Nagyon elmaradnak a magyar romák az össztársadalom mutatóihoz képest. Ezt az utóbbi időszakban Magyarország roma lakosságának helyzetéről készült jelentések bizonyítják: a romák 80 százalékának legfeljebb általános iskolai végzettsége van, míg az össztársadalomban ez az arány mindössze 20 százalék. Ők teszik ki a regisztrált munkanélküliek 20-30 százalékát, miközben arányuk a teljes lakossághoz mindössze 7 százalék. Még az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) államtitkára is beismerte, hogy ezek a számok valóban elszomorítóak.
Hová tűnnek a roma gyerekek az iskolákból?
A KSH adatai szerint Magyarországon a 15 és 64 év közötti romák 80 százalékának legfeljebb általános iskolai végzettsége van, ugyan ez az arány a nem romák közt 20 százalék. Gyakori a korai iskolaelhagyás is: a roma gyerekek 60 százaléka hagyja ott idő előtt az oktatási intézményeket. Ezzel számolva talán nem meglepő, hogy 100-ból mindössze egy roma szerez diplomát. A korábbihoz képest kétszer annyi roma egyetemista van, és ez még mindig csak 1,7 százalékot jelent.
Az Európai Bizottság (EB) áprilisban olyannyira „jónak” értékelte a kormány felzárkóztatási stratégiáját, hogy kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen a romákat érintő iskolai szegregáció miatt. Meglehetősen aggályosnak találták, hogy a magyar jogszabályok és igazgatási gyakorlat következtében a roma gyerekek aránytalanul magas számban járnak szellemi fogyatékosoknak szánt iskolákba, és jelentős hányaduk elkülönített oktatásban részesül. A tanulási képességet vizsgáló bizottságok ugyanis túl gyakran sorolják a roma gyerekeket a „sajátos nevelési igényűek” csoportjába, ahonnan külön iskolába, majd külön, kirekesztett helyzetbe kerülnek.
Ugyanakkor az Európa Tanács kisebbségvédelmi keretegyezményének tanácsadó bizottsága szeptemberi jelentésében kitér arra, hogy az utóbbi években történtek intézkedések annak megakadályozására, hogy a roma gyerekeket speciális iskolákban helyezzék el, és ezek eredményeként az iskolás gyerekek között 2,1 százalékról 1,5 százalékra csökkent azok aránya, akiket enyhén értelmi fogyatékosként tartanak számon.
Viszont a Bizottság nem annyira szívleli a magyar köznevelési törvényt, amely az egyházi fenntartóknak kiskapukat nyit a szegregált osztályok indítására. Az egyenlő bánásmódról szóló törvény ugyan kimondja a szegregáció tilalmát, de van benne egy kivétel, melynek értelmében, kisebbségi vagy vallási alapon létesülhetnek szegregált iskolák, igaz csak akkor, ha a szülők is beleegyeznek. Így, vagy úgy, de 2004-ben a roma diákok 15 százaléka tanult szegregáltan, 2014-re már 20 százalékuk. Ennek negatív hatása például, hogy az elkülönített oktatás révén a romák nem fognak találkozni nem roma társaikkal, így erősítve a sztereotípiákat maguk és a többségi társadalom felé.
Az Európai Unió alapjogi ügynökségénél azt tartják aggályosnak, hogy 18 évről 16 évre csökkentették a tankötelezettségi korhatárt, így nőt a korai iskolaelhagyók aránya: 50 százalékkal több roma tartozik ebbe a csoportba, mint nem roma. Ez azért olyan nagy probléma, mert a roma gyerekek körében magas az évfolyamismétlők aránya, és sokuknak 16 éves korukig sem sikerül elvégezniük az általános iskola 8. osztályát, ez pedig mondani sem kell, súlyos hátrányba sodorja őket a munkaerőpiacon. Végzettség hiányában egyre jobban ki fognak szorulni a munkaerőpiacról, és közmunka csapdájába kerülnek.
