Nincs olyan nap, hogy Matolcsy György ne kerülne az újságok és az internetes portálok címlapjára. A jegybankelnök ezúttal nem furcsa gazdaságpolitikai gondolatokkal és a jegybanki alapítványok pénzszórásával kapcsolatban került a középpontba, hanem azzal, hogy válik feleségétől, és ennek oka egy titokzatos fiatal munkatárs.
Nem célunk foglalkozni emberek magánéletével, így nem is kommentáljuk Matolcsy György szerelmi ügyeit. Az üggyel kapcsolatban sokkal érdekesebb, hogy a fiatal barátnő pozíciójához képest kiugróan magas fizetésben részesült, ráadásul családtagjai is jól jártak az új kapcsolatnak köszönhetően. Az pedig már mindenki számára köztudott, hogy a jegybank közpénzekkel gazdálkodik, így különösen visszatetsző, hogy Matolcsy György köre nem kevés pénzt akaszt le ezekből a közpénzekből.
Mindeközben a jegybanki döntéshozók köre ismét egy olyan személlyel bővült, aki inkompetens a monetáris politika témájában, bár a jegybank elnök körét elnézve, ez eddig sem számított fontos szempontnak.
Matolcsy György üzelmei
Nehéz találni olyan sajtóorgánumot, aki nem foglalkozott volna az elmúlt két hétben Matolcsy György válásával és annak okaival. A részletekbe nem kívánunk belemenni - ezt meghagyjuk a bulvármédiának -, azonban fontosnak tartjuk, hogy az üggyel kapcsolatban ismét kiderült, hogy Matolcsy György köre és hozzátartozói nagyon jól jártak az elmúlt években.
Ahogy egy múltkori bejegyzésünkben megírtuk, Matolcsy György unokatestvére Szemerey Tamás az egyik központi figurája az MNB-alapítványok pénzszórásának, bankja pedig könnyen hozzájutott a jegybank „ingyen” hiteléhez. Matolcsy György fiának pályája is felfelé ívelt az elmúlt időszakban. A már említett unokatestvérnek köszönhetően nemcsak pazar luxusvillát tudott vásárolni, hanem gyártulajdonossá is vált. Itt felmerül annak a gyanúja is, hogy Matolcsy György Szemerey Tamás bankján keresztül csatornázott át hitelt saját fiának.
De nemcsak a Matolcsy-közeli hozzátartozók profitáltak jegybank-elnökségéből, hanem friss barátnője és annak rokonai is. Vajda Zita annak ellenére tartozott a legjobban fizetett alkalmazottak közé, hogy tényleges pozíciója, valódi feladata sem volt. A nemzetközi szakmai titkár pozíció feladása óta viszont még jobban járt: az MNB-alapítványoknál összesen négy látszatpozíciót tölt be, ezzel még több pénzt zsebre téve, mint nemzetközi szakmai titkárként. Természetesen ezzel nem ő az egyetlen álláshalmozó az MNB-alapítványoknál. Korábban már kiderült, hogy számos, a jegybanknál magas pozíciót betöltő személy rendelkezik még további fontos pozíciókkal az alapítványokban.
További furcsaság az üggyel kapcsolatban, hogy mindeközben Vajda Zita édesanyját foglalkoztató céggel milliós szerződéseket kötöttek az MNB-alapítványok, és húga is az MNB-nél kötött ki egy viszonylag jó pozícióban. Ha mindez még szakértelmüknek is köszönhető, az emberekben mégis könnyen visszatetszést kelthet, hogy a közpénzekkel gazdálkodó jegybank és annak alapítványai kimagaslóan jó juttatásokat biztosítanak a jegybankelnökkel jó viszonyt ápoló személyeknek.
Inkompetencia és ezotéria
A Figyelőnek adott interjúból viszont könnyen kiderülhet, nem biztos, hogy kimagasló szakértelemről van szó, sokkal inkább meghúzódhat a háttérben a nagy egyetértés. Matolcsy György barátnője például még mindig abban a hitben él, hogy Magyarország 2010-ben a görög úton volt, bár ezt azóta minden épkézláb közgazdász már megcáfolta. A kelet dicsőítése sem maradhat el, ahogy Matolcsy György és a Fidesz egyik központi gondolata, „a nyugat hanyatlása”. Még ha Nyugat-Európa vagy az Egyesült Államok nem is heverte ki teljesen a pénzügyi válság következményeit, hanyatlásról egyáltalán nem lehet beszélni, főleg annak tükrében, hogy a „varázslatos kelet” mind társadalmi és politikai berendezkedését, mind gazdasági erejét tekintve továbbra is hatalmas lemaradásban van a „hanyatló” nyugathoz képest.
