A kvótakampányt a magyar politika legnagyobb és legköltségesebb mozgósításaként tarthatjuk számon: kormány által nyilvánosságra hozott összeg szerint bruttó 8,604 milliárd forintba került, ám mindent egybevetve ez az összeg inkább a 15 milliárdhoz közelít – ez pedig a kétszerese annak, mint amennyit az összes párt költött a 2014-es országgyűlési kampányra, vagy amennyit a britek összesen költöttek a Brexit-kampányban.
Mennyi az annyi? Jóval több...
A kvótakampányt a magyar politika legnagyobb és legköltségesebb mozgósításaként tarthatjuk számon: a kormány által nyilvánosságra hozott összeg szerint bruttó 8,604 milliárd forintba került, ám ehhez még hozzájön körülbelül 4,5 milliárd forint, ami a népszavazás technikai lebonyolításának költsége. Bár a kormány szerint ez az összeg „messze eltörpül azokhoz a költségekhez képest, amelyeket akkor kellene kifizetnie az országnak, ha Brüsszel életbe lépteti a betelepítési programot”.
Az index.hu azonban utánajárt a dolgoknak, ugyanis a kormány már jóval azelőtt megkezdte a kampányt, mint ahogy azt lehetett volna – ezek a költségek azonban kifelejtődtek a kormány által kalkulált összegből. Bár a kormány szerint ezek nem is számolandók a költségbe, hiszen a „migrációval összefüggő kommunikációs feladatok” ellátására fizették ki.
Habár februárban lett kitűzve hivatalosan a népszavazás októberi időpontja, a „tájékoztatás” – vagyis a kampány már jóval korábban, tavaly júniusban megkezdődött.
Ez összesen 9,149 milliárd forint 2016 augusztusáig. A kampány pedig ekkor kezdődött el hivatalosan, ezután még két szerződést kötöttek a kormányzati kommunikációs feladatok elvégzésére: egyet 2016. augusztus 1-jei kezdődátummal bruttó 2,4 milliárd forintért (kormányzati intézkedések tájékoztató és információs kampányaihoz), illetve egy másikat 2016. augusztus 19-i kezdődátummal bruttó 2,54 milliárd forintért (a népszavazásra vonatkozó kormányzati kommunikációs kampány megvalósításával kapcsolatos feladatokra). Ami összességében újabb majdnem 5 milliárd forint (4,94 milliárd).
Tehát 14 milliárd forint, amelyet 2015 tavaszától elköltött a kormány a bevándorlást érintő kommunikációjára (plusz az a 4,5 milliárd forint, amit a népszavazás technikai lebonyolítására kellett költeni). Bár a kormány szerint erős túlzás a népszavazás költségéhez sorolni a 2015-ös kiadásokat, hiszen csak 2016-ban kezdeményezték a referátumot.
Ennek a végtelen költésnek meg is lett az eredménye: ez a körülbelül 15 milliárdos összeg a kétszerese annak, mint amennyit az összes párt költött a 2014-es országgyűlési kampányra.
Forrás: falramentaparlament.atlatszo.hu
A közmédia, mint a kormány szócsöve
Az még nem elég, hogy a szavazást megelőzően tiltott önkormányzati kampányt használtak, állami alkalmazottakat, közmunkásokat utasítottak törvénytelenül a kampányra, gyűlölet- és hazugságkampányt folytattak. Habár nem számít konkrét kampányköltségnek, érdemes figyelemmel kísérni azt a 80 milliárd forintot, amit az MTVA kapott. Ami a közmédiát illeti, már felmérés is készült arról, hogy mennyire nem végzi a dolgát, azaz mennyire nem érvényesül a törvényileg előírt kiegyensúlyozottság, ugyanis a kvótakampány alatt a hírek 95 százaléka menekültek ellen szólt, és szinte nem volt műsor, amelyben különböző vélemények ütköztek volna. A népszavazást megelőző kampányban hónapokig sugározták közpénzből a kormány menekültellenes propagandáját, ömlöttek a nézőket megvezetni próbáló üzenetek.
Forrás: index.hu - Democracy Reporting International / Mérték Médiaelemző Műhely
Drágább, mint a Brexit-kampány
A dolog további pikantériája, hogy olyannyira egyedülálló a magyar migránsellenes kampány, hogy még nemzetközi kitekintésben is megirigyelnék, ugyanis többe került a kvótakampány, mint amennyit a britek összesen költöttek a Brexit-kampányban. Ráadásul a brit uniós kilépésről szóló népszavazást megelőző kampányt döntően magánadományokból finanszírozták, nem pedig közpénzből. Nem árt azért összehasonlítani a két ország közötti társadalmi különbségeket sem, hiszen a brit GDP több mint másfélszerese a magyarnak. Ezen túl egy olyan országról beszélünk, amely népessége körülbelül 6-szor akkora, mint Magyarországé (9,9 millióhoz képest 64,1 millió fő), és a külföldiek aránya is a maga 12,5 százalékával kb. 8-szorosa a magyar 1,5 százaléknak.
A briteknél is az idegengyűlöletre hajazott a kampány, azonban az a 33 millió font középárfolyamon még mindig csak 11,6 milliárd forint ma, és a népszavazás előtti 400 forintos átlagos forintárfolyamon számolva is csak 13,2 milliárd. Ha ehhez hozzáadjuk a kormány 10 millió font körüli népszavazási költéseit, akkor jutunk el nagyságrendileg a magyar kormány által kiadott összeghez. Vagyis az egész kampány során körülbelül annyi pénz ment el, mint amit a kilépéspárti és a maradáspárti politikusok, valamint a civil szervezetek, plusz a Cameron-kormány összesen költött el a brit szavazók meggyőzésére.
Dőlt a pénz a népszavazási kampányba, és mindez az adófizetők zsebéből. Ennyiből a kormány által használt fényes lózungok, mint hogy „a menekültproblémát helyben kell megoldani” is finanszírozhatók lettek volna, arról azonban nem szól a fáma, hogy milyen támogatásokkal segítette a kormány a migránsok helyzetét saját országukban. Ehelyett 15 milliárd forint ment el egy olyan népszavazásra, amely eredménytelenségére még a nemzetközi sajtó is felkapta a fejét. De oda se neki: hiszen a kormány szerint ez egy olyan fontos téma, hogy akár az összeg két-háromszorosát is megérte volna ráfordítani.
