Kordonbontó Orbán Viktor semmit sem bízott a véletlenre, és kordonokkal záratta körbe a Kossuth teret, akadályt állítva az ellenzéki véleménynyilvánításnak. Bár a nemzet főtere mindenki előtt nyitva kell hogy legyen, a miniszterelnök most sem kért a vele egyet nem értők véleményéből, hiába van demokrácia, és szabadság Magyarországon.
A miniszterelnök ünnepi beszéde a korábbi évekhez képest sokkal visszafogottabbra sikerült. Központi eleme a Szovjetunió és az Európai Unió összemosása volt, már nem először. Orbán nem először mosta rá Brüsszelre az elszovjesedést, a motívum már évekkel ezelőtti beszédeiben is előkerül. Magyarország nem kér függetlenségének megnyirbálásából, ez volt a miniszterelnök legfőbb mondanivalója. Nacionalista kirohanásának sok alapja nincsen, erős ellenzék híján azonban nem maradt más választása, mint a kritikus uniós vezetés ostorozása.
Demokráciadeficit
Mélypontjára zuhant a magyar demokrácia. Ilyen körülmények között kellett volna méltóságteljesen megemlékezni az '56-os forradalomról, és annak áldozatairól. '56-ban az elnyomás ellen mentek az utcára a magyarok, harcoltak a demokráciáért, a sajtószabadságért. A harmadik magyar köztársaság kikiáltásával ezt meg is kaptuk, rá 25 évvel viszont az az Orbán Viktor kezdte meg ennek leépítését, aki '89-ben még a demokrácia egyik legnagyobb szószólója volt.
Úgy fordultunk rá a 60 éves évfordulóra, hogy nemcsak nevében, hanem szimbolikusan is háttérbe szorult a köztársaság fogalma Magyarországon. Önkényes alapon záratnak be ellenzéki újságokat, amikor azok a kormány korrupt ügyeiről cikkeznek, oligarcháknak osztják szét a nemzet vagyonát és az uniós forrásokat, vegzálják a civilszervezetek, amikor azok a kormány kínos ügyeit kapargatják, és kidobóemberekkel akadályozzák meg, hogy az ellenzék élni tudjon politikai felhatalmazásával.
Kordonbontóból kordonállító
Jól jellemzi, hogy mennyire megváltozott minden 2010 óta, hogy az egykori kordonbontó miniszterelnök a nemzeti ünnepen kordonokkal záratta körbe a Kossuth teret, kizárva azokat, akik nem értenek egyet politikájával. Bár egy demokráciának pont az a lényege, hogy a vezetésnek meg kell hallgatnia a vele nem egyet értők véleményét is, a miniszterelnök ettől minden formában merően elzárkózik. Az ellenzéki pártok vezetőivel nem áll le vitázni, a tüntetőket pedig kordonokkal és biztonsági emberekkel tartja magától távol.
Ennél is visszatetszőbb, hogy Magyarország miniszterelnöke szimplán lekommunistázta az ellenzéket. Azokat a füttyögőket, akik azért vonultak ki az utcára, hogy kifejezzék nemtetszésüket a demokratikus intézményi rendszer lebontása miatt. Még ha a fütyülés nem is a legelegánsabb formája a véleménynyilvánításnak, egy miniszterelnök nem teheti meg, hogy lekommunistázza azokat, akik '56 szellemiségének lebontása ellen emelik fel hangjukat.
Uszítás az Unió ellen
A kordonállítás és az indokolatlan kommunistázás ellenére Orbán Viktor beszéde sokkal mérsékeltebbre sikerült az elmúlt évekhez képest. A kormány nem létező sikereinek dicsőítése háttérbe szorult, helyette Brüsszelt ostorozta beszédében. A miniszterelnök szerint Magyarország és a kelet-európai országok feladat, hogy megvédjék az Európai Uniót az elszovjesedéstől, ami egy új Európai birodalom kiépülését jelentené. A nacionalista lózungokkal teli beszéd egyértelműen az Unió elleni hangolásra épült: „Európa szabadságszerető népeinek ma az a feladatuk, hogy megmentsék Brüsszelt az elszovjetesedéstől. Mi magyarok európai nemzet akarunk maradni, és nem egy nemzetiség akarunk lenni Európában”.
Hogy a szorosabb uniós integráció jó-e, vagy sem, azt egy hosszabb elemzés segítéségével lehetne kifejteni. Két dolgot azonban le kell szögezni. Egyfelől, az Európai Unió részéről senki sem fenyegeti Magyarország önállóságát, másfelől, Brüsszel sokkal jobban dolgozik azon, hogy Magyarország meg tudja őrözni demokratikus jellegét, mint bárki más. Orbán Viktornak lehet, nem tetszik, hogy a brüsszeli bürokraták megálljt parancsolnak a demokratikus intézményi rendszer leépítésének, ezzel azonban '56 szellemét köpi szemben, hiszen '56 hősei nemcsak azért harcoltak, hogy Magyarország egy szabad ország legyen, hanem, hogy jó kapcsolatot alakítson ki, majd felzárkózzon Nyugat-Európához. Az indokolatlan uszítással fel lehet tüzelni a Fidesz törzsszavazóit, előrébb viszont nem viszi az országot.
Beszéde gyűlölködéstől sem volt mentés. Ismét kitért a migrációs válságra, magát pedig Európa megmentőjének tekinti azzal, hogy megvédjük a határokat: „2016-ban nekünk kell lezárni a határt, hogy megállítsuk a délről jövő népvándorlást.” A miniszterelnök a migránsokat terroristának és szerencsevadásznak tekinti, megalapozva egy ellenségképet a Fidesz választóinak. Az alkotmánymódosításról és a kudarcba fulladt népszavazásról viszont egy szó sem esett, jól jellemezve, hogy a miniszterelnök még saját választói előtt is kerüli a számára kényes témát, a kudarcokat.
Nem volt mondanivalója a miniszterelnöknek...
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a miniszterelnöknek nem volt új mondanivalója 1956 hatvanéves évfordulóján. A Fidesz bukott politikájának dicsőítése helyett saját magát helyezte középpontba azzal, hogy Európa megmentőjeként tünteti fel a kormányt, annak migráns és Nyugat-Európa ellenes politikájával. A miniszterelnök beszéde semmi forradalmit nem hozott, azonban megerősítette saját politikai doktrínáját, ami egy olyan külön utas politika az Európai Unióban, ami falakat emel Nyugat-Európa és Magyarország közé.