Természetesen nem Vajda Zita az egyetlen, aki meggyőződésével és gondolataival viszonylag sokra vitte a jegybankban. A Monetáris Tanács tagjait elnézve a többség biztos nem szakmai tudásának köszönhetően került döntéshozói pozícióba. A szeptember elején kinevezett Kardkovács Kolos korábban jogi és szanálásért felelős ügyvezető igazgató volt - nem mellesleg az egyik álláshalmozó az alapítványokban - , ami egy fontos pozíció, csakhogy a monetáris politikához nem sok köze van. A jegybank indoklása szerint azért esett rá a választás, mert korábbi, főleg az NGM-ben ellátott feladatai nyomán tapasztalattal rendelkezik a gazdaságnövekedés és foglalkoztatás terén. Azt nem tudjuk, hogy az NGM-ben jogi és koordinációs ügyekkel foglalkozó helyettes államtitkár hogyan került ennyire közeli kapcsolatban a gazdaságnövekedéssel és foglalkoztatáspolitikával, de ezek szerint mély tudásra tehetett szert, és talán még a monetáris politikába is beletanul idővel. Ezek alapján mondjuk, Magyarország lehetne akár a 10 millió monetáris politikához értő szakember országa is.
A friss taggal rendelkező Monetáris Tanács változatlanul hagyta a jegybanki kamatlábat, azonban a jegybank irányadó eszközének volumenét 1600-ról 900 milliárd forintra csökkentik. A jegybank ezzel a lépéssel további likviditást akar a piacok irányába terelni, ösztönözve a bankokat, hogy vagy hitelezzenek, vagy államkötvényeket vásároljanak, ahelyett, hogy a jegybankban parkoltatják a pénzüket.
Mi lesz ha egyszer beüt a krach?
Annak ellenére, hogy monetáris politikához hozzáértők már nem igazán ülnek a Monetáris Tanácsban, nagyon úgy fest, hogy az országot semmilyen hátrány sem érte az elmúlt években. Köszönhető ez annak is, hogy az infláció gyakorlatilag eltűnt Európában, és a nemzetközi tőkepiacokon nagyon nyugodt hangulat volt az elmúlt években. A jegybank gyakorlatilag különösebb kockázatok nélkül csökkenthette az alapkamatot, mivel a rezsicsökkentésnek és a nemzetközi olajárak bezuhanásának köszönhetően még az elmúlt években tapasztalt bérnövekedés ellenére sem volt inflációs nyomás a gazdaságban, és az ország kockázati besorolása is sokat javult.
Matolcsy György jól látja, hogy meg kellene duplázni a magyar gazdaság teljesítményét, a konkrét módszerre azonban nem sikerült választ találnia. Megy a maszatolás a keleti kapcsolatok erősítésével, mára azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a keleti-nyitás stratégiája már rég megbukott.
A hangsúly azonban az ideiglenes állapoton van, hiszen jól tudjuk, hogy előbb vagy utóbb beüt a krach, az üzleti ciklusok elméletének értelmében pedig nagyon közel állunk ahhoz, hogy ez a nagyon pozitív légkör átforduljon negatív hangulatba. A világ nagy jegybankjai által a tőkepiacok irányába öntött likviditás egy ideig még fenn tudja tartani annak a látszatát, hogy minden rendben van a világgazdaságban, valójában azonban jól tudjuk, hogy máig sem sikerült kiheverni a 2008-as pénzügyi válságot, és egyre több helyen tapasztalhatóak újabb buborékok, valamint a lassulás jelei.
Ilyen környezetben nyilvánvalóan az lenne az optimális Magyarország számára, ha a jegybanki döntéshozók között és Matolcsy György közvetlen környezetében legalább lenne 1-2 olyan személy, aki kompetens tanácsokat tud adni, ha baj lesz, különben könnyen megüthetjük a bokánkat, ha a jegybanki vezetés nem tud időben jó döntéseket hozni.
