Az egészségügy az az ágazat, amely továbbra sem a kormány sikersztorija: az orvosok elvándorlásán valamelyest segíthet a béremelés, de a körülmények ettől még változatlanok maradnak. Továbbra is él a hálapénz intézménye, jellemző a túlterheltség, a munkakörülmények pedig siralmasak, és az infrastruktúra is hiányos.
Míg az orvoselvándorlás az elmúlt évekhez képest minimálisan csökkent, addig az egészségügyi szakdolgozók egyre többen mennek el. A Kopint-Tárki felmérése szerint az összes magyar orvos legalább 10-12 százaléka dolgozik külföldön, de az aktívan gyógyítók között az arány 20 százalék felett lehet, közülük a legtöbben aneszteziológusok, belgyógyászok, sebészek és gyermekorvosok. Az idősebbek inkább maradnak: a Magyarországon dolgozó orvosok fele elmúlt már 50 éves. Kérdés az, hogy mi lesz, ha ők is nyugdíjba vonulnak: hová lesznek az utánpótlást jelentő fiatal orvosok? Visszajönnek-e Magyarországra?
„Steril” magyar kórterem a Merényi Gusztáv Kórházban - Forrás: 444.hu
Elvándorlás - nem csak a pénz miatt
Szeptember elsejétől a szakorvosok bére bruttó 107 ezerrel, jövő novembertől újabb 100 ezerrel növekszik, a rezidensek alapbére jövő novemberben 50 ezerrel, a szakdolgozóké pedig idén átlagosan 26,5 százalékkal, jövő novemberben, 2018-ban és 2019-ben további 8-8 százalékkal emelkedik.
Úgy tűnik, a béremelés mégsem elég az elvándorlás teljes megfékezéséhez. Az orvosokat ugyanis nemcsak a rendezett fizetés motiválja a külföldi munkavállalás során, hanem az ott tapasztalt körülmények is. A legtöbben az itthoni munkakörülmények miatt is választják a külföldi munkavégzést. Ott ugyanis élhetőbb körülményeket, jobb felszereltséget, a rezidensek pedig magasabb szintű oktatói odafigyelést kapnak, sőt a rendszer a hálapénz intézménye nélkül működik, és maximális ellátást kap a beteg.
Nem úgy, mint itthon...
Ez egyelőre nálunk viszont csak szép álomnak látszik, ugyanis nem csak az orvosok látják így a helyzetet. Az emberek is temetik a hazai egészségügyet, hiszen kifejezetten rossznak, egy 10-es skálán 3,85-nek ítélik meg a hazai lakosság egészségi állapotát a magyarok. Öt emberből négy egyetért azzal, hogy probléma az elvándorolt orvosok hiánya, és szinte mindenki azt gondolja, hogy az országban többet kellene költeni az egészségügyre. Ezt az is bizonyítja, hogy egyre többen választják a magánrendelőben való ellátást, mint a kórházi egészségügyi, vagy szakrendelői ellátást. Ez valószínűleg a színvonalbeli különbségnek is köszönhető. A hazai egészségügy állapotáról ugyanis riasztó felmérések készültek: az Országos Tisztiorvosi Hivatal a 2015. évi kórházi fertőzésekről szóló összefoglaló jelentése szerint 2015-ben is többen haltak meg szimplán azért, mert kórházba kerültek, mint közlekedési balesetben (691-en haltak meg kórházi fertőzésben, közúti balesetben pedig 644-en).
A kórházi kézfertőtlenítőszer-használati statisztikákkal sem lehetünk kibékülve. A WHO ajánlása szerint a kórházakban ezer ápolási naponként 20 liter kézfertőtlenítőnek kéne fogynia, azonban Magyarországon ennél jóval kevesebb, a krónikus és rehabilitációs osztályokon átlagban 3,78 liter fogy csak, bár még ez sem teljes mértékben reális. A mediánérték ugyanis már csupán 2,1 liter/1000 ápolási nap, ami azt jelenti, hogy naponta legfeljebb 2-4 milliliter kézfertőtlenítő fogy, ami ajánlás szerint egy kézmosásra elegendő. Az átlagosan napi egyszeri kézmosás pedig minden, csak nem ideális körülmény, hiszen kitűnő táptalaja lehet a fertőzéseknek: az ilyen osztályokon fordult elő a harmadik legtöbb kórházi fertőzés. Ám még a sebészeteken és sebészeti jellegű osztályokon is csak 18,96 liter fogy.