Langerné Victor Katalin, az Emmi társadalmi felzárkóztatásért felelős helyettes államtitkára reagált a fenti, nemkívánatos állításokra, jelezvén, hogy az egyetlen probléma, hogy rossz oldalról közelítik meg a dolgot. Mint mondta, a felzárkóztatásban nem lehet csak egy adott helyzetet nézni, hanem a folyamatot kell szem előtt tartani.
Felhozta, hogy a nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban élők aránya a romáknál 2014-ben 45,3 százalék volt, míg 2015-ben 26,7 százalék. Beszélt az Út a diplomához programról, meg az elvileg decemberben-januárban induló Nő az esély programról is, szóval csupa hangzatos dologról.
Azt azért beismerte, hogy a mutatók az össztársadalamhoz képest tényleg nem jók. Igaz, hogy az adatokból látszik, hogy még mindig kevesen vannak a romák között, akik munkát tudnak vállalni, és sokkal kevesebben vannak az össztársadalomhoz képest azok, akik középiskolai vagy felsőfokú végzettséget szereznek, de a lényeg, hogy a roma társadalomhoz képest javulás figyelhető meg.
Kilépve a munkaerőpiacra
Tavaly a munkaképes korú romák 39 százaléka volt foglalkoztatott, míg a nem romák körében ez az arány 65 százalék. A romák foglalkoztatási adatai valóban komoly aggodalomra adnak okot, ők teszik ki a regisztrált munkanélküliek 25-30 százalékát – áll az alapjogi ügynökség jelentésében. A romák 16 százalékát munkanélküliként, 45 százalékát inaktívként tartják nyilván, a nem romák esetében ez az arány 4, illetve 31 százalék. Az országban a foglalkoztatottak mindössze 2-2,5 százaléka roma, miközben a lakossági arányuk 7 százalék körül van.
Igaz, hogy az előző évihez képest javult ugyan a romák foglalkoztatásai aránya, ahogy Balog Zoltán is nagy büszkén elmondta: a roma munkanélküliség 39-ről 28 százalékra csökkent. Csakhogy ez jórészt a közfoglalkoztatásnak köszönhető. A dolgozó romák 42 százaléka közfoglalkoztatott, a közfoglalkoztatottak ötöde roma.
Ezeket a számokat csak részben magyarázza képzetlenségük: tipikusan olyan helyeken élnek Magyarországon, ahol rosszak a munkaerő-piaci mutatók, ráadásul a képzetlenség és inaktivitás családon belül is könnyebben hagyományozódik.
Magukra hagyva
A Magyarország kötelezettségvállalásának betartását vizsgáló tanácsadó bizottság cikkelyről cikkelyre elemzi a keretegyezmény megvalósítását.
Ugyan a jogi eszközök megfelelnek valamelyest a keretegyezménynek, de egy magas szintű etnicizációs folyamat figyelhető meg, melyet úgy lehetne megfogalmazni, hogy a kormány a kisebbségekre hárítja a saját feladatait, azt hangoztatván, hogy ők kompetensek a saját ügyeikben. Ezzel teljesen figyelmen kívül hagyják az adott kisebbségek kapacitás, erőforrás és intézményi hiányát.
Ehhez köthető például a választási törvényben a nemzeti kisebbségként való regisztráció, amely esetén a regisztrált személy csak a kisebbségi listán szereplőkre szavazhat; a nemzetiségek jogairól szóló törvény megváltoztatása, amely kiterjeszti a kisebbségi önkormányzatok hatáskörét az oktatáson keresztül a médiáig; vagy a nemzeti köznevelésről szóló törvény változásai, amelynek következtében az egyházi iskolák lényegében felmentést kapnak az elkülönített oktatás tilalma alól.
Szóval, van hová fejlődni, hiába mutatja a jelenlegi kormány egy pozitív partner képét a társadalmi integrációról szóló nemzetközi kommunikációban. És hiába próbálja azokat az intézkedéseket pozitívumként feltüntetni az integrációs folyamatban, amelyek valójában gátolják azt. Az adatok még mindig lesújtóak, szóval hiába a taps ezeknek az apró kozmetikáknak.