Annak ellenére, hogy a második negyedéves előzetes GDP-adatok a vártnál némileg jobbak lettek, sok jót továbbra sem lehet elmondani a magyar gazdaság teljesítményéről. A hektikusan alakuló negyedéves adatok jól szemléltetik, hogy a magyar gazdaság szerkezete alapjaiban rossz, néhány szektor dominanciája túlságosan magas.
Az uniós transzferek felhasználásával 3 százalék körüli GDP-növekedés érthető el maximum, ami azt jelenti, hogy a magyar gazdaság önerőből maximum egy jó stagnálást tudna kihozni. Ezzel a tempóval ráadásul nemhogy 2030-ra, de még 2050-re se tudnánk felzárkózni az uniós átlaghoz, bár manapság már inkább arról érdemes beszélni, hogyan ne szakadjunk le még jobban Csehországtól, Szlovákiától, vagy éppen Lengyelországtól.
A 2,6 százalékos második negyedéves előzetes GDP-adat a vártnál jobbnak mondható, főleg, ha figyelembe vesszük az első negyedév gyatra teljesítményét. Részletes adatok csak szeptember elején lesznek, ugyanakkor a KSH jelentéséből kiderült, hogy a növekedés motorja elsősorban a piaci szolgáltatások, az ipar és a mezőgazdaság volt, az építőipar azonban továbbra sem szárnyalt. Mivel az uniós források lehívása továbbra sem gyorsult fel az új költségvetési ciklusban, ez kihat az állami megrendelésekre, és ezzel együtt az építőiparra. Természetesen ez azt is magában foglalja, hogy vannak tartalékok a magyar gazdaságban, az első két negyedévet látva viszont továbbra is kérdéses, hogyan teljesülhet a kormányzat által kitűzött 3 százalékos növekedési cél.
Némileg ellentmondásos, hogy a friss ipari termelési adatok nem lettek túl jók. A feldolgozóiparon belül elsősorban a jármű-gépgyártás teljesítménye alakult pozitívan. Ennek ellenére júniusban 2,4 százalékkal esett a havi alapú ipari termelés, ráadásul a feldogozóiparhoz köthető megrendelések volumene is csökkent. Az első félévre jellemző mérsékelt növekedés, a kedvezőtlen júniusi adatok és feldogozóipar exportmegrendeléseinek csökkenéséből arra lehet következtetni, hogy a magyar ipar nem fog vágtatni idén, ez pedig a gazdasági teljesítményre is kedvezőtlenül hathat.
Bár az első negyedéves gödörből kijöttünk, elsősorban ez annak köszönhető, hogy fő exportpartnerünk, Németország jól teljesített ugyanebben az időszakban. Kis nyitott gazdaságként nyilvánvalóan rá vagyunk utalva a nyugat-európai országokra, azonban többet is tehetnénk azért, ne néhány tényező kedvező együttállása révén lehessen elérni a kimagaslónak egyáltalán nem mondható 2-3 százalék körüli növekedést.
Aszimmetrikus gazdasági szerkezet
Az aszimmetrikus szerkezetről már nem először írunk. Lényegében ez azt jelenti, hogy egy-két szektor dominál a gazdaságban, és amennyiben ezek a szektorok nem teljesítenek jól, akkor az adott ország gazdaság könnyen recesszióba zuhanhat.
Magyarországon az elmúlt 10-15 évben ilyen domináns ágazattá nőtte ki magát az autó-gépgyártás, ahol beszállítópartnerekkel együtt több tízezreket foglalkoztatnak. Természetesen azzal semmi baj nincsen, ha Magyarországra jönnek termelni a nagy márkák. Fontos tudni azonban az autóiparról, hogy nagyon konjunktúraérzékeny iparágról van szó, és kisebb világgazdasági sokkhatások is könnyen megtörhetik a szektor szárnyalását.
Rá vagyunk utalva az EU-ra...
Még nagyobb probléma, hogy néhány iparágat leszámítva a magyar gazdaság nem létezik az uniós források nélkül. Bár az első negyedév hanyatlása sok tényezőre visszavezethető, elsősorban az uniós-transzferek elapadása miatt esett vissza a gazdasági teljesítmény.
A Fidesz nagy érdeme, hogy 2010 után sikerült a nettó transzferek mértékét 2 százalékról 4,4 százalékra növelni, így a 2012-es recessziót követő időszakban a magyar gazdaság a vártnál jobban teljesített. A magyar kormány tervei között az uniós pénzek felhasználása most is középpontban áll. Néhány kijelentésből arra lehet következtetni, hogy 2019-2020-ig szeretnék lehívni az összes uniós pénzt. Rövid távon ez lökést adhat a gazdaságnak, 2020 után viszont ez könnyen visszaüthet.
Ha már korábban szót ejtettünk az aszimmetrikus szerkezetről, akkor Magyarország esetében nem is egyes iparágak vagy szektorok dominanciájáról kell beszélni, hanem az uniós pénzektől való függőségről. Körülbelül ez ahhoz hasonlítható, mint az orosz gazdaság vagy az Öböl-menti országok nyersanyag (olaj, földgáz) függősége. Ha Brüsszel valamilyen oknál fogva holnap bejelentené, hogy nem utal több pénzt Magyarországnak, rövid időn belül összeomlana mind a költségvetés mind a magyar gazdaság. Ezzel a magyar politikusok is tisztában vannak, és időközönként hiába szólogatnak be az EU-nak a kormány részéről - még a kilépés gondolatával is kacérkodnak -, attól nem kell tartani, hogy komolyabban neki menne Brüsszelnek a magyar vezetés.
Súlyos munkaerőhiány
Tovább súlyosbíthatja a helyzetet az egyre több szektorban jelentkező munkaerőhiány. A kivándorlás miatt gyakorlatilag már nincs olyan iparág Magyarországon, ahol ne lenne munkaerőhiány, a multik pedig egymás elől próbálják elhalászni a szakembereket, miközben sorra jelentenek be béremeléseket. Kijelenthető, hogy a munkaerőhiány a magyar gazdaság egyik legnagyobb problémája, kihat a termelésre is, és beruházásokat tart távol az országtól. Ez egy hosszú folyamat eredménye. Talán jól szemlélteti, hogy mennyire aggasztó a helyzet, hogy miközben a 2000-es évek elején még Szlovákiából jártak át Magyarországra dolgozni, mára megfordult a helyzet, egyszerűen azért, mert a szlovák gazdaság, és ezzel együtt a bérszínvonal megelőzte a magyart.
Ahhoz, hogy a magyar gazdaság teljesítménye - és ezzel együtt a bérek - kicsit is felzárkózzon az európai gazdasághoz komoly reformokra lenne szükség. Változással viszont kár számolni mindaddig, amíg az uniós-transzferek lélegeztető gépen tartják a magyar gazdaságot, és fenntartják annak a látszatát, hogy minden rendben van.