Valami azért történik
Ami vidéken működik, azt most próbálják meg a fővárosban is elérni. A kormány célja ugyanis a jelenlegi ellátás összevisszaságát elkerülendő, épüljön egymásra a kis kórházak, a szakkórházak, a jól felszerelt sürgősségi központok és az egyetemi klinikák rendszere. Ez azt jelenti, hogy londoni mintára megtörténik az átszervezés. Ott három centrumba csoportosították a legfontosabb kórházi kapacitásokat, az egyetemi kórház pedig a saját területének ellátása mellett át tudja venni tőlük a bonyolult eseteket.
Budapesten ennek megfelelően alakul ki egy észak-pesti, egy dél-pesti, egy észak-budai és egy dél-budai centrum, amelyekhez a meglévő kórházak ellátásaikkal és eszközeikkel társkórházként csatlakoznának, valamint a Semmelweis Egyetem klinikái is ehhez a rendszerhez illeszkednének. A kormányzati kommunikáció azonban nem teljesen egyértelmű a szuper-kórházak háza körül, ám reméljük jövő márciusig sikerül véglegesíteni a terveket, hogy a szuper-centrumok 2019-2020-ra elkészülhessenek.
A legtöbb dilemma az észak-budai, illetve a dél-budai centrummal van. A dél-budai az M1/M7-es autópálya melletti üres területen, Dobogó városrészen vagy az Andor utca–Than Károly utca környékén lévő területen épülhetne. Azonban egyik helyszín sem mondható ideálisnak, hiszen az utóbbi terület gyalog is viszonylag hamar megközelíthető a kelenföldi metró végállomástól, ide érkeznek városi és vidéki buszok, villamosok is. Ám autóval és mentőautóval kicsit bonyolultabb a megközelítés, ezért valószínűbb, hogy Dobogókőn fog megépülni a szuper-kórház. Ám ez a helyszín sem az igazi, mert nem sík a terület, hiába van közel az autópályához, tömegközlekedéssel alig lehet elérni (bár Lázár János nem zárta ki, hogy majd kötött pályán is el lehet érni a kórházat), a légszennyezettség és a zaj sem előny, ráadásul ezt a részt a középkorban vesztőhelyként használták. Az észak-budai kórházi centrum kialakítása pedig azért problémás, mert befolyásolják a földrajzi adottságok és a közlekedési helyzet ezt a térséget.
Azzal kapcsolatban is folyik az egyeztetés, hogy kik fognak dolgozni az új szuper-kórházakban, hiszen a kapacitás és az orvosok létszáma nem bővül, így ezt a már meglévő kórházak ágyainak és személyzetének átcsoportosításával kell megoldani. Addig azonban, amíg az orvosok helyzete is ilyen ingatag a magyar egészségügyben, nem kizárt, hogy egy jobb itthoni vagy még inkább külföldi lehetőség jobban vonzza őket, mint az új szuper-kórházak.
Nemhogy fejlesztésre nincs kapacitás a magyar egészségügyben, az orvosok elmondása szerint egyre inkább az jellemző, hogy kevesebb vizsgálattal, kevesebb gyógyszerrel, vagy anélkül kell gyógyítani. Nem véletlen tehát, hogy az itthon végzett orvosok külföldön próbálnak szerencsét – és amíg nálunk a munkakörülmények nem változnak, addig ezen az elvándorláson a béremelés sem túl sokat segít. Ám úgy látszik, ezt a kormány a jelzések ellenére sem képes belátni. Jól mutatja ezt az is, hogy Kósa képtelenségnek nevezte, hogy a „rettenetes magyar élet-, munkahelyi és bérviszonyok, illetve azok kilátástalansága miatt menekülnek el sokan az országból”.
