az egészségügyi szakdolgozók esetében a 10-30 ezer forintos emelés azonban biztosan nem fogja meggátolni az elvándorlást, tudva, hogy mennyire alacsonyak is a mostani bérek.
A béremelés önmagában amúgy sem ad választ minden problémára. Például a paraszolvencia (hálapénz) jelenségét nem biztos, hogy csak és kizárólag magasabb bérekkel kezelni lehet, mivel a legtöbb esetben a betegek azért adnak hálapénzt az orvosoknak, mert cserébe minőségibb ellátást remélnek. Ahogy Lantos Gabriella: Mi a baj az egészségüggyel című írásában is leírta: a hálapénz komoly feszültségeket generál az egészségügyben, mivel legtöbb esetben a vezető orvosok kisajátítják a műtőket és a hálapénz többségét is ők teszik zsebre, így a valós bérkülönbség még nagyobb lesz a tapasztalt és a kezdő orvosok között. Jelentősebb bérfejlesztéssel vissza lehet szorítani a paraszolvenciát, felszámolásához azonban további intézkedésekre lenne szükség.
A kormány sokat dicsekszik azzal, hogy mennyit költöttek kórházi fejlesztésekre, ezek a beruházások azonban többnyire uniós forrásokból valósultak meg.
A valóság az, hogy az egészségügy GDP-arányos ráfordítása folyamatosan csökken hazánkban:
A centralizáció nem jó irány
A béremeléseken felül még nagyobb dobásra készül a kormány az egészségügyi irányításban. Egy kiszivárgott tervezet szerint 8-10 kancellárt bíznának meg a teljes egészségügyi rendszer igazgatásával: a kancellárok hatásköre nemcsak a kórházakra terjedne ki, hanem valamennyi állami egészségügyi intézmény működését és gazdálkodását is ők felügyelnék.
A kancellárok színre lépésével az egészségügyi intézmények függetlensége megszűnne, a kórházaknak például nem lesz önálló költségvetésük, finanszírozásukat az adott földrajzi területhez tartozó kancellária fogja intézni. A pénzügyi döntések mellett a munkáltatói jogok és a kórházi szolgáltatások is a kancellár felügyelete alá kerülnek. A kancellárok arról is dönthetnének, hogy az egyes kórházakban milyen szolgáltatás maradjon, és szükség esetén akár orvosokat és nővéreket is átcsoportosíthatnak egyik intézményből a másikba. Az előterjesztők célja a centralizációval a hatékonyság növelése, az intézkedéssel körülbelül 10 milliárdos megtakarítást várnak már az első évben.
Hasonló centralizáció már oktatásban is végbement, igaz ott egy közös intézmény alá vonták be az oktatási intézményeket. Az eredményeket látjuk: a Klik teljes csőd, az oktatási rendszerben pedig kaotikus állapotok alakultak ki. Egy rosszul kivitelezett megvalósítás esetén az egészségügyi ellátórendszerben is kaotikus állapotok alakulhatnak ki, csak a következmények sokkal súlyosabbak lehetnek.
